62009CJ0118[1]

A Bíróság (negyedik tanács) 2010. december 22-i ítélete. Robert Koller. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Oberste Berufungs- und Disziplinarkommission - Ausztria. Az EK 234. cikk értelmében vett nemzeti bíróság - Oklevelek elismerése - 89/48/EGK irányelv - Ügyvéd - Az oklevelet honosítótól eltérő tagállam szakmai kamarájába történő felvétel. C-118/09. sz. ügy.

C-118/09. sz. ügy

Robert Koller

(az Oberste Berufungs- und Disziplinarkommission [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Az EK 234. cikk értelmében vett »nemzeti bíróság« - Oklevelek elismerése - 89/48/EGK irányelv - Ügyvéd - Az oklevelet honosítótól eltérő tagállam szakmai kamarájába történő felvétel"

Az ítélet összefoglalása

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések - A Bírósághoz fordulás - Az EK 234. cikk értelmében vett nemzeti bíróság - Fogalom

(EK 234. cikk)

2. Személyek szabad mozgása - Letelepedés szabadsága - Munkavállalók - A legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerése - 89/48 irányelv - Az "oklevél" fogalma

(2001/19 európai parlamenti és tanácsi irányelv; 89/48 tanácsi irányelv)

3. Személyek szabad mozgása - Letelepedés szabadsága - Munkavállalók - A legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerése - 89/48 irányelv - Alkalmassági vizsga

(2001/19 európai parlamenti és tanácsi irányelv; 89/48 tanácsi irányelv)

1. Annak értékeléséhez, hogy az előzetes döntéshozatalt kezdeményező szervezet az EK 234. cikk szerinti bíróság jellemzőivel rendelkezik-e, amely kizárólag uniós jogi kérdés, a Bíróság bizonyos tényezők összességét veszi figyelembe, amelyek közé tartozik az, hogy a szervezet jogszabály alapján jött-e létre, állandó jelleggel működik-e, hatásköre kötelező jellegű-e, az eljárása kontradiktórius jellegű-e, a szervezet jogszabályokat alkalmaz-e, valamint hogy a szervezet független-e. E tekintetben az Oberste Berufungs- und Disziplinarkommission (az ügyvédek legfelső szintű jogorvoslati és fegyelmi bizottsága Ausztriában), amelynek vitathatatlanul a hatásköre kötelező jellegű, rendelkezik valamennyi olyan jellemzővel, amely ahhoz szükséges, hogy az EK 234. cikk értelmében bíróságnak minősülhessen.

(vö. 22-23. pont)

2. A szabályozott ügyvédi hivatásnak a fogadó államban való megkezdése céljából, mely alkalmassági vizsga sikeres letételétől függ, a 2001/19 irányelvvel módosított, a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló 89/48 irányelv rendelkezéseire hivatkozhat az, aki az e tagállamban adott, és több, mint három év tartamú felsőfokú tanulmányokat lezáró címmel, valamint a kevesebb, mint három év tartamú kiegészítő képzést követően, más tagállamban adott egyenértékű, és ezen utóbbi tagállamban a szabályozott ügyvédi hivatás gyakorlására jogosító címmel rendelkezik, és a szabályozott ügyvédi hivatást ténylegesen gyakorolta ezen utóbbi tagállamban abban az időpontban, amikor az alkalmassági vizsgára bocsátást kérelmezte.

Az ilyen személy ugyanis a 89/48 irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében vett "oklevéllel" rendelkezik. Az érintett által hivatkozott másik tagállambeli cím tanúsítja, hogy az érintett az általa a fogadó államban megszerzett képesítéshez képest kiegészítő képesítéssel rendelkezik. Következésképpen, bár a szakmai képesítést tanúsító cím a módosított 89/48 irányelv értelmében vett "oklevéllel" nem azonosítható az e címet adó tagállam oktatási rendszere keretében részben vagy egészben megszerzett képesítés nélkül, ez nem áll fenn az érintett által hivatkozott címet illetően. Ezenfelül az a körülmény, hogy ez a cím nem tanúsít a másik tagállamban végzett, három év tartamú szakmai képzést, e tekintetben irreleváns, mivel ezen irányelv 1. cikke a) pontjának első francia bekezdése nem követeli meg, hogy a legalább három év tartamú felsőfokú tanulmányokat vagy azok részidőben elvégzett megfelelőjét a fogadó államtól eltérő tagállamban végezzék el.

