PKv 2022.1 A Kúria Polgári Kollégiumának 1/2022. (V. 30.) PK véleménye

a házastársi közös vagyon megosztásának egyes kérdéseiről

A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) hatályba lépése után vitássá vált a bírói gyakorlatban, hogy az új eljárásjogi szabályok alkalmazása mellett továbbra is érvényesül-e a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:58. §-ában megfogalmazott házastársi vagyonközösségből eredő igények egységes rendezésének a követelménye; ha igen, melyek azok a követelések, amelyek a házastársi közös vagyon megosztásakor egységes rendezést igényelnek; továbbá az alperesnek mely igények érvényesítéséhez szükséges viszontkeresetet előterjesztenie, és melyekhez elegendő az ellenkérelem.

A Kúria Polgári Kollégiuma ezért az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 27. § (1) bekezdése alapján a következő kollégiumi

véleményt

nyilvánítja.

1. A házastársi közös vagyon megosztása iránti perben az alperes ellenkérelemben érvényesítheti a közös vagyon megosztásához kapcsolódó azokat a többlet igényeit, amelyekre a felperes keresete nem terjedt ki: kérheti további közös vagyonhoz tartozó vagyonelem megosztását, a közös vagyonból őt illető hányad kiadását, a közös vagyon és a különvagyonok vegyüléséből eredő megtérítési igény rendezését, a vagyontárgyak és tartozások felek közötti szétosztását vagy elszámolását, továbbá érvényesítheti a felperes birtokában lévő különvagyonának a kiadására irányuló igényét is.

2. Az alperes által előterjesztett olyan tulajdoni igények, amelyeknek a jogi hatásai túlmutatnak a felek belső jogviszonyán, mert például közhiteles nyilvántartásban rögzített tulajdoni viszonyok megváltozásával járnak, viszontkeresettel érvényesíthetők. Úgyszintén viszontkeresettel érvényesítheti az alperes a házastársak gazdasági kapcsolatának felszámolásán túlmutató vagyoni, továbbá a házastársi közös vagyont megosztó szerződés teljesítésére vagy érvénytelenségének megállapítására irányuló igényeit.

Indokolás

1. A Pp. Preambuluma Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) hetedik módosításának 8. cikke által megállapított, 2019. január 1-től hatályos "A bíróság" című 28. cikkében és a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvényben foglaltakkal összhangban a törvény megalkotásának célját - egyebek mellett - a magánjogi jogviták tisztességes eljárás elvén nyugvó rendezésében és az anyagi jogok hatékony érvényre juttatásában jelöli meg. E jogalkotói célokból az következik, hogy a házassági vagyonjogi perekben a Pp. eljárásjogi szabályait a Ptk. Első Könyvének általános alapelvi szintű rendelkezéseivel, a Negyedik Könyvében foglalt családjogi alapelvekkel és házassági vagyonjog anyagi jogi szabályaival összhangban, az utóbbi szabályok hatékony érvényre juttatását biztosító módon kell értelmezni.

A Ptk. Negyedik Könyve (a továbbiakban: Családjogi Könyv) a VI. Cím házastársi vagyonközösségről szóló VI. Fejezetének "A házastársi közös vagyon megosztása" 6. alcíme a közös vagyon megosztásának fogalmát és annak tartalmi elemeit kifejezetten nem határozza meg, e Fejezet szabályai azonban a fogalmi elemeket összefoglaló módon [4:57. § (3) bekezdés] és tételesen részletezve (4:59-4:62. §§) egyaránt tartalmazzák.

A 4:57. § [A közös vagyon megosztása] című szakasza meghatározza a közös vagyon megosztásának törvényes feltételét (vagyonközösség megszűnése); a megosztás iránti igény érvényesítésére jogosultak körét (bármelyik házastárs, vagy halála esetén örököse) [4:57. § (1) bekezdés]; a szerződéses megosztás elsődlegességét és a szerződés alaki érvényességének szabályait [4:57. § (2) bekezdés], valamint a megosztás iránti igény bíróság előtti érvényesíthetőségének együttes feltételeit.

A megosztás iránti igény bíróság előtt a közös vagyon megosztása tárgyában kötött szerződés hiányában vagy a rendezetlenül maradt igények elbírálása érdekében érvényesíthető akkor, ha a szerződés nem terjed ki "a vagyonközösség megszűnéséhez kapcsolódó valamennyi igényre", amely utóbbi valójában a közös vagyon megosztásának a fogalmi körébe tartozó tartalmi elemek összefoglalásával azonos [4:57. § (3) bekezdés].

Ezt követően a közös vagyon bíróság általi megosztásának módját rendező szabályok körében a 4:58. § [A közös vagyoni igények rendezése] című szakasza elsőként rögzíti: "A házastársi vagyonközösségből eredő igényeket egységesen kell rendezni." A vagyoni igények egységes rendezésének elvét a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) hatályba lépése után a bírói gyakorlat alakította ki és ez - az akkor már csaknem 60 éves bírói gyakorlat - épült be a Ptk. szövegébe. A rendszerbeli elhelyezéséből az következik, hogy ez a vagyoni igények bíróság általi rendezését meghatározó olyan anyagi jogi szabály, amely kihat a közös vagyon megosztására irányuló eljárásra.

A házastársak egymással szemben érvényesíthető vagyoni igényeinek tágabb és szűkebb értelmezése egyaránt lehetséges. Tágabb értelemben ebbe a körbe tartozik a házastársi tartás (4:29-4:33. §§); a házastársi lakáshasználat, beleértve a lakáshasználati jog ellenértékét is (4:76-4:85. §§); a házastársak vagyoni viszonyait érintő szerződés érvénytelensége (Hatodik Könyv VI. Cím) és a házastársak közötti ajándék visszakövetelése (6:237. §).

Szűkebb értelemben a házastársak gazdasági közösségéből eredő követelések: a vagyonközösség fennállása alatt a vagyontárgyak használatával, kezelésével összefüggő igény; a közös rendelkezési jog megsértéséből eredő kártérítési felelősség a házastárssal szemben (4:52. §); a közös vagyon vélelmére alapított tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése (4:40. §), továbbá a vagyoni kapcsolat felszámolásához kapcsolódó igények, amelyek közül legjelentősebb a vagyonközösség megszűnése esetén a házastársi közös vagyon megosztása; vagy ha a házastársi közös vagyon megosztása érvényes szerződéssel megtörtént, a szerződés teljesítése [4:57. § (3) bekezdés és Hatodik Könyv IX. Cím].

Az egységes rendezés elve a jogszabályi megfogalmazásból adódóan irányadó valamennyi vagyonközösségből eredő igényre, de tipikusan a házastársi közös vagyon megosztásakor merül fel.

A közös vagyon megosztásának fogalmi körébe tartozó tartalmi elemek tételes felsorolását és a megosztás módját a Ptk. 4:59-4:62. §-ai tartalmazzák, ezért az egységes vagyoni rendezés követelménye a 4:58. § után tételesen szabályozott vagyoni elemekre terjed ki. Így a közös vagyoni hányad értékének megállapítására és kiadására (4:60. §); a közös vagyon és a különvagyon közötti megtérítési igényekre (4:59. §); a vagyontárgyak és a tartozások szétosztására (4:61. §); valamint a különvagyon kiadására (4:62. §). A közös vagyon és a különvagyon közötti megtérítési igények közé tartozik a 4:59. § (4) bekezdés szerinti ingatlan tulajdonjogára vonatkozó igény is. A vagyontárgyak és a tartozások szétosztásán belül speciális szabályai vannak - továbbiak mellett - az egyik házastárs részvételével működő gazdasági társaságból származó részesedés szétosztásának [4:61. § (3) bekezdés].

A vagyontárgyak [8:1. § (1) bekezdés 5. pont: dolog, jog, követelés], valamint a terhek és a tartozások [4:37. § (2) bekezdés] megosztása történhet ezek szétosztásával a házastársak között, és az egyes vagyontárgyakon fennálló osztatlan közös tulajdon megszüntetésével [4:60. § (2) bekezdés alapján alkalmazandó 5:84. §] is.

