BH 2020.6.185 A jogellenes munkáltatói intézkedés önmagában - személyiségi jogsértés megállapíthatósága nélkül - még nem teremt jogalapot sérelemdíj követelésére [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 9. § (1) bekezdés].

Pertörténet:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.1526/2016/37., Fővárosi Törvényszék Mf.680549/2018/6., Kúria Mfv.10249/2019/5. (*BH 2020.6.185*)

***********

A tényállás

[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2005. november 1-től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél, 2006. július 15-étől egyetemi docens munkakörben dolgozott. A felperes 2014 őszéig az A. Tanszék vezetője volt, majd a P. Kar docenseként végezte tevékenységét. A felperes kiemelkedő szakmai munkát végzett, magasan képzett és elismert oktató volt.

[2] A felperes 2014. szeptember 5-én habilitációs kérelmet nyújtott be a központi adminisztrációhoz, egyidejűleg jelezte, hogy esetében dönteni kell a tudományágváltásról is. Ez utóbbi kérdésben az Egyetemi Habilitációs Bizottság dönt és csak ezt követően kerül sor a habilitációs eljárásra vonatkozó kérelem Kari Habilitációs Bizottság részére történő megküldésére. A perbeli esetben a tudományágváltásról az Egyetemi Habilitációs Bizottság 2014. november 25-én döntött, a habilitációs kérelem megküldésére ezt követően, 2014. december 3-án került sor.

[3] A habilitációs eljárás során a belső bírálók mellett a külsős bírálók kinevezéséről és megbízásáról is az egyetem gondoskodik. Amennyiben egy bíráló a megbízást nem vállalja, a kari habilitációs ülésen újabb bírálót kell kijelölni. A felperes esetében a Kari Habilitációs Bizottság 2014. december 10-én döntött a szakmai bírálóbizottság felállításáról és annak tagjairól. Két bíráló a felperes dolgozatát 2014 decemberében megkapta, 2015. március 25-én egy támogató bírálat elkészült. A külsős bírálók közül azonban többen visszautasították a megbízást, ezért a Kari Habilitációs Bizottság újabb döntésére volt szükség. Erről a körülményről a felperes 2015. április 22-én kapott tájékoztatást. Mivel a 2015. április 24-én felkért újabb bíráló sem vállalta a megbízást, az alperes 2015. május hónapban a felperest kérte meg arra, hogy tegyen javaslatot a bíráló személyére, azonban a Kari Habilitációs Bizottság végül nem a felperes által javasolt személyeket választotta.

[4] A felkért külsős bíráló külföldi tartózkodása miatt az alperes 2015 decemberében arra kérte a felperest, hogy dolgozatát elektronikus formában bocsássa rendelkezésre. A felperes a kérésnek szakmai aggályaira tekintettel nem kívánt eleget tenni, ezért az alperes 2016 januárban beszkennelte és a külsős bírálóknak eljuttatta a felperes dolgozatát. A bírálat végül 2016. február 10-én készült el. A Kari Habilitációs Bizottság 2016. február 29-én döntött a habilitációs fokozat odaítéléséről, a teljes eljárás 2016. március 8-án zárult le.

[5] Az alperes a 2016. november 29-én kelt intézkedésével a felperes közalkalmazotti jogviszonyát felmentéssel megszüntette arra tekintettel, hogy a felmentési idő kezdetének napján nyugdíjasnak minősült. A felmentő okiraton az alperes a felperest egyetemi docenseként tüntette fel, neve előtt nem jelölte meg a habilitált fokozatot jelző előtagot.

A felperes keresete az alperes ellenkérelme

[6] A felperes a keresetében a késedelmes besorolásából eredő illetménykülönbözet, a habilitációs eljárás költségének megtérítése, továbbá 2 500.000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A sérelemdíj alapjául szolgáló személyiségi joga megsértéseként a habilitációs eljárás jogszabálysértő elhúzódására, ezáltal szakmai előmenetele akadályozására és arra hivatkozott, hogy az alperes a felmentési okiratban a szakmai reputációját megsértve nem tüntette fel a habilitációs fokozat jelölését.

