A Kúria Bfv.802/2013/18. számú precedensképes határozata zaklatás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 31. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 173. §, 331. §, 416. §, 427. §] Bírók: Akácz József, Belegi József, Márki Zoltán

A határozat elvi tartalma:

A magánindítvány megtételével rögzül és a felrótt cselekmény vonatkozásában válik érvényesítetté a büntetőigény, más magatartás miatt a büntetőigényt ismét érvényesíteni kell.

Kapcsolódó határozatok:

Esztergomi Járásbíróság B.192/2010/126., Tatabányai Törvényszék Bf.265/2012/21., *Kúria Bfv.802/2013/18.* (BH 2014.6.169)

***********

KÚRIA

Bfv.III.802/2013/18.szám

A Kúria Budapesten, a 2013. év december hó 3. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A zaklatás vétsége miatt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt és védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva az Esztergomi Városi Bíróság 2.B.192/2010/126. számú ítéletét, illetőleg a Tatabányai Törvényszék 2.Bf.265/2012/21. számú végzését megváltoztatja:

a terheltet az ellene zaklatás vétsége [1978. évi IV. törvény (Btk.) 176/A. § (1) bekezdés] miatt emelt vád alól felmenti.

Elrendeli a terhelt által pénzbüntetés címén befizetett 100.000 (százezer) forint és bűnügyi költség címén befizetett 200.607 (kettőszázezer-hatszázhét) forint összegnek a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt történő visszatérítését.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az Esztergomi Városi Bíróság a 2012. április 25-én kelt 2.B.192/2010/126. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki zaklatás vétségében [Btk. 176/A. § (1) bek.]. Ezért őt 250 napi tétel, napi tételenként 400 Ft, összesen 100.000 Ft pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak átváltoztatásáról.

A védelmi fellebbezések alapján eljárt Tatabányai Törvényszék a 2013. február 28. napján kelt 2.Bf.265/2012/21. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen a terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt felülvizsgálati okként a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontját megjelölve, a bűnösség téves megállapítása miatt felmentésért. Álláspontjuk szerint - amit a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételekben is megismételtek - a zaklatás tényállási elemek hiányában nem valósult meg. A terhelt magatartásában nem nyilvánult meg önkényesség, nem állapítható meg a sértett akarata ellenére való háborgatás, továbbá kétséget kizáróan nem bizonyított a törvényben előírt célzat sem. Önkényes csak olyan magatartás lehetne, ami a sértett akarata elleni, a terhelti üzenetek trágársága pedig nem alapja az önkényesség megállapításának.

Ténybelileg arra hivatkoztak, hogy 2007-ben a sértett vette fel a terhelttel a kapcsolatot. Az üzenetváltásokat illetően hangsúlyozták: az üzenetek egy része - oda-vissza - súlyosan becsületsértő volt, a sértett mégsem tett emiatt a terhelttel szemben feljelentést; ellenkezőleg, a sértett üzenetei tele voltak ún. smile (mosoly) jelekkel. 2008. február 25-én és 2008. november 5-én a terhelt tett a sértett ellen zaklatás miatt feljelentést; ezt követően a bíróság - a terhelt pótmagánvádja alapján - kétszer is bűnösnek mondta ki a sértettet a terhelttel szemben fenyegető, trágár e-mail és sms üzenetekkel megvalósított zaklatás miatt. A Btk. 176/A. § (1) bekezdése kapcsán ún. "viszonzaklatás" megállapítására törvényi lehetősége nincs. A sértett a terheltet abban a tudatban tartotta, hogy igényli a köztük lévő kapcsolatot, és üzeneteinek tartalma alapján is az állapítható meg, hogy nem ellenezte, hanem igényelte a terheltnek az övéhez hasonló magatartását.

A terhelt az indítványában eljárási okra is hivatkozott: sérelmezte, hogy az eljárt bíróság a védelem bizonyítási indítványait elutasította, aminek nem adta indokát; a másodfokú bíróság mellőzött olyan megállapításokat, melyek kizárják a bűncselekmény megállapíthatóságát; a bűnösség megállapítása során figyelmen kívül hagyta - csupán enyhítő körülményként értékelte - a sértetti közrehatást.

A Legfőbb Ügyészség átiratában és képviselője a nyilvános ülésen az indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta; és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta (BF.1496/2013/1. szám).

Álláspontja szerint az irányadó tényállástól eltérő tényekre hivatkozva, vagy a törvényi okon kívüli eljárási indok miatt a felülvizsgálat kizárt.

A terhelt az irányadó tényállásban rögzített tartalommal az üzeneteit azért küldte, hogy a sértettel való rossz viszonyt fenntartsa, benne feszültséget keltsen, azok becsületsértő, obszcén tartalma miatt elküldésük tolakodó jellegű volt, ekként magában hordozta a terhelti magatartás önkényességét.

A terheltnek a sértett emberi méltóságát sértő, valamint a sértett elleni büntetőeljárásokra vonatkozó üzenetei arra irányultak, hogy a sértettre pszichésen ható, huzamosan nyugtalanító, gyötrő, nyugtalanságot, hányatottságot eredményezzen.

A terhelt üzeneteinek gyalázkodó jellegére tekintettel a kapcsolat fenntartása a sértett akarata ellenére történt.

A Legfőbb Ügyészség hivatkozott arra is, hogy az elkövető által kezdeményezett párbeszéd sértett részéről való fenntartása önmagában nem zárja ki a zaklatás megállapítását.

Mindemellett a terhelti magatartás - indítványban sem vitatott - rendszeressége folytán a felrótt cselekmény tényállásszerű.

A Legfőbb Ügyészség kifejtette továbbá, hogy a Btk. 176/A. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény esetében természetes egységről és nem folytatólagos egységről van szó, ehhez képest az egyes részcselekmények önmagukban nem, csak - a rendszeresség folytán - együttesen valósítanak meg bűncselekményt. Ennél fogva az utolsó részcselekmény megvalósítását követő 30 napon belül előterjesztett magánindítvány esetén a magánindítvány előterjesztése előtt 30 napnál korábbi, és a magánindítvány megtételét követő részcselekményekre vonatkozóan is lefolytatható az eljárás.

A terhelt észrevételeiben a korábbi előadásait ismételve kitért arra is, hogy a vádbeli 22 napból a sértett 12 napon kereste a terheltet, összesen 105 alkalommal, amire a terhelt csak 72 alkalommal reagált; továbbá a részéről nem volt fenyegetés a sértettel szemben, ő csupán a pótmagánvád tartalmát közölte vele tárgyilagosan.

A terhelt szerint a vádirat tartalma számos helyen iratellenes, szintén sérelmezte, hogy az eljárt bíróság figyelmen kívül hagyta a védelem bizonyítási indítványait.

A védő a nyilvános ülésen az indítványban foglaltakat változatlanul fenntartotta, hivatkozott továbbá az indokolási kötelezettség megszegésére. A terhelt felszólalásában védőjéhez csatlakozott.