A házastársi közös vagyon megosztása nem azonos a házastársi közös vagyonba tartozó egy vagy több, a felperes által önkényesen kiválasztott vagyontárgyon fennálló közös tulajdon megszüntetésével, mert a Ptk. a házastársi közös vagyon megosztásáról, és nem a házastársi közös vagyonhoz tartozó egyes vagyontárgyak közös tulajdonának megszüntetéséről rendelkezik. A házastársi közös vagyon megosztása és a közös tulajdon megszüntetése egymáshoz ugyan hasonló, de nem azonos fogalmak. A közös tulajdon megszüntetése tipikusan csupán egy-két dolog közös tulajdonának a megszüntetését, a vagyonmegosztás pedig a vagyoni viszonyok egységes és végleges rendezését jelenti annak érdekében, hogy a közös vagyon lehetőség szerint természetben megosztható és ilyen módon az értékkülönbözet fizetési kötelezettség minimalizálható legyen. Önmagában az, hogy a házassági vagyonközösség megszűnése után a közös tulajdonú tárgyak, jogok és követelések megosztására a Ptk. közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni, nem ad alapot olyan következtetésre, hogy a két jogintézmény egymással azonosítható lenne.

Az igények egységes rendezése nem öncélú, mert a vagyonközösség "felszámolása" több és más az adott vagyontömeghez tartozó egyes vagyontárgyakon fennálló tulajdon-, illetve jogközösség megszüntetésénél és a mindezekkel összefüggő megtérítési igények kölcsönös elszámolásánál. Az egységes rendezés az egyetlen lehetséges módja annak, hogy a házastársak által esetleg több évtizeden át fennálló vagyonközösség tartama alatt megszerzett vagyontárgyak egységesen és - a házastársak egyező nyilatkozatának hiányában - a célszerűség (okszerű gazdálkodás, lehetőségek), az arányosság (mindkét házastárshoz lehetőség szerint egyaránt kerüljenek értékálló és elhasználódó dolgok is), valamint a - Családjogi Könyv alapelvi szintű rendelkezései körében, a Ptk. 4:4. §-ában szabályozott, és ezért annak egészére irányadó - méltányosság szempontjára figyelemmel kerüljön megosztásra.

A közös vagyonrész természetben történő kiadása ugyanis házassági vagyonjogi értelemben a polgári jogi közös tulajdon megszüntetésének a Ptk. 5:84. §-a által meghatározott módozatai közül nem csupán az elsődlegesen alkalmazandó természetbeni megosztást jelenti. Magában foglalja a másodlagosan alkalmazandó magához váltást, az egyes konkrét vagyontárgyak házassági vagyonjogi értelemben vett "osztatlan közös tulajdonának" a megszüntetését és valamennyi vagyontárgyra vonatkozóan az egyik házastárs polgári jogi értelemben vett kizárólagos vagy mindkét házastárs közös tulajdonának a létrehozását is. Csak akkor mellőzhető, ha ez bármely okból nem lehetséges vagy számottevő értékcsökkenéssel járna, azzal, hogy ilyen esetben a megosztás módját a bíróság állapítja meg. Ebből következik, hogy az egyes vagyontárgyak szétosztásakor a bíróságnak a felek egyező nyilatkozatát figyelembe kell ugyan vennie, annak azonban nincs jogi akadálya, hogy - tiltakozása ellenére is - akár az egyik, akár mindkét házastárs kizárólagos tulajdonába adjon olyan vagyontárgyakat is, amelyek megszerzését egyik házastárs sem kéri. Ezzel együtt a megosztás során érvényesülnie kell a felek rendelkezési jogának, a célszerűség, arányosság és méltányosság elvének, valamint az okszerű gazdálkodás és az észszerűség követelményének.

A házastársi közös vagyon egységes megosztásának elve ugyanakkor - amint arra a Ptk. 4:57. § (3) bekezdése maga is utal - nem jelenti a közös vagyonba tartozó összes vagyoni elem perben való megosztásának a merev megkövetelését. Nincs akadálya annak, hogy a házastársak a közös vagyonnak egy részét peren kívül osszák meg és csak azoknak a vagyoni elemeknek a megosztását kérjék a perben, amelyekben nem tudtak megállapodni; vagy egyes vagyoni elemeken mindketten fenn kívánják tartani a közös vagyont. Az egységes rendezés követelménye perjogi szempontból nem jelenti azt, hogy a bíróság hivatalból folytathat le bizonyítást a közös vagyon körére, hanem a felek kérelmeinek keretei között, az általuk rendelkezésre bocsátott peradatok alapján dönt az előterjesztett igényekről.

