BH+ 2000.2.162 Ha a másodfokú bíróság az ítéletében azt juttatja kifejezésre, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok helytálló mérlegelésével állapította meg a tényállást, e megállapításnak ellentmond, ha az elsőfokú ítélettől eltérő tényállásra alapítja a döntését [Pp. 206. § (1) bek., 221. § (1) bek.].

Pertörténet:

Kúria Mfv.10395/1999. (*BH+ 2000.2.162*, BH 2001.7.345), 3416/2023. (X. 11.) AB végzés

***********

A felperes gépkocsivezető munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes 1998. május 26-án rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint felperes folyamatosan megszegte a kötelezettségét, mert a tehergépjármű menetleveleit meghamisította a megtett kilométer tekintetében és egyébként sem vezette a menetlevelet tényszerűen.

A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének a megállapítását és az Mt. 100. §-ában megállapított jogkövetkezmények alkalmazását kérte munkaviszonya helyreállításának mellőzésével.

A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét és az alperest 92.183 forint elmaradt munkabér és kamatai, 300.000 forint végkielégítés, valamint 37.527 forint felmentési időre járó átlagkereset megfizetésére kötelezte.

Az ítélet tényállása szerint a felperes 1998. május 21-én, 22-én és 23-án a menetleveleket nem a járatlapnak és a szállítólevélnek megfelelően vezette. Május 21-én a menetlevélen 20 vevőt szerepeltetett, holott a járatlap szerint 10 vevőt kellett felkeresnie, az azon nem szereplő vevők 1998. májusában már nem voltak az alperes vevői.

Az alperes 1998. május 25-én járatellenőrzést rendelt el, ennek során a kilométeróra 56 km megtételét jelezte a járat elvégzése után. Az ellenőr az út során a kilométeróra meghibásodását jelezte, és a kilométeróra állását a megtett úthoz viszonyítva kevésnek találta. A felperes a göngyöleget az ellenőrzés során a visszafelé úton gyűjtötte be. A május 27-ei menetlevélen utólag jelezte a kilométeróra meghibásodását. Az adott járat útvonalán naponta 116 km-t tett meg.

A tanúvallomások alapján a bíróság megállapította, hogy a felperes és más gépkocsivezetők által megtett km között abból adódott a különbség, hogy a felperes a göngyöleget csak a visszafelé úton szedte össze, emiatt a külterületi útvonalat kétszeresen tette meg. Az alperes a rendszeres 100 km feletti utat már korábban is észlelte, de erre nem kért magyarázatot, és nem is hívta fel a figyelmét a göngyöleg begyűjtés helyes módjára.