(vö. 32-36. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3. A 2001/19 irányelvvel módosított, a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló 89/48 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a fogadó tagállam illetékes hatóságai az e tagállamban adott, és több, mint három év tartamú felsőfokú tanulmányokat lezáró címmel, valamint a kevesebb, mint három év tartamú kiegészítő képzést követően más tagállamban adott egyenértékű, és ezen utóbbi tagállamban a szabályozott ügyvédi hivatás gyakorlására jogosító címmel rendelkező érintett - aki a szabályozott ügyvédi hivatást ténylegesen gyakorolta ezen utóbbi tagállamban - ügyvédi alkalmassági vizsgára bocsátását amiatt tagadják meg, hogy nem igazolta a fogadó tagállam szabályozása által előírt szakmai gyakorlat teljesítését.

(vö. 36., 41. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2010. december 22.(*)

"Az EK 234. cikk értelmében vett »nemzeti bíróság« - Oklevelek elismerése - 89/48/EGK irányelv - Ügyvéd - Az oklevelet honosítótól eltérő tagállam szakmai kamarájába történő felvétel"

A C-118/09. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberste Berufungs- und Disziplinarkommission (Ausztria) a Bírósághoz 2009. április 1-jén érkezett, 2009. március 16-i határozatával terjesztett elő a

Robert Koller

által indított eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: J.-C. Bonichot tanácselnök, K. Schiemann és L. Bay Larsen (előadó) bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- R. Koller, saját maga képviseletében, abogado,

- az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer, meghatalmazotti minőségben,

- a cseh kormány képviseletében M. Smolek, meghatalmazotti minőségben,

- a görög kormány képviseletében E. Skandalou és S. Vodina, meghatalmazotti minőségben,

- a spanyol kormány képviseletében J. López-Medel Báscones, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében C. Hermes és H. Støvlbæk, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2010. június 2-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2001. május 14-i 2001/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 206., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 138. o.) módosított, a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló, 1988. december 21-i 89/48/EGK tanácsi irányelv (HL 1989. L 19. o., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 337. o.; a továbbiakban: módosított 89/48 irányelv) értelmezésére vonatkozik.

2 A kérelmet az R. Koller és a Rechtsanwaltsprüfungskommission des Oberlandesgerichts Graz (a grazi tartományi felsőbíróság mellett működő, ügyvédi szakvizsgával foglalkozó bizottság) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, melynek tárgya, hogy e bizottság elnöke megtagadta, hogy R. Kollert az ügyvédi hivatás Ausztriában történő gyakorlására vonatkozó alkalmassági vizsgára bocsássa, vagy e vizsga alól felmentse.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A módosított 89/49 irányelv 1. cikkének a), b) és g) pontja értelmében:

"Ezen irányelv alkalmazásában:

a) oklevél: minden oklevél, bizonyítvány és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány, illetve ezek az oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok együttesen,

- amelyeket az egyes tagállamban annak törvényi, rendeleti és közigazgatási előírásai szerinti illetékes hatósága állít ki,

- amely azt igazolja, hogy az oklevél tulajdonosa legalább három évig tartó felsőfokú képzést vagy ennek megfelelő időtartamú részképzést végzett el egyetemen, felsőoktatási intézményben vagy más hasonló szintű intézményben, és adott esetben a felsőfokú képzésen felül szükséges szakmai gyakorlatot is megszerezte, és

- amely azt igazolja, hogy az oklevél tulajdonosa rendelkezik olyan képesítéssel, amely egy szabályozott szakma megkezdéséhez vagy gyakorlásához az adott tagállamban szükséges,

feltéve hogy az oklevéllel, bizonyítvánnyal és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvánnyal igazolt képzést az érintett személy túlnyomórészt a Közösség területén szerezte meg, [...].

Az első albekezdésben említett oklevéllel egyenértékű minden olyan oklevél, bizonyítvány és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány, illetve ezek az oklevelek, bizonyítványok vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok együttesen, amelyet az egyik tagállam illetékes hatósága állított ki egy, a Közösségen belül megszerzett, és ennek a tagállamnak az illetékes hatósága által egyenértékűnek elismert képzés befejezésekor, és ebben a tagállamban a szabályozott szakma megkezdésével vagy annak gyakorlásával kapcsolatban ugyanezeket a jogokat biztosítja;

b) fogadó tagállam: az a tagállam, amelyben egy másik tagállam állampolgára egy szabályozott szakma gyakorlását kérvényezi, ha nem abban a tagállamban szerezte meg azt az oklevelet, amelyre hivatkozik, vagy nem ott gyakorolta először az érintett foglalkozást;

[...]

g) alkalmassági vizsga: a kérelmező szakmai tudását érintő, a fogadó állam illetékes hatóságai által lefolytatott vizsga, amelynek célja a kérelmező arra való alkalmasságának felmérése, hogy az adott tagállamban gyakorolhatja-e a szabályozott szakmát.

A vizsga céljaira az illetékes hatóságok listát készítenek azokról a szakterületekről, amelyeket az adott államban megkövetelt képzés és a kérelmező addigi képzésének az összehasonlítása alapján a kérelmező által bemutatott oklevél vagy bizonyítványok nem fednek le.

Az alkalmassági vizsgánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a kérelmező hazájában vagy származási tagállamában szakképzettséggel bír. A vizsga olyan szakterületeket fog át, amelyeket a felsorolásban szereplő szakterületek közül kell kiválasztani, és amelyeknek ismerete a foglalkozás gyakorlásának lényeges feltétele a fogadó tagállamban. Ez a vizsga kiterjedhet az érintett tevékenységekre vonatkozó, a fogadó államban érvényes foglalkozási szabályok ismeretére is. A szakmai alkalmassági vizsga részletes szabályait - a közösségi jog rendelkezéseinek tiszteletben tartása mellett - a fogadó állam illetékes hatóságai határozzák meg.

[...]"

4 A módosított 89/48 irányelv 3. cikkének a) pontja a következőket írja elő:

"Ha egy szabályozott szakma megkezdését vagy gyakorlását a fogadó ország törvényei valamilyen oklevél megszerzésétől teszik függővé, akkor az illetékes hatóság a hiányos képesítésre való hivatkozással nem tagadhatja meg egy tagállam állampolgárától az adott foglalkozásnak a saját állampolgárával azonos feltételek szerinti megkezdésének vagy gyakorlásának jogát,

a) amennyiben a kérelmező olyan oklevéllel rendelkezik, amely más tagállamban ahhoz szükséges, hogy annak területén az illető a foglalkozást megkezdhesse vagy gyakorolhassa, és ezt az oklevelet az egyik tagállamban szerezte; [...]"

5 Az említett irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"(1) A 3. cikk nem akadályozza meg a fogadó tagállamot abban, hogy a kérelmezőtől kérje:

a) szakmai tapasztalat igazolását, amennyiben a 3. cikk a) és b) pontja alapján igazolt tanulmányainak időtartama a fogadó tagállamban előírt képzési időtől legalább egy évvel rövidebb. [...]

[...]

b) egy, legfeljebb három évig tartó adaptációs időszak teljesítését vagy alkalmassági vizsga letételét:

- amennyiben a megszerzett képzés a 3. cikk a) és b) pontjának megfelelően olyan tárgyakra vonatkozik, amelyek lényegesen különböznek azoktól, amelyek a fogadó tagállamban előírt oklevél megszerzéséhez szükségesek, vagy

- amennyiben a 3. cikk a) pontjában említett esetben a szabályozott szakma a fogadó tagállamban egy vagy több olyan szabályozott szakmai tevékenységet is magában foglal, amely a kérelmező származási tagállamában vagy abban a tagállamban, ahonnan a kérelmező érkezett, a szabályozott szakmának nem képezi részét, és amennyiben ez a különbség egy sajátos képzésben valósul meg, amelyet a fogadó állam megkövetel, és amely olyan tárgyakra vonatkozik, amelyek lényegesen különböznek azoktól, amelyeket a kérelmező a saját oklevele megszerzéséhez elsajátított, vagy

[...]

Ha a fogadó tagállam adaptációs időszak letöltését vagy alkalmassági vizsgát kíván meg a kérelmezőtől, előbb meg kell vizsgálnia, hogy a kérelmezőnek a szakmai gyakorlat során megszerzett tudása teljesen vagy részben fedi-e az első albekezdésben említett lényegi különbséget.