Az ellenkérelem a védekezés eszköze [Pp. 199. § (2) bekezdés], az alperes követelését beszámítással [Pp. 209. § (1) bekezdés] vagy viszontkeresettel [Pp. 204. § (1) bekezdés] érvényesítheti. A Ptk. 4:58. §-ának az egységes rendezésre vonatkozó szabálya alapján a házassági vagyonjogi perben az alperes ellenkérelemben érvényesítheti azokat a többlet igényeit, amelyek a közös vagyon megosztásához kapcsolódnak akkor is, ha azokat a keresetlevél nem tartalmazza. Ezt a keresettel érvényesített jog sajátosságai indokolják: a házastársi közös vagyon megosztására irányuló igény annyiban különleges, hogy szükségszerűen magában foglalja nemcsak a felperes, hanem mindkét fél alanyi jogát az őt megillető közös vagyoni hányad értékének a meghatározására és kiadására; továbbá az egységes rendezés követelménye miatt elszámolandó egyes követelések érvényesítése (például az alperes különvagyonából a közös vagyonra történt ráfordítások elszámolása) nem csak a felperest illeti meg. Az alperes által a vagyonmérlegbe beállított további vagyonelem nem jelenti feltétlenül a felperessel szemben követelés érvényesítését: előfordulhat, hogy a mindkét felet megillető közös vagyoni hányad értékének emelkedése csak az alperes által fizetendő, a felperes által követelt értékkiegyenlítés összegének csökkenését eredményezi.

A Pp. 204. § (2) bekezdésében foglalt hatásköri szabály nem zárja ki még viszontkeresettel érvényesített követelés esetén sem törvényszék előtt járásbíróság; illetve járásbíróság előtt törvényszék hatáskörébe tartozó vagyonjogi igény érvényesítését, ezért az ellenkérelemmel érvényesített igény értéke sem eredményezhet hatásköri változást. Az ellenkérelemmel való igényérvényesítés nem eredményezi azt sem, hogy az így perbe vitt vagyoni elemek megosztása után nincs illetékfizetési kötelezettség. A per tárgyának értékét és a kereseti illetéket a bíróság által megállapított teljes - a felperes által érvényesített és az alperes követelésével kiegészített - házastársi közös vagyon értéke alapján kell számítani. Az emelkedett pertárgyérték miatt keletkezett és a keresetlevél előterjesztésekor le nem rótt illetékről a Pp. 101. §-a alapján az eljárást befejező határozatban kell a bíróságnak döntenie.

Ilyen értelmezés mellett az alperes olyan vagyonelemekre is állíthatja a közös vagyonhoz tartozást, igényelheti a közös vagyonból őt illető hányad kiadását (4:60. §), a közös vagyon és a különvagyonok vegyüléséből eredő megtérítési igény rendezését (4:59. §), a vagyontárgyak és tartozások felek közötti szétosztását vagy elszámolását (4:61. §), amelyekre a felperes keresete nem terjedt ki.

Ugyanígy érvényesítheti a felperes birtokában lévő különvagyonának a kiadására irányuló igényét is. Ez ugyan annyiban eltér a 4:59-4:61. §-okban felsorolt igényektől, hogy főszabály szerint nem közös vagyon megosztására irányuló kérelem és nem is megtérítés vagy elszámolás. Ennek ellenére azért indokolt az ellenkérelemmel való érvényesítés, mert a 4:62. § biztosítja a természetben való kiadás helyett az érték megtérítését vagy elszámolását is, amikor így fogalmaz: "a vagyonközösség megszűnésekor meglévő különvagyont természetben kell kiadni, kivéve, ha az a vagyonok vegyülése folytán nem lehetséges vagy a szétválasztás a közös vagyon vagy a különvagyon jelentős értékcsökkenésével járna." Ebben az esetben a különvagyon kiadása nem különbözik az egyéb, ellenkérelemmel érvényesíthető megtérítési vagy elszámolási igényektől. Az igény ellenkérelemmel vagy viszontkeresettel való érvényesítésének lehetősége pedig nem függhet attól, hogy a különvagyon természetben kiadható vagy sem. Különösen azért nem, mert ez az igény előterjesztésekor még nem feltétlenül ismert körülmény, esetleg a perben lefolytatandó bizonyítás eredményétől függ.

Ez az értelmezés következik a 4:62. § Ptk.-n belüli rendszerbeli elhelyezéséből és szövegének nyelvtani értelmezéséből is: a Ptk. [A különvagyon kiadása] iránti igényt a VI. Fejezet 6., "A házastársi közös vagyon megosztása" alcímen belül, az egységes vagyoni rendezés elve után sorolja fel anélkül, hogy a törvény szövege bármilyen utalást tartalmazna arra, hogy a házastárs a közös vagyon megosztása mellett vagy azon felül kérheti a különvagyon kiadását is.

Az írásbeli ellenkérelem előterjesztése után a bíróság a Pp. 187. § a) pontja és a 188. §-a alapján további írásbeli perfelvételt rendelhet el: az írásbeli ellenkérelmet kézbesítheti a felperesnek és megfelelő határidő tűzésével felhívhatja válaszirat előterjesztésére.

2. Előfordulhatnak az alperes által előterjesztett olyan igények, amelyeknek a jogi hatásai túlmutatnak a felek belső jogviszonyán. Ennek egyik jellemző példája az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett tulajdoni viszonyok megváltozása, amely érintheti a házastársak harmadik személyekkel szemben fennálló külső jogviszonyát is. Ilyen eset, amikor az alperes ingatlan jelentős és tartós értéknövekedését eredményező ráfordításra hivatkozással a külön- illetve a közös vagyon vegyülésére alapítottan tulajdonjogának, illetve többlet-tulajdoni hányadának ingatlan-nyilvántartási bejegyzését kéri [4:59. § (4) bekezdés], vagy arra hivatkozik, hogy a felek közös tulajdonaként nyilvántartott ingatlan a Ptk. 4:38. §-ára tekintettel az ő különvagyona, és ennek a közhiteles nyilvántartásban való feltüntetésére tart igényt.

Ezeknek az eseteknek a jellemzője, hogy nem a közös vagyon szétosztása vagy a felek közötti igények pénzbeli elszámolása történik meg, hanem a valós tulajdoni helyzet külső jogviszonyt is érintő, hiteles rögzítése. Ezért az ilyen tulajdoni igényeknek az érvényesítésére - mint a keresettel érvényesíteni kívánt joggal azonos jogviszonyból eredő követelésre - indokolt a Pp. 204. §-a alapján viszontkereset előterjesztését megkövetelni.

Úgyszintén viszontkeresettel érvényesítheti az alperes a házastársak gazdasági kapcsolatának felszámolásán (Ptk. 4:59 - 4:62. §§) túlmutató vagyoni, továbbá a házastársi közös vagyont megosztó szerződés teljesítésére vagy érvénytelenségének megállapítására irányuló igényeit.

Nincs akadálya annak sem, hogy az alperes előterjesszen a keresettől függetlenül elbírálható házastársi közös vagyon megosztása iránti viszontkeresetet, ami az általa állított összetételű közös vagyon megosztására irányul. A Pp. 204. § (6) bekezdés rendelkezéséből következően a viszontkereset-levélnek tartalmaznia kell az alperes által összeállított teljes vagyonmérleget. A pertárgyértéket ebben az esetben nemcsak az alperes által beállított, a felperes által nem érvényesített vagyoni elem, hanem a perbe vitt közös vagyon egészének értéke alapján kell számolni.

A házastársi közös vagyon megosztása iránti perben hozott ítélet anyagi jogereje (Pp. 360. §) a korábbi bírói gyakorlatnak megfelelően továbbra sem zárja ki, hogy a házassági vagyonközösségből eredő, a perben el nem bírált igényeket (például kimaradt vagyontárgyak, elszámolás) egy későbbi perben bármelyik házastárs érvényesítse. Nincs akadálya annak sem, hogy olyan vagyoni elemek megosztását kérjék később az újabb perben, amelyeket meghatározott indokok miatt a korábbi perben még nem kívántak megosztani.

Ha a megosztás a Ptk. 4:57. § (2) bekezdésben foglalt feltételekkel peren kívül történt, később újabb perben nem követelhető ezeknek a vagyontárgyaknak a megosztása, a Ptk. 4:57. § (3) bekezdése alapján csak a rendezetlenül maradt igények elbírálása kérhető.