A Kúria Pfv.20478/2013/6. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 187. §, 193. §, 194. §, 195. §, 318. §, 339. §] Bírók: Gelencsér Zoltán, Molnár Ambrus, Szűcs József

A határozat elvi tartalma:

A bérleményt ténylegesen nem használó bérlő részére a bérbeadó nem kötelezhető kártérítés megfizetésére, ha a bérbeadó jogellenes magatartása és a bérlőt ért kár között nincs okozati összefüggés. 1959. IV. Tv. 187. § (1), 1959. IV. Tv. 318. § (1), 1959. IV. Tv. 339. § (1), 1959. IV. Tv. 193. § 1959. IV. Tv. 194. §, 1959. IV. Tv. 195. §

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.41295/2009/38., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20552/2012/10., *Kúria Pfv.20478/2013/6.* (BH+ 2014.3.107)

***********

Pfv.III.20.478/2013/5.szám

A Kúria a dr. Györgyi Árpád Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Györgyi Árpád ügyvéd) által képviselt felperesnek, a dr. Tóth K. Zoltán ügyvéd által képviselt I. rendű, a Kosik Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kosik Barbara ügyvéd) által képviselt II. rendű és III. rendű alperesek ellen, kártérítés megfizetése iránt, a Fővárosi Bíróság előtt 17.G.41.295/2009. szám alatt megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.552/2012/10. számú ítéletével befejezett perében, a jogerős ítélet ellen a felperes részéről 50. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezését hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül alpereseknek, mint együttes jogosultaknak 1.045.000 (egymillió-negyvenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá térítsen meg az államnak felhívásra 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélettel megállapított tényállásnak a felülvizsgálattal érintett része szerint a II. r. alperes tulajdonában álló ... alapterületű, több szinten elhelyezkedő, nem lakás céljára szolgáló helyiségcsoportnak korábban az I. r. alperes volt a bérlője, akitől a bérleti jogot törvényes jogutódlás címén előbb a perben nem álló A. Kft., majd tőle szintén jogutódlással szerezte meg a helyiség bérleti jogát a felperes. Utóbbi 2004. augusztus 17-én helyiségbérleti szerződésmódosítás megnevezésű okiratot írt alá a II. r. alperessel havi 275.349 forint + áfa bérleti díj ellenében.

A felperes és az I. rendű alperes között született szindikátusi megállapodásnak megnevezett okirat nyomán a felperes a helyiségből 10 m2-t köteles volt az I. r. alperesnek pénzváltási tevékenység folytatására biztosítani, ennek ellenére az I. r. alperes a teljes bérlemény birtokában maradt, vitatta mind a jogutódlások tényét, mind a felperes, valamint a III. r. alperes által megkötött fenti szerződésmódosítás érvényességét.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság ... számú, valamint a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság ... sorszámú, ... kelt és ugyanakkor jogerőre emelkedett ítéletével a felperesnek a bérleti szerződésmódosítás érvénytelenségének megállapítása iránti keresetét elutasította. Ezt követően a Pesti Központi Kerületi Bíróság ... kelt ... sorszámú, illetőleg a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság ... sorszámú, ... kelt és ugyanakkor jogerőre emelkedett ítéletével kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 nap alatt kiürítve bocsássa a felperes birtokába és használatába a perbeli ingatlant, mert azt jogalap nélkül birtokolta.

Ugyancsak a jogerős ítélet szerinti, a felek által nem vitatott tényállás értelmében a felperes 2006. január 1-től 2009. május 1-jéig bérleti díjat nem fizetett a bérbeadónak a megindult peres eljárásokra és birtokon kívüliségére tekintettel.

A III. r. alperes 2006. február 21. napján használati szerződést kötött az I. r. alperessel a perbeli helyiségre 278.784 forint + áfa/hó használati díj, továbbá 6.728 forint + áfa/hó víz- és csatornahasználati díj fizetése mellett. A megállapodásban rögzítették a szerződő felek, hogy az ingatlant az I. r. alperes 1995. márciusa óta birtokolja és a szerződés megkötésének időpontjában is annak birtokában van, valamint azt is, hogy a bérleti szerződés módosítása érvénytelenségének megállapítása tárgyában peres eljárás van folyamatban, ezért ennek jogerős befejezéséig hozzák létre a használati szerződést. Az I. r. alperes az ingatlant ténylegesen 2009. november 23-áig használta, az ingatlan kulcsait nem a felperes, hanem a tulajdonos önkormányzat képviseletét ellátó III. r. alperes részére adta át. A II. r. alperes eközben a felperessel fennálló bérleti szerződést 2009. október 5-én 2009. november 30-ára felmondta, ezzel kapcsolatosan további jogerősen le nem zárult jogvitájuk van a feleknek.

A felperes többször módosított keresetében kártérítési igénnyel élt. Ezt 2004. szeptember 1. és 2006. április 30. közötti időre 23.215.712 forintban, 2006. június 1. és 2009. szeptember 30-a közötti időre 77.090.941 forintban határozta meg, ami az albérletbe adás meghiúsulása okán elmaradt haszna. 100.306.653 forint erejéig az I. rendű alperest, illetve 77.090.941 forint tekintetében mindhárom alperest egyetemlegesen kérte marasztalni annak kamataival együtt.

Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest 73.848.176 forint és ennek kamatai, továbbá 3.197.500 forint perköltség megfizetésére kötelezte a felperes javára. Ezt meghaladóan - a II - III. r. alperesek tekintetében teljes egészében - a keresetet elutasította. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az I. r. alperes, mint rosszhiszemű, jogalap nélküli birtokos a Ptk. 195. § (3) bekezdése, a 339. §-a és a 355. § (4) bekezdése nyomán kártérítést köteles fizetni a felperesnek. A II - III. r. alperesek egyetemlegességét megalapozó együttes károkozását azonban a Ptk. 344. §-a alapján nem látta bizonyítottnak. A bizonyítékoknak a Pp. 206. § szerinti mérlegelésével arra a meggyőződésre jutott, hogy az önkormányzat és vagyonkezelője nem voltak az ingatlan jogalap nélküli birtokosai, és a 2006. februári használati szerződés ellenére sem tanúsítottak felróható, jogellenes magatartást. Ezzel a szerződéssel a III. r. alperes éppen az adott helyzetben elvárható módon járt el, vagyis az ingatlanvagyon hasznosítása érdekében a birtokban lévővel kötött ideiglenesen, kizárólag a jogvita lezárásáig megállapodást. Az elsőfokú ítélet szerint a II - III. r. alperesek nem tettek olyan nyilatkozatot, amely az I. r. alperes használatának jogszerűségét igazolta volna, továbbá olyan, az együttműködési kötelezettség megszegéséből eredő mulasztás vagy tevékeny magatartás sem állapítható meg terhükre, ami az I. r. alperes jogalap nélküli birtoklását segítette volna elő.