Amennyiben a fogadó állam él ezzel a lehetőséggel, akkor a kérelmezőnek fel kell ajánlania az adaptációs időszak, illetve a szakmai alkalmassági vizsga közötti választás lehetőségét. Ettől az alapelvtől eltérően a fogadó állam előírhatja az adaptációs időszakot vagy az alkalmassági vizsgát, ha olyan foglalkozásokról van szó, amelyek gyakorlása megköveteli a nemzeti jog pontos ismeretét, és amelyeknél a nemzeti jog kérdéseit illető tanácsadás és/vagy segítségnyújtás a szakmai tevékenység alapvető és állandó része. Amennyiben a fogadó ország más foglalkozásoknál is el kíván térni a kérelmező választási lehetőségétől, úgy a 10. cikk szerinti eljárást kell alkalmazni. [...]

(2) A fogadó tagállam azonban nem alkalmazhatja egyidejűleg az 1. bekezdés a) és b) pontját."

A nemzeti jog

6 A szolgáltatások szabad áramlásáról és az európai ügyvédek Ausztriában letelepedéséről szóló szövetségi törvény (Bundesgesetz über den freien Dienstleistungsverkehr und die Niederlassung von europäischen Rechtsanwälten, BGBl. I, 27/2000, a BGBl. I, 59/2004-ben kihirdetett változat, a továbbiakban: EuRAG) 3. fejezete tartamazza többek közt a törvény 24-29. §-át. Az EuRAG 24. §-a a következőképpen rendelkezik:

"(1) Az Európai Unió tagállamainak [...] azon állampolgárait, akik olyan diplomát szereztek, amelyből kitűnik, hogy jogosultja megfelel azon hivatásbeli feltételeknek, amelyek a jelen szövetségi törvény mellékletében felsorolt foglalkozás közvetlen gyakorlásához szükségesek, kérelemre be kell jegyezni az ügyvédi névjegyzékbe [...], ha eredményes alkalmassági vizsgát tettek.

(2) Az (1) bekezdés értelmében vett diploma a [...] 89/48[...] irányelv értelmében vett oklevél, bizonyítvány és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány. [...]"

7 Az EuRAG 25. §-a a következőket írja elő:

"Az alkalmassági vizsga kizárólag a jelentkező szakmai ismereteire vonatkozó állami vizsga, amely alapján elbírálják az ügyvédi hivatás Ausztriában történő gyakorlására vonatkozó képességét. Az alkalmassági vizsgának tekintettel kell lennie arra a körülményre, hogy a jelentkező az ügyvédi hivatás gyakorlásához szükséges képesítéssel rendelkezik egy olyan államban, amely az Európai Unió tagja [...]."

8 Az EuRAG 27. §-a a következőképpen rendelkezik:

"Az alkalmassági vizsgára bocsátásról a jelentkező kérelmére az Oberlandesgericht [tartományi felsőbíróság] székhelye szerinti ügyvédi kamara egyetértésével a Rechtsanwaltsprüfungskommission [ügyvédi szakvizsga bizottság] elnöke dönt, legkésőbb az összes dokumentum jelentkező általi benyújtását követő négy hónapon belül."

9 Az EuRAG 29. §-a a következőképpen rendelkezik:

"A Rechtsanwaltsprüfungskommission elnöke a 26. § szerint illetékes ügyvédi kamarával egyetértésben köteles a vizsgatárgyak alól kérelemre felmentést adni, ha a kérelmező igazolja, hogy az eddigi tanulmányai vagy az eddigi szakmai tevékenysége során valamely vizsgatárgyból megszerezte az ügyvédi hivatás Ausztriában történő gyakorlásához szükséges osztrák anyagi jogi és eljárásjogi ismereteket."

10 Az ügyvédek jogállásáról szóló törvény (Rechtsanwaltsordnung, RGBl. 96/1868., a BGBl. I, 128/2004. számában kihirdetett szöveg, a továbbiakban: RAO) szövege a következő:

"(1) Az ügyvédi hivatás [Ausztriában történő] gyakorlásához nincs szükség hatósági kinevezésre, hanem csak az alábbi követelmények teljesítésének igazolására és az ügyvédi névjegyzékbe történő bejegyzésre [...]:

(2) Ezek a követelmények:

[...]

d) gyakorlati idő teljesítése, a törvény szerinti módon és időtartamban;

e) eredményesen letett ügyvédi szakvizsga;

[...]"

11 A RAO 2. §-ának (2) bekezdése értelmében a gyakorlati idő öt év, amelyből belföldön legalább kilenc hónapot bíróságnál vagy ügyészségnél, legalább három évet pedig ügyvédnél kell eltölteni.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

12 R. Koller osztrák állampolgár 2002. november 25-én az Universität Grazon (Ausztria) megszerezte a "Magister der Rechtswissenschaften" fokozatot, azaz a legalább nyolc félév tartamú egyetemi jogtudományi tanulmányokat záró diplomát.

