777/B/1997. AB határozat

a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 75-78. §-ai alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránt előterjesztett indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 75-78. §-ai alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

1. A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vt.) 75-78. §-a "Ideiglenes behozatal" alcím alatt szabályozza a vámáruk ideiglenes magyarországi behozatalának vámjogi követelményeit és vámeljárási rendjét. Az indítvány szempontjából két rendelkezés emelendő ki: "Az ideiglenes behozatal ... a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából, ...a vámteher kiszabásából ... áll." (76. § (1) bekezdés). "Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárukat - a használatukkal járó szokásos értékcsökkenést kivéve - változatlan állapotban kell külföldre visszaszállítani" [75. § (2) bekezdés], ami feltételezi a vámárunak a vámhivatal előtt történő bemutatását.

2. Az ideiglenes behozatal - amint erre az indítványozó rámutat - "tipikus esete, hogy külföldi tulajdonában lévő személygépkocsit magyar székhelyű társaság ideiglenes használatra hoz be visszaviteli kötelezettséggel.

A kiszabott vám és járulékai jóváírására, vagyis a vámteher alatti mentesülés feltétele, hogy a gépkocsit meghatározott időtartam után az országból kivigyék (kiléptessék), vagy vámraktárba betárolják.

Rendkívül gyakori ma Magyarországon a gépjárműlopás. Ennek tárgya lehet az ideiglenesen behozott gépkocsi is. A feljelentések alapján indult büntető eljárás rendszerint jogerősen az eljárás megszüntetésével zárul, mert a tettes ismeretlen, és az eljárás folytatásától eredmény nem várható.

A gépkocsi ellopását követően és miatt a használó a gépjármű kiléptetését - a határidő lejártakor - szükségképpen nem tudja elvégezni és bizonyítani, és ekkor a vámszervek a vámot kiszabják, és a vám teljes megfizetésére kötelezik a használót úgy, mintha a gépkocsi végleg a használó akaratából belföldön maradt volna.

A gépkocsi ellopása esetén nemcsak a gépjármű ellopásából származó kárt kénytelen a tulajdonos és belföldi használó viselni, hanem még az ellopott gépkocsi után a vámot is fizeti."

Az indítványozó következtetése szerint a "bűncselekmények (autólopás) felderítésének elmaradásával az állam alkotmány-kötelezettségét mulasztja el" azzal, hogy nem képes megelőzni vagy felderíteni az egyébként korszerű védelmi berendezésekkel (központi zár, riasztó, stb.) ellátott gépkocsik ellopását. Sérül tehát az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonvédelem elve. E mulasztás következményét az államnak annyiban mindenképpen viselnie kellene, hogy "legalább az ellopott vagyontárgy után adót, illetve ezzel azonos jellegű vámot nem szedhet. A jogállamban elismert alkotmányos alapelv ugyanis, hogy saját mulasztására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat."

Az indítványozó véleménye szerint a Vt. az Alkotmány 70/I. §-ával is ellentétes. Ha ugyanis "az adó (vám) tárgya az adózón kívül álló okból kikerült a tulajdonából és azt az erre szakosodott állami szervek nem képesek visszaszerezni", a jövedelem és a vagyoni viszonyokhoz igazodó közteherviselés elve sérelmet szenved.

3. A Vt. 75-78. §-a alkotmányossági vizsgálatához elemezni szükséges a Vt. 125. § (2) bekezdésének e) pontját. E rendelkezés szerint: "Vámfizetésre kötelezett ... e) az, aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan állapotban megőrzi vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek a kötelezettségének - az elháríthatatlan külső ok (baleset vagy erőhatalom következtében megsemmisült vagy végérvényesen elveszett, illetőleg természetéből eredő okból mennyiségéből vesztett vámáruk) esetét kivéve - nem tesz eleget. Az a körülmény, hogy a vámárut ellopták, vagy az ismeretlen körülmények között elveszett, e törvény alkalmazása szempontjából nem minősül elháríthatatlan külső oknak".

Önmagában a törvényhozó által választott megoldás nem sérti az Alkotmány említett rendelkezéseit. Az a rendelkezés, amely a vámáru ellopásának vagy ismeretlen körülmények közötti elvesztésének a tényállását kivonja a baleset vagy erőhatalom folytán megsemmisült vagy ugyanezen okok következtében végérvényesen elveszett "elháríthatatlan külső ok" fogalomköréből, ugyanúgy szabad jogalkotói mérlegelés eredménye, mintha a törvényhozó a vis maior konkrét megállapíthatását jogalkalmazói feladatkörbe utalná, vagy méltányosságból olyan szabályt alkotna, hogy a lopás következtében eltűnt vámáru után sem kell vámot fizetni.

4. Az állam, konkrétabban a rendőrség feladata - az Alkotmány 40/A. § (2) bekezdése és a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 1. §-a szerint - "a közbiztonság és a belső rend védelme", ebben a feladatkörében "végzi a bűncselekmények megelőzését és felderítését". Ez a kötelezettsége azonban nem értelmezhető akként, hogy a körülmények és feltételek függvényében fel nem derített vagy fel nem deríthető bűncselekményekért anyagi felelősséggel tartozik. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése nem is a vagyontárgyak adminisztratív és technikai védelmét írja elő, hanem azt rögzíti, hogy mindenféle tulajdon egyenjogú és jogilag egyenlő védelemben részesül. A Vt. 75-78. §-a és az Alkotmány 9. § (1) bekezdése ezért kapcsolatba sem hozható egymással.

5. Amíg a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmány 70/I. §-ából - jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően - eredő alapvető kötelezettsége, addig e kötelezettség alóli mentesülésre senkinek sincs Alkotmányon alapuló alanyi joga. A lopás az autó tulajdonjogát nem változtatja meg, a kocsi elő is kerülhet, vagy ha nem, a különféle biztosítások révén annak ellenértéke megtérülhet a tulajdonos részére. Az államnak széles körű jogosítványa van a közterhek megállapítására, az adó- és vámpolitika kialakítására, ennek keretében az adó- és vámmentességek vagy kedvezmények szabályozására. Az arányos közteherviselés alkotmányos követelménye nem köthető ahhoz, hogy egyes adótárgyak (vámáruk) tulajdonosi rendelkezés alatt állnak-e, vagy hogy a tulajdonos az ellopott vámáruja ellenértékéhez hozzájut-e, vagy hogy az ellopott árut - esetleg éppen a bűncselekmény felderítése következtében - újból birtokba tudja-e venni. A törvényhozó a Vt. 75-78. §-a megalkotásával sem alanyi jogot nem sértett, sem az Alkotmány 70/I. §-ának előírását nem szegte meg. A törvényhozó jogosult annak a mérlegelésére, hogy a visszaélések potenciális lehetőségeire és más összefüggésekre figyelemmel a vámmentesítési okok közé a lopás esetkörét felvegye-e vagy sem.

6. Az Alkotmánybíróság a Vt. 75-78. §-ának kifogásolt rendelkezéseit úgy ítélte meg, hogy azok nem sértik az Alkotmánynak a 9. § (1) bekezdésében kifejezésre juttatott egyenjogú és egyenlő tulajdonvédelemre, illetőleg a 70/I. §-ban megfogalmazott arányos közteherviselésre vonatkozó előírásait. Ezért az indítványt elutasította.

Budapest, 1998. február 9.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Németh János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró