A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21979/2010/4. számú határozata végrendelet érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 631. §] Bírók: Baloginé dr. Faiszt Judit, Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.21.979/2010/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Molnár Anikó Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Molnár Anikó ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a dr. Németh Zsuzsanna ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2010. szeptember 28. napján meghozott 21.P.24.561/2006/77. számú ítélete ellen, az alperes részéről 78. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja. A keresetet elutasítja és kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 5.000.000 (Ötmillió) forintot, és ennek 2007. november 7. napjától számított, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamatát.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 500.000 (Ötszázezer) forint együttes első-, és másodfokú perköltséget, valamint térítsen meg az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására 467.600 (Négyszázhatvanhétezer-hatszáz) forint kereseti és viszontkereseti, 467.600 (Négyszázhatvanhétezer-hatszáz) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye

Indokolás

A felperes testvére, F.S-né (továbbiakban: örökhagyó) 2001. szeptember 5. napján végrendelkezett. Mozgásképtelenségére tekintettel a végrendelet az örökhagyó lakásán készült, és azt dr. A.A. ügyvéd szerkesztette. Az ügyvéd P.S-né titkárnőjével érkezett az örökhagyó lakására, a titkárnő a magával hozott táskaírógépen írta le a végrendeletet. A végrendelet szövegét dr. A.A. diktálta a titkárnőnek, akik azt tanúként írták alá. A végrendelet szövegének első része tartalmazza az örökhagyó nevét és személyi adatait (anyja neve, születési hely, idő). A végrendeletben az örökhagyó úgy rendelkezett, hogy a tulajdonát képező É. E. utca 16. szám alatti ingatlanát az alperes örökölje, aki élettársának fia. A 3. pont szerint a b-i Sz. utca 11. I. emelet 4. szám alatt lévő, élettársával, K.G-vel közös lakásukban lévő ingóságok örökösévé élettársát, az alperes apját jelölte meg. A 4. pontban foglaltak szerint az örökhagyónak leszármazója nincs, így végakaratát ebben a végrendeletben rögzíti.

Az örökhagyó 2004. augusztus 8. napján elhunyt, törvényes örökösei ½ részben a felperes, valamint az örökhagyó előtt elhunyt testvére leszármazói, V.A. és S.M. voltak ¼ - ¼ részben. Az örökhagyó hagyatékát az É. E. utca 16. szám alatti ingatlan, az örökhagyó által lakott lakásban (b-i Sz. utca 11. I. emelet 4.) leltárba vett 1-9., 11-14. tételek alatt felsorolt ingóságok, a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalánál letétként kezelt 1-11. tételszámok alatt feltüntetett értéktárgyak, valamint az Bank Rt.-nél nyitott számú kamatozó takarékbetétkönyvben lévő 10.063.800 forint képezte. A törvényes örökösök az örökhagyó végrendeletét nem ismerték el érvényesnek. Az alperes és apja a hagyatéki eljárásban a végrendeletet érvényesnek fogadta el, és végrendeleti örökösként igényt tartottak a hagyatékra. Az alperes apja másodlagosan a betéti állomány tekintetében annak ¾ részére élettársi vagyonközösség jogcímén, ¼ részére pedig az örökhagyó gondozása, ápolása és eltemettetése címén tartott igényt, mint hagyatéki hitelező.

A közjegyző a 2006. május 4. napján meghozott végzésével az örökhagyó ingatlanhagyatékát végrendeleti öröklés jogcímén az alperesnek, az örökhagyó által lakott lakásban felvett leltár 1-9. és 11-14. tételszám alatti ingóságokat, valamint a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalánál letétbe helyezett 1-11. tételszám alatt feltüntetett értéktárgyakat végrendeleti öröklés jogcímén az alperes apjának, az Bank Rt.-nél nyilvántartott kamatozó takarékbetétkönyvben lévő követelést törvényes öröklés jogcímén a felperesnek, valamint V.A-nak és S.M-nak adta át ideiglenes hatállyal. A 2006. október 13. napján meghozott végzésével megállapította, hogy az örökhagyó hagyatéki ügyében hozott 26. sorszámú hagyatékátadó végzés IV. pontjában írt, a kamatozó takarékbetétkönyvre vonatkozó ideiglenes hatályú rendelkezés teljes hatályúvá vált. A végzés indokolása szerint az örökhagyó élettársa, az alperes apja a hagyaték kiadása iránt indított pert, keresetlevelét azonban a bíróság jogerős végzésével elutasította.

Az alperes apja, id. K.G. 2006. szeptember 16. napján elhunyt, örököse az alperes.

A felperes keresetében az örökhagyó 2001. szeptember 5. napján kelt írásbeli magánvégrendelete érvénytelenségének megállapítását kérte. Érvénytelenségi okként azt jelölte meg, hogy a végrendeleten lévő aláírás nem az örökhagyótól származik, az örökhagyónak nem volt akarata a rögzített tartalmú végrendelet megalkotására, a végrendeletben foglaltak nem akaratát tartalmazzák. Harmadik okként arra hivatkozott, hogy az egyik végrendeleti tanú, P.S-né nem volt képes az örökhagyó személyazonosságának azonosítására.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a végrendeletet az örökhagyó írta alá, amit a felperes által kezdeményezett büntetőeljárásban kirendelt szakértő is megállapított. A végrendeletben foglaltak megfeleltek az örökhagyó akaratának, amit a két végrendeleti tanú előtt egyértelműen kinyilvánított. A PK 86. számú állásfoglalásra hivatkozással utalt arra, hogy a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nemcsak az alkalmas, aki az örökhagyót előzőleg személyesen ismerte, hanem az is, aki személyazonosságát egyébként kétségtelen bizonyossággal, hitelt érdemlő módon megállapította. P.S-nénak dr. A.A. ügyvéd diktálta az örökhagyó személyi adatait, amelyből a másik tanú meggyőződhetett arról, hogy azok a valóságnak megfelelnek. A tanúban nem merült fel kétség a tekintetben, hogy a diktált adatok az örökhagyó személyi adatai voltak, az őt alkalmazó ügyvédben megbízott és az általa diktált adatokban nem kételkedett.

Az alperes viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben 5.000.000 forint és annak 2007. november 7. napjától járó törvényes mértékű kamata megfizetésére kérte a felperest kötelezni. Ennek ténybeli alapjaként hivatkozott arra, hogy a takarékbetétkönyv az örökhagyó lakásában volt, amelynek mint ingóságnak az örököse a végrendelet szerint apja volt, akinek jogutódja az alperes. A felperes és örököstársai a közjegyző hagyatékátadó végzésére figyelemmel a betéti összeget kiváltották, ezért az birtokukba jutott.

A felperes a viszontkereset elutasítását kérte, mert az álláspontja szerint nem alapos.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy néhai F.S-né született V.A. örökhagyó B-en 2001. szeptember 5. napján kelt írásbeli végrendelete a peres felek viszonyában érvénytelen. A viszontkeresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 99.720 forint perköltséget, valamint fizessen meg az államnak külön felhívásra 163.600 forint kereseti és 300.000 forint viszontkereseti illetéket. Az ítélet indokolása szerint a felperes által érvényesített három érvénytelenségi ok közül kettő alaptalan, egy pedig alapos. A lefolytatott bizonyítási eljárás - köztük dr. A.A., P.S-né tanúk vallomása, dr. W.J. igazságügyi szakértő kiegészített véleménye - alapján megállapította, hogy az írásbeli magánvégrendeletet az örökhagyó írta alá. A felperesnek az örökhagyó akarathiányára vonatkozó hivatkozása megalapozatlan, dr. A.A. és P.S-né tanúk vallomása egyértelműen igazolta, hogy az örökhagyó 2001. szeptember 5. napján kinyilvánított akarata egyértelmű volt a tekintetben, hogy az é-i ingatlanát élettársa fia, az alperes, míg a b-i Sz. utca 11. I. 4. szám alatti lakásban lévő ingóságokat élettársa örökölje.