BH 2002.4.164 A megalapozatlanságra hivatkozás önmagában nem alkalmas a sérelmezett ítélet hatályon kívül helyezésére a felülvizsgálati eljárásban, mert a felülvizsgálati kérelemben pontosan meg kell jelölni a jogszabálysértést [Pp. 270. § (1) bek.].

A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes gondnokként dolgozott az alperesnél az 1996. május 28-án kötött határozatlan idejű munkaszerződés alapján. A munkaszerződésben rögzítették, hogy a szolgálati lakás használatára a felek külön lakásbérleti szerződést kötnek. A munkaszerződés mellékletét képező munkaköri leírás tartalmazta a felperes feladatait, az ugyanezen a napon megkötött lakásbérleti szerződésben a szolgálati lakás használatának feltételeit szabályozták. A szerződés szerint a közös képviselő hozzájárulásával a felperes a lakást elcserélheti, ha a társasház a cserepartnerrel munkaszerződést köt. Amennyiben a házfelügyelői munkaviszony bármely okból megszűnik, megszűnik a lakásbérlet is.

A felperes 1997. szeptember 16-án kérte az alperes közös képviseletét ellátó J-ZS Bt.-től, hogy a lakáscsere-kérelméhez járuljanak hozzá. A munkáltatói jogkört gyakorló az 1997. október 6-án kelt írásbeli válaszával e kérelemhez nem járult hozzá. A felperes 1997. december 2-án írásban kérte a közös képviselőtől a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését 1998. január 1-jei hatállyal. Ebben bejelentette, hogy a munkaviszony megszűnését követően lakáscsere-igénye lesz. A közös képviselő az 1997. december 3-ai írásbeli nyilatkozattal tudomásul vette a munkaviszony megszüntetését, azonban a lakáscsere-kérelemhez nem járult hozzá. A felperes ezt követően két ízben is visszavonta a korábbi nyilatkozatát és kérte a munkaviszonya helyreállítását, az alperes azonban a kérelem teljesítése elől elzárkózott.

Az eredménytelen egyeztetést követően benyújtott keresetében a felperes a munkaviszony megszüntetését kérő nyilatkozatának érvénytelenségét állította, hivatkozva arra, hogy a nyilatkozat megtételekor téves feltevésben volt, a közös képviselő megtévesztette. Kérte az eredeti munkakörébe való visszahelyezését, és elmaradt munkabére megfizetését. Az alperes kérte a kereset elutasítását.

A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét, és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy az alperes a felmondás visszavonásához nem járult hozzá, a felperes pedig a megtévesztést, a megállapodás érvénytelenségét nem tudta bizonyítani. A felperes maga is elismerte, hogy az eredeti szakmájában szeretett volna elhelyezkedni, és az volt az elképzelése, hogy a lakáscseréhez a munkáltató hozzájárul, mivel a megnevezett átvette volna a munkakörét. Ugyanakkor előadta azt is, hogy ha a lakáscsere lebonyolódik, nem állt volna szándékában az alperesnél tovább dolgozni, mert tudta: a lakáscserével együtt a munkaviszonya is megszűnik. Minthogy a felperesnek a munkaviszony megszüntetésére irányuló nyilatkozata a lakáscseréhez való hozzájárulást nem tartalmazta feltételként, azt külön levélben kérte a felperes, ezért a felek között a közös megegyezés a lakáscserével kapcsolatos beleegyezés hiányában is létrejött.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a felperest a másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítéletének indokolásában a felperes fellebbezésében írtakra tekintettel az elsőfokú bíróság által kialakított, helytállónak tekintett tényállást néhány vonatkozásban kiegészítette. Rámutatott arra, hogy a felperesnek a munkaszerződés és a lakásbérleti szerződés alapján tisztában kellett lennie azzal is, hogy ha fel kívánja számolni az alperesnél a munkaviszonyt, nem feltétlenül tarthat igényt elhelyezésre, hanem le kell adnia a szolgálati lakást. A felperes kellő alap nélkül bízott abban, hogy az alperes az általa kezdeményezett lakáscseréjéhez hozzájárul. A másodfokú bíróság szerint a felperes távozási szándéka nem vitatható, azonban az általa elképzelt körülmények nem úgy alakultak, ahogy ő szerette volna, tehát a lakáscsere meghiúsulása nem az alperes, hanem a felperes oldaláról bekövetkező oknak tudható be. Helytállóan döntött tehát a munkaügyi bíróság, amikor a felperes által kezdeményezett, a munkaviszony megszüntetésére irányuló közös megegyezés létrejöttét megállapította.

A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az ítéletek által megállapított tényállás iratellenes, logikai ellentmondást tartalmaz; nem fogadták el a felperes előadását, és nem hitték el, hogy a munkaviszonyának megszüntetésére úgy került sor, ahogy azt ő előadta. Nem fogadták el azt a tényt, hogy a felperesnek van igaza, ugyanakkor nem tudták egyértelműen megcáfolni a felperesnek a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó előadását. A bizonyítékok értékelésének nem kellő indokolása miatt kérte a felperes az ítéletek hatályon kívül helyezését.

Az alperes a jogerős ítélet hatályban tartását és a felperesnek a felülvizsgálati eljárás költségében való marasztalását kérte. Rámutatott arra, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértést nem jelölt meg, csupán a bizonyítékok mérlegelését támadja. Nem hivatkozott a jogerős ítélet megalapozatlanságára, ennek ellenére kérte annak hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem nem alkalmas arra, hogy azt a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban felülbírálja.