[7] Az alperes a felperes kereseti kérelmét 26 236 forint illetmény-különbözet erejéig elismerte, ezt meghaladóan annak elutasítását kérte. A sérelemdíj körében arra hivatkozott, hogy a felperes habilitációs eljárása ténylegesen 2014. december 3-án indult, ezért nagymértékű csúszás nem állapítható meg. A külsős bírálók nem állnak jogviszonyban az alperesnél, ezért nem volt ráhatása azok személyére, eljárásuk késedelmére, illetve hibáikra. Álláspontja szerint a csúszást részben a felperes magatartása idézte elő, továbbá a habilitációs eljárásban a nyári szünet alatt a határidők nem folytatódnak. A felperes tudományos minősítését is tartalmazó nevet a felmentő okiraton 2017. július 28-án kijavította, amellyel a bekövetkezett érdeksérelmet kívánta csökkenteni, illetve kizárni.

Az első- és másodfokú bíróság határozata

[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 26 236 forint illetmény-különbözet, és ezen összeg késedelmi kamata, valamint 500 000 forint sérelemdíj megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

[9] Az elsőfokú bíróság a sérelemdíjjal összefüggésben a habilitációs eljárás tényleges megkezdésének időpontját - figyelemmel a tanúk egybehangzó vallomására - a tudományváltásról szóló döntés szükségességére is tekintettel 2014. december 3-ában határozata meg. Hangsúlyozta, hogy e számítás alapján az alperes késedelme csekélyebb mértékű volt, azonban meghaladta a doktori iskolákról, a doktori eljárások rendjéről és a habilitációról szóló 387/2012. (XII. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 24. § (4) bekezdésében foglalt egy évet. Nem fogadta el az alperes azon védekezését, hogy határidő-túllépés más esetben is előfordult és nem tekintette vis maiornak a külső bírálók részéről történt visszautasítását sem. Álláspontja szerint az a tény, hogy 2016. januárban a bíráló még nem rendelkezett a felperes dolgozatával és csak 2016. február 26-án terjesztette elő a bírálatát, akként értékelhető, hogy az alperesi ügyintézés nem volt kellően gördülékeny, amely alkalmas volt arra, hogy a felperes részére érdeksérelmet okozzon.

[10] A közigazgatási és munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes személyiségi joga azzal is sérült, hogy - annak ellenére, hogy 2016. március 8-tól már habilitációval rendelkezett - tudományos fokozatát az alperes a felmentő intézkedésén elmulasztotta feltüntetni. A felperes mindezen érdeksérelme alapján az alperest 500 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte.

[11] A felperes fellebbezése, és az alperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta, a sérelemdíj összegét 1 500 000 forintra felemelte, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.

[12] A másodfokú bíróság a sérelemdíj összegszerűségének megállapítása körében a jogszabályokat és a bizonyítékokat részben eltérően értelmezte. Kiemelte, hogy a Korm. rendelet 24. § (4) bekezdése a habilitációs eljárás befejezését egy évben határozza meg, amely alól kivételt nem említ, ezért ettől eltérő határidőt az alperes habilitációs szabályzata sem állapíthat és nem is állapított meg.

[13] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megalapozatlanul állapította meg, hogy a habilitációs kérelem benyújtása napjának a tudományágváltásról történő döntést követő 2014. december 3-át kellett tekinteni, mert ezt a jogszabály és az alperesi szabályzat sem teszi lehetővé, így a habilitációs eljárás kezdő napjának 2014. szeptember 5-e minősült. E körben nem a meghallgatott tanúk vallomásának, hanem a jogszabály és az alperesi szabályzat rendelkezéseinek tulajdonított jelentőséget. Megállapította, hogy a bírálók személyének kiválasztása az alperes feladata volt, neki kellett gondoskodnia arról, hogy a bírálat időben rendelkezésre álljon, továbbá biztosítania kellett minden olyan körülményt, amely garantálja a szakmai és jogi szempontból aggálytalan és kifogástalan eljárást. Az alperesi kompetenciát meghaladó körülményeket a törvényszék az összegszerűség körében értékelte.