13 2004. november 10-i határozatával a spanyol Oktatás- és Tudományügyi Minisztérium a "Magister der Rechtswissenschaften" címet a "Licenciado en Derecho" címmel egyenértékűnek ismerte el, mivel a kérelmező a madridi egyetemen (Spanyolország) kurzusokon vett részt, és a spanyol belső jog által előírt honosítási eljárásnak megfelelően sikeres kiegészítő vizsgákat tett.

14 A madridi ügyvédi kamara, miután megállapította, hogy R. Koller rendelkezik a "Licenciado en Derecho" címmel, 2005. március 14-én feljogosította őt az "abogado" foglalkozási megjelölés viselésére.

15 R. Koller 2005. április 5-én azt kérte a Rechtsanwaltsprüfungskommission des Oberlandesgerichts Graztól, hogy bocsássák ügyvédi alkalmassági vizsgára. Ezzel egyidejűleg az EuRAG 29. §-ában előírt felmentést kérte az alkalmassági vizsga minden vizsgatárgya vonatkozásában.

16 A Rechtsanwaltsprüfungskommission elnöke 2005. augusztus 11-i határozatával az EuRAG 27. §-a alapján elutasította az alkalmassági vizsgára bocsátás iránti kérelmet. R. Koller ebben az időszakban Spanyolországban gyakorolta az ügyvédi hivatást. R. Koller e határozat ellen az Oberste Berufungs- und Disziplinarkommissionhoz (az ügyvédek legfelső szintű jogorvoslati és fegyelmi bizottsága, a továbbiakban: OBDK).

17 Az OBDK a 2006. január 31-i határozatában elutasította a fellebbező érvelését. A bizottság először is abból indult ki, hogy Spanyolországban - az Ausztriában alkalmazandó szabályozástól eltérően - az ügyvédi hivatás gyakorlásához nem szükséges gyakorlati idő letöltése. Az OBDK ebből arra a következtetésre jutott, hogy R. Koller kérelmének célja az, hogy megkerülje az említett szabályozás szerint megkövetelt ötéves gyakorlati időt.

18 Másodszor az OBDK álláspontja szerint a Licenciado en Derecho cím az EuRAG 3. fejezete értelmében nem elegendő az alkalmassági vizsgára bocsátáshoz. E tekintetben a módosított 89/48 irányelv 1. cikke a) pontjának második francia bekezdése különbséget tesz egyrészről a legalább három évig tartó sikeres felsőfokú képzés, másrészről pedig az e képzésen felül szükséges szakmai képzés között. E körülmények között meg kell állapítani, hogy az EuRAG által megkövetelt alkalmassági vizsga kizárólag a kérelmező szakmai ismereteinek értékelését célozza. Az OBDK álláspontja szerint R. Koller - mivel nem rendelkezik szakmai ismeretekkel - nem bocsátható alkalmassági vizsgára. Végezetül az alkalmassági vizsgára bocsátás iránti kérelemnek a felmentésre irányuló kérelemmel történő összekapcsolása valójában tudatosan az Ausztriában hatályos jogszabályok megkerülésére irányul.

19 Ezt a határozatot a Verfassungsgerichtshof (osztrák alkotmánybíróság) a kérelmező jogorvoslati kérelme alapján 2008. március 13-i ítéletével hatályon kívül helyezte, többek közt azzal az indokkal, hogy a kérelmező részéről nem álltak fenn visszaélésre utaló jelek. Következésképpen az OBDK-nak újból el kell bírálnia a R. Koller által előterjesztett, ügyvédi alkalmassági vizsgára bocsátás iránti kérelmet.

20 E körülmények között az OBDK úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Alkalmazható-e a 89/48[...] irányelv egy osztrák állampolgár esetében, ha ez az osztrák állampolgár

a) Ausztriában eredményesen befejezte felsőfokú jogtudományi tanulmányait, és [erre vonatkozó határozat] útján megszerezte a »Magister der Rechtswissenschaften« egyetemi fokozatot,

b) majd a Spanyol Királyság Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma által kiadott, elismerést tanúsító bizonyítvány birtokában - a kiegészítő vizsgák valamely spanyol egyetemen történt letételét követően, amelyek esetében azonban a képzésre fordított idő nem érte el a három évet - jogosulttá vált az osztrák címmel egyenértékű spanyol »Licenciado en Derecho« cím viselésére, és

c) a madridi ügyvédi kamarához történt bejelentést követően megszerezte az »abogado« foglalkozási megjelölés használatára való jogosultságot, és Spanyolországban ténylegesen ügyvédi tevékenységet folytatott, mégpedig a kérelem benyújtását megelőzően három hétig, az elsőfokú határozat meghozatalának időpontjáig pedig legfeljebb öt hónapig.

