BH 1993.7.442 Az ingyenes védjegyhasználatra vonatkozó szerződési kikötés ráutaló magatartás formájában is módosítható. A védjegyhasználat ellenértéke (díja) nemcsak pénzfizetéssel, hanem például oly módon is kiegyenlíthető, ha csak a használó szállításai biztosítják a védjegytulajdonos jelenlétét, s ezáltal védjegyének fenntartását olyan országokban, ahová ő egyébként nem szállít [Ptk. 216. § (1) bek., 241. §, 1969. évi IX. tv. 8. §].

1967. december 28-án az "Orion" szó és az "Orion" ábrás védjegyek használata tárgyában a felperes mint védjegytulajdonos és az alperes - melynek neve a szerződéskötéskor E. I. és V. Rt. volt - mint védjegyhasználó, védjegyhasználati szerződést kötöttek egymással. A szerződésben rögzítették, hogy a szerződés megkötésére a 9015/1959. KGM-KKM utasítás alapján került sor. A szerződés 2. pontja szerint "a védjegytulajdonos hozzájárul, hogy védjegyhasználó ellenérték nélkül használja az 1. pontban megnevezett védjegyeket az alábbi gyártmányokra: izzólámpa, elektroncsövek, fénycsövek, félvezetők, valamint ezek alkatrészei és tartozékai". A szerződés 9. pontja szerint a védjegyek fenntartásának, illetve bejelentésének költségeit a védjegytulajdonos viseli. A felperes eredménytelenül kezdeményezte 1990 májusában a szerződés módosítását az ingyenesség megszüntetése vonatkozásában.

A felperes ezután keresetet nyújtott be, melyben kérte, hogy a bíróság 1991. január 22-től - a kereset benyújtásának napjától - akként módosítsa a peres felek 1967. december 28. napján megkötött védjegyhasználati szerződését, hogy az alperes köteles az "Orion" ábravédjeggyel ellátott termékek forgalmazásából származó árbevétel 2, 5%-ának mint védjegyhasználati díjnak megfizetésére. Kérte az alperest kötelezni a jogi képviselettel felmerült perköltségek viselésére is. Álláspontja szerint 1967-ben, a szerződés megkötésekor egyértelműen a felperes volt az Orion védjegy tulajdonosa. A korábbi irányító szervek adminisztratív intézkedései folytán vált jogosulttá az alperes bizonyos körben a védjegy használatára, és ezen használat feltételeit is a korábbi irányító szervek döntötték el. A szerződés megkötése óta alapvető gazdasági és politikai változások történtek, és ma már semmivel sem támasztható alá az alperes ingyenes védjegyhasználata. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Perköltségigénye nem volt. Előadta, hogy a felperes jogelődje az O. R. V. és Ü. Rt. volt, melyet 1948-ban államosítottak. A felperes jogelődjének korábbi cégneve - 1947-ig - a Magyar W. Gyár K. J. Rt. volt. Ezen részvénytársaság összes részvényét az alperes még 1931-ben (mint E. I. és V. Rt. nevű cég) megszerezte. Ennek folytán az "Orion" védjeggyel 1948-ig az alperes rendelkezett, és azt ő is használta (ezen állításait okiratok csatolásával támasztotta alá). A felperes jogelődjének államosításakor - 1948-ban - ezek a részvények a magyar állam tulajdonába kerültek. Figyelmen kívül maradt azonban az a tény, hogy az "Orion" védjegyet izzólámpákra is bejegyezték, viszont a felperes soha nem gyártott és nem forgalmazott izzólámpákat. Ezen védjegyjogilag helytelen döntést kívánták utólag helyrehozni a védjegyhasználat kérdésében történő megállapodással, a 9015/1959. KGM-KKM együttes utasítás 9. §-ának (2) bekezdése alapján. Az alperes hangsúlyozta, hogy a felperes számos országban kizárólag azért tudta fenntartani az "Orion" védjegyet saját áruira, mert az alperes szállításai igazolták az "Orion" védjegy tényleges használatát. Ugyanakkor a felperes megszegte a szerződést, mert nem tájékoztatta az alperest arról, hogy Pakisztánban - ahol a felperes nem tudott használatot igazolni, viszont ahova az alperes rendszeresen szállított - törölték az "Orion" védjegyet. Megszegte a szerződést a felperes azzal is, hogy az alperesre hárította a védjegyzék fenntartásának költségeit. Ezen költségeket az alperes a felperessel szemben érvényesíteni nem kívánta, csak arra kívánt rávilágítani, hogy a védjegyhasználat tulajdonképpen ingyenesnek nem volt tekinthető.

Az elsőfokú bíróság ítéletében helyt adott a felperes keresetének, és a felek között 1967. december 28-án létrejött védjegyhasználati szerződés 2. pontját a Ptk. 241. §-a alapján akként módosította, hogy az alperes 1991. január 22. napjától köteles az "Orion" szó és "Orion" ábravédjeggyel ellátott termékekből származó árbevétel 2, 5%-át mint védjegyhasználati díjat a felperesnek megfizetni. Pervesztessége folytán az alperest kötelezte 22 000 Ft perköltség - mely összegből 10 000 Ft munkadíj - megfizetésére. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az alperes ingyenes védjegyhasználatáról a felek még a direkt gazdaságirányítási rendszerben, az állami akarat következtében és az állami gazdaságpolitika koncepciója alapján kötöttek egymással szerződést. A szerződés megkötése óta gyökeres politikai és gazdasági változások következtek be, és a piacgazdasággal ellentétes lenne, ha az alperes továbbra is élvezné a közel 24 éven át élvezett és a felperes lényeges jogos érdekeit sértő ingyenes védjegyhasználatot. A díjfizetés kötelezettsége következik egyébként a Ptk. 201. §-ának (1) bekezdéséből és az 1969. évi IX. tv. 8. §-ából is. Mindezekre tekintettel a Ptk. 241. §-a alapján módosította a szerződést.

Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, és az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérte. A fellebbezésben azt hangsúlyozta, hogy a védjegyhasználat valójában nem volt ingyenes, mert az alperes viselte az "Orion" védjegy fenntartásának és bejelentésének költségeit, és a felperes az alperes védjegyhasználata segítségével tudta elérni, hogy számos országban saját áruira is a védjegy fennmaradjon.

A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A fellebbezés az alábbiak miatt alapos.