BH 2007.11.377 A nemzeti bíróság jogsértés nélkül utasítja el az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet, ha az értelmezni kért közösségi norma számára egyértelmű, illetve az előtte folyamatban lévő ügy kimenetelét nem érinti [EK Szerződés 234. cikk; Pp. 155/A. §].

A felperes az I. és a II. r. alperessel szemben, a 2004. január 15-én kelt ingatlan, illetve ingó adásvételi szerződések érvényességének megállapítása iránt terjesztett elő keresetet.

Az elsőfokú bíróság a 2005. szeptember 30-án kelt ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, az I., illetve a II. r. alperest megillető perköltségek, továbbá a le nem rótt kereseti illeték állam részére történő megtérítésére.

Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az I. r. alperessel szemben megalapozatlannak tartotta a keresetet. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.)-nek a jogvita eldöntése szempontjából irányadó 27. § (1) bekezdése értelmében ugyanis, a felszámolás kezdő időpontja, az adós felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja. A Cstv. 34. § (2) bekezdése alapján ezért, ezen időponttól kezdve, a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozat-tételre kizárólag a felszámoló jogosult. E rendelkezések attól függetlenül irányadóak, hogy az adóssal ez időpont után szerződéses kapcsolatba lépők (hitelezők) tudtak-e a felszámolás elrendeléséről, jóhiszeműek voltak-e, illetve hogy ellenérték fejében szereztek, vagy sem. Az I. r. alperes ügyvezetője által, az I. r. alperes nevében, a felperessel, 2004. január 15-én kötött szerződés - az I. r. alperessel szemben 2003. december 11-én jogerőre emelkedett végzéssel elrendelt felszámolási eljárás, az ügyvezető képviseleti jogának megszűnése miatt - ezért érvényesnek nem tekinthető.

Az elsőfokú bíróság a II. r. alperessel szemben azért utasította el a keresetet, mert úgy ítélte, hogy a megállapítás iránti kereset előterjeszthetőségének a Pp. 123. §-ában előírt feltételei nem állottak fenn. A felperes nem bizonyította, hogy jogainak megóvása végett, indokolt volt a kereseti kérelem előterjesztése.

Az elsőfokú ítélettel szemben benyújtott fellebbezésében a felperes indítványozta az Európai Bíróság megkeresését, a peres eljárás felfüggesztése mellett. Kérte az Európai Bíróságnak megválaszolandó kérdésként feltenni azt, hogy ellentétes-e a Cstv. 27. § (1) bekezdésének, a felszámolás kezdő időpontjára vonatkozó szabálya, az Európai Közösség Tanácsának első irányelve (68/151/EGK rendelet) 3. Cikk (4) és (5) bekezdésével, valamint a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK rendeletben foglaltakkal.

A másodfokú eljárás során tartott tárgyaláson a kérelmét módosította. Indítványozta az Európai Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését, a Tanács első irányelve 3. Cikke (4) és (5) bekezdésének értelmezése céljából.

Az I. r. alperes az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését szükségtelennek tartotta, az arra irányuló kérelem elutasítását kérte.

A másodfokú bíróság végzésével a felperes kérelmét elutasította.

Végzésének indokolása szerint: az Európai Közösségek létrehozásáról szóló 1957. március 25-én aláírt szerződés (EK-Szerződés) 234. Cikkében, a nem utolsó jogi fórumként eljáró nemzeti bíróság részére biztosított mérlegelési jogával élve, az előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatását szükségtelennek tartotta. Álláspontja az volt, hogy a felperes által értelmezni kért, a Tanács első irányelvének 3.Cikke (4) és (5) bekezdésének tartalma egyértelmű. Utalt arra is, hogy az említett irányelv 3. Cikkének (5) bekezdése a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 10. § (1) bekezdésébe beépítésre került. Az ítélőtábla ezen túlmenően úgy ítélte, hogy a jogvita eldöntése szempontjából sincs jelentősége a felperes által megjelölt kérdés megválaszolásának.