2) Amennyiben az első kérdésre igenlő válasz adandó:

Összeegyeztethető-e a 89/94[...] irányelvvel az EuRAG 24. §-ának olyan értelmezése, amely szerint az osztrák jogtudományi tanulmányok lezárását, valamint a kiegészítő vizsgák valamely spanyol egyetemen történt letételét követően a három évnél rövidebb időtartam alatt megszerzett, a spanyol »Licenciado en Derecho« cím viselésére való jogosultság akkor sem elegendő Ausztriában az EuRAG 24. §-ának (1) bekezdése szerinti alkalmassági vizsgára bocsátáshoz szükséges, a nemzeti jog (a RAO 2. §-ának (2) bekezdése) által megkövetelt gyakorlathoz, ha a kérelmező Spanyolországban a gyakorlat hasonló megkövetelése nélkül »abogado«-ként működhet, és ott e foglalkozást a kérelem benyújtását megelőzően három hétig, az elsőfokú határozat meghozatalának időpontjáig pedig legfeljebb öt hónapig gyakorolta?"

A Bíróság hatásköréről

21 Először is vizsgálni kell, hogy az OBDK az EK 234. cikk értelmében bíróságnak minősül-e, és következésképpen a Bíróságnak van-e hatásköre arra, hogy az e bizottság által elé terjesztett kérdésekre választ adjon.

22 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak értékeléséhez, hogy az előzetes döntéshozatalt kezdeményező szervezet az EK 234. cikk szerinti "bíróság" jellemzőivel rendelkezik-e, amely kizárólag uniós jogi kérdés, a Bíróság bizonyos tényezők összességét veszi figyelembe, amelyek közé tartozik az, hogy a szervezet jogszabály alapján jött-e létre, állandó jelleggel működik-e, hatásköre kötelező jellegű-e, az eljárása kontradiktórius jellegű-e, a szervezet jogszabályokat alkalmaz-e, valamint hogy a szervezet független-e (a C-54/96. sz. Dorsch Consult ügyben 1997. szeptember 17-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-4961. o.] 23. pontja, a C-53/03. sz., Syfait és társai ügyben 2005. május 31-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-4609. o.] 29. pontja, valamint a C-246/05. sz. Häupl-ügyben 2007. június 14-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-4673. o.] 16. pontja).

23 Márpedig a kötelező jellegű hatáskörrel vitathatatlanul rendelkező OBDK, amint a főtanácsnok az indítványának 52. pontjában megállapította, rendelkezik valamennyi olyan jellemzővel, amely ahhoz szükséges, hogy az EK 234. cikk értelmében bíróságnak minősülhessen.

24 A Bíróság következésképpen hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésekre választ adjon.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

25 A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a szabályozott ügyvédi hivatásnak a fogadó államban való megkezdése céljából, mely alkalmassági vizsga sikeres letételétől függ, hivatkozhat-e a módosított 89/48 irányelv rendelkezéseire az, aki az e tagállamban adott, és több mint három év tartamú felsőfokú tanulmányokat lezáró címmel, valamint a kevesebb mint három év tartamú kiegészítő képzést követően más tagállamban adott egyenértékű, és ezen utóbbi tagállamban a szabályozott ügyvédi hivatás gyakorlására jogosító címmel rendelkezik, és a szabályozott ügyvédi hivatást ténylegesen gyakorolta ezen utóbbi tagállamban abban az időpontban, amikor az alkalmassági vizsgára bocsátást kérelmezte.

26 Emlékeztetni kell arra, hogy az "oklevélnek" a módosított 89/48 irányelv 1. cikkének a) pontjában meghatározott fogalma képezi az alapját az ezen irányelvben szereplő, a felsőfokú oklevelek általános elismerésére szolgáló rendszernek (lásd többek közt a C-286/06. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2008. október 23-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-8025. o.] 53. pontja).

27 A módosított 89/48 irányelv 4. cikke rendelkezéseinek sérelme nélkül, az irányelv 3. cikke első bekezdésének a) pontja minden, valamely tagállamban a szabályozott szakma gyakorlását lehetővé tevő, az ezen irányelv értelmében vett "oklevéllel" rendelkező kérelmező számára biztosítja a jogot ugyanezen szakma valamely másik tagállamban történő gyakorlására (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 54. pontját).

28 Azon képesítéseket illetően, amelyekre R. Koller hivatkozik, hangsúlyozni kell, hogy a módosított 89/48 irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében vett "oklevél" több, a képesítés megszerzéséről szóló tanúsítványból is állhat, együttesen.

29 A módosított 89/48 irányelv 1. cikke a) pontjának első francia bekezdésében foglalt feltételt illetően meg kell állapítani, hogy a C-311/06. sz. Consiglio Nazionale degli Ingegneri ügyben 2009. január 29-én hozott ítélet (EBHT 2009., I-415. o.) alapjául szolgáló ügyben a Bíróság az ítélet 48. pontjában megállapította, hogy az Olaszországban a mérnökök névjegyzékébe való felvételt kérelmező által hivatkozott tanúsítványok tekintetében teljesül e feltétel, mivel a kérelmező valamennyi tanúsítványát a spanyol, illetve olasz törvényi előírások szerint illetékes hatóság állította ki. Az említett feltétel azon tanúsítványok tekintetében is teljesül, amelyekkel R. Koller rendelkezik, mivel ezek közül mindegyiket az osztrák, illetve spanyol törvényi előírások szerint illetékes hatóság állította ki.

30 A módosított 89/48 irányelv 1. cikke a) pontjának második francia bekezdése szerinti feltételt illetően a Bírósághoz benyújtott iratokból megállapítható, hogy az R. Kollerhez hasonló személy, amint azt a Bíróság a fent hivatkozott Consiglio Nazionale degli Ingegneri ügyben hozott ítéletének 49. pontjában is megállapította az ezen ítélet alapjául szolgáló ügy által érintett személy vonatkozásában, megfelel annak a feltételnek, miszerint az oklevél tulajdonosának legalább három évig tartó felsőfokú képzést kellett elvégeznie valamely egyetemen. Ezt a körülményt ugyanis egyértelműen igazolja a grazi egyetem által az érdekelt részére kiállított, képesítés megszerzéséről szóló tanúsítvány.

31 A módosított 89/48 irányelv 1. cikke a) pontjának harmadik francia bekezdése szerinti feltételt illetően a spanyol Oktatás- és Tudományügyi Minisztérium által kiállított honosítási okiratból, és mindenesetre R. Kollernek a madridi ügyvédi kamara névjegyzékébe való felvételéből következik, hogy R. Koller rendelkezik a valamely szabályozott szakma Spanyolországban történő gyakorlásához szükséges szakképesítésekkel (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Consiglio Nazionale degli Ingegneri ügyben hozott ítélet 50. pontját).

32 Ezenfelül, ellentétben azzal a honosító tanúsítvánnyal, amellyel a fent hivatkozott Consiglio Nazionale degli Ingegneri ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló tényállás által érintett személy rendelkezett, és amely a spanyol oktatási rendszerben semmilyen releváns képzést nem zárt, és nem is alapult sem vizsgán, sem pedig Spanyolországban szerzett szakmai tapasztalaton, az R. Koller által hivatkozott spanyol cím tanúsítja, hogy R. Koller az Ausztriában elvégzett képesítéshez képest kiegészítő képesítéssel rendelkezik.

33 Következésképpen, bár a szakmai képesítést tanúsító cím e módosított 89/48 irányelv értelmében vett oklevéllel nem azonosítható az e címet adó tagállam oktatási rendszere keretében részben vagy egészben megszerzett képesítés nélkül (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Consiglio Nazionale degli Ingegneri ügyben hozott ítélet 55. pontját), ez nem áll fenn az R. Koller által az alapügyben hivatkozott címet illetően.

34 Ezenfelül az a körülmény, hogy ez a spanyol cím nem tanúsít Spanyolországban végzett, három év tartamú szakmai képzést, e tekintetben irreleváns. Az említett irányelv 1. cikke a) pontjának első francia bekezdése ugyanis nem követeli meg, a legalább három év tartamú felsőfokú tanulmányokat vagy annak a részidőben elvégzett megfelelőjét a fogadó államtól eltérő tagállamban végezzék el.

35 Az R. Kollerhez hasonló személy tehát a módosított 89/48 irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében vett "oklevéllel" rendelkezik.

36 Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a szabályozott ügyvédi hivatásnak a fogadó államban való megkezdése céljából, mely alkalmassági vizsga sikeres letételétől függ, a módosított 89/48 irányelv rendelkezéseire hivatkozhat az, aki az e tagállamban adott, és több mint három év tartamú felsőfokú tanulmányokat lezáró címmel, valamint a kevesebb mint három év tartamú kiegészítő képzést követően más tagállamban adott egyenértékű, és ezen utóbbi tagállamban a szabályozott ügyvédi hivatás gyakorlására jogosító címmel rendelkezik, és a szabályozott ügyvédi hivatást ténylegesen gyakorolta ezen utóbbi tagállamban abban az időpontban, amikor az alkalmassági vizsgára bocsátást kérelmezte.

A második kérdésről

37 A kérdést előterjesztő bíróság a második kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a módosított 89/48 irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a fogadó tagállam illetékes hatóságai megtagadják az alapügy felpereséhez hasonló helyzetben lévő személy ügyvédi alkalmassági vizsgára bocsátását amiatt, hogy nem igazolta az e tagállam szabályozása által előírt szakmai gyakorlat teljesítését.

38 Az R. Kollerhez hasonló személy, aki a módosított 89/48 irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében vett "oklevéllel" rendelkezik, ezen irányelv 3. cikke első bekezdésének a) pontja értelmében a fogadó tagállamban megkezdheti a szabályozott ügyvédi hivatás gyakorlását.

39 Ugyanakkor az olyan szakma tekintetében, amelynek a gyakorlása megköveteli a nemzeti jog pontos ismeretét, és amelyeknél a nemzeti jog kérdéseit illető tanácsadás és/vagy segítségnyújtás a szakmai tevékenység alapvető és állandó része, a módosított 89/48 irányelv 3. cikke az irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján nem képezi akadályát annak, hogy a fogadó tagállam a kérelmezőtől azt is megkövetelje, hogy alkalmassági vizsgát tegyen, feltéve hogy e tagállam előzetesen megvizsgálja, hogy a kérelmezőnek a szakmai gyakorlat során megszerzett tudása teljesen vagy részben fedi-e ezen utóbbi rendelkezés első albekezdésében említett lényegi különbséget.

40 Mivel azonban a kérelmezőnek a fogadó tagállamban alkalmassági vizsgát kell tennie, amelynek a célja éppen annak bizonyítása, hogy a kérelmező alkalmas arra, hogy e tagállamban gyakorolja a szabályozott szakmát, a fogadó tagállam a módosított 89/48 irányelv 4. cikke alapján nem tagadhatja meg az alapügy felpereséhez hasonló helyzetben lévő személlyel szemben az ilyen alkalmassági vizsgára bocsátást azzal az indokkal, hogy az érintett nem teljesítette az e tagállam szabályozása által előírt szakmai gyakorlatot.

41 Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a módosított 89/48 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a fogadó tagállam illetékes hatóságai megtagadják az alapügy felpereséhez hasonló helyzetben lévő személy ügyvédi alkalmassági vizsgára bocsátását amiatt, hogy nem igazolta az e tagállam szabályozása által előírt szakmai gyakorlat teljesítését.

A költségekről

42 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1) A szabályozott ügyvédi hivatásnak a fogadó államban való megkezdése céljából, mely alkalmassági vizsga sikeres letételétől függ, a 2001. május 14-i 2001/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló, 1988. december 21-i 89/48/EGK tanácsi irányelv rendelkezéseire hivatkozhat az, aki az e tagállamban adott, és több mint három év tartamú felsőfokú tanulmányokat lezáró címmel, valamint a kevesebb mint három év tartamú kiegészítő képzést követően, más tagállamban adott egyenértékű, és ezen utóbbi tagállamban a szabályozott ügyvédi hivatás gyakorlására jogosító címmel rendelkezik, és a szabályozott ügyvédi hivatást ténylegesen gyakorolta ezen utóbbi tagállamban abban az időpontban, amikor az alkalmassági vizsgára bocsátást kérelmezte.

2) A 2001/19 irányelvvel módosított 89/48 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a fogadó tagállam illetékes hatóságai megtagadják az alapügy felpereséhez hasonló helyzetben lévő személy ügyvédi alkalmassági vizsgára bocsátását amiatt, hogy nem igazolta az e tagállam szabályozása által előírt szakmai gyakorlat teljesítését.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.