A Gyulai Törvényszék Mf.25753/2014/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 206. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §, 2012. évi I. törvény (Mt.) 7. §, 12. §, 166. §, 177. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Orbánné dr. Papp Éva, Pusztai-Sznyida Barbara, Sztrungáné dr. Tóth Tünde

Gyulai Törvényszék

14.Mf.25.753/2014/5. szám

A Gyulai Törvényszék dr. Péter ügyvédáltal képviselt felperesnek – dr. ázi Zsigmond ügyvédáltal képviselt alperes ellen munkáltatói kártérítés iránt a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatba tett perében a 2014. évi szeptember hó 23. napján 3.M.158/2013/33. szám alatt meghozott ítélet ellen az alperes részéről 38. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a törvényszék az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 165.000 (százhatvanötezer) forint perköltséget.

Kötelezi a törvényszék az alperest, hogy fizessen meg az állami adóhatóság felhívására – a közölt időben és számlára – 536.180 (ötszázharminchatezer-száznyolcvan) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek hátralékos jövedelempótló kártérítési járadék címén a 2012. november 1-jétől 2014. július 6-ig tartó időszakra 3.398.473 forintot, valamint ezen összeg után 2013. szeptember hó 1. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát, végkielégítés címén 303.755 forintot, nem vagyoni kártérítés címén 3.000.000 forintot és ezen összeg után 2012. október hó 26. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát, valamint 180.000 forint perköltséget. Kötelezte az alperest az állam javára 153.332 forint állam által előlegezett költség és 318.300 forint le nem rótt eljárási illeték megfizetésére, és megállapította, hogy 62.628 forint állam által előlegezett költség és 130.000 forint állam által előlegezett illeték az állam terhén marad.

Az indokolásában a 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (1) bekezdésére történő hivatkozással kiemelte, hogy a perbeli munkabalesetet követően annak a körülményeit a német rendőrség és az alperesi munkáltató is vizsgálta. Egyik jegyzőkönyv sem tartalmaz a munkabalesettel, illetve annak okával kapcsolatban sem munkáltatói, sem munkavállalói vétkességre utaló adatokat. Az alperesnek azonban az objektív felelőssége a vétkességétől függetlenül fennáll a bekövetkezett balesetért. Kiemelte, hogy a használt eszközök, anyagok, illetve azoknak a hibái nem a munkáltató ellenőrzési körén kívül eső körülmények, így azok sem az Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontja, sem az MK 29. számú állásfoglalás folytán nem eredményeznék az alperes mentesülését. Álláspontja szerint az ellenőrzési körön kívül eső körülmények kérdése jogkérdésnek minősül, ezért az alperes által kért igazságügyi munkavédelmi szakértői bizonyítást mellőzte.

Nem merült fel arra vonatkozó peradat, hogy a kár oka a felperesi elháríthatatlan magatartás lett volna és olyan adat sem, amely a felperes károsodással kapcsolatos vétkességére, vagy arra utalna, hogy a felperes a kárenyhítési kötelezettségének ne tett volna eleget.

A károkozás idején a munkáltató részéről előre látható volt az, hogy munkabaleset esetén a felperesi munkavállaló terhére jövedelem kiesés, illetve egészségsérelem, funkciókárosodás, valamint életminőség romlás bekövetkezhet. Ez olyan jogkérdés, amely ugyancsak nem indokolja igazságügyi munkavédelmi szakértői bizonyítás elrendelését.

Az azonnali hatályú felmondással kapcsolatban kiemelte, hogy abban a jelen perrel kapcsolatban megnyilvánuló felperesi magatartásra hivatkozik az alperesi munkáltató. Ezen munkáltatói intézkedés az Mt. 7. § (1) bekezdése szerinti joggal való visszaélésnek minősül, és az Mt. 12. § (1) bekezdés első mondatába ütközik. A jogellenes munkáltatói azonnali hatályú felmondás folytán a felperes egy havi távolléti díjnak megfelelő végkielégítés összegére jogosult. A végkielégítés összegét a perben kirendelt könyvszakértői vélemény alapján 303.755 forintban állapította meg.

A perbeli munkabalesettel összefüggésben kárként merült fel a felperes elmaradt jövedelme. A jogellenes munkáltató intézkedést (az azonnali hatályú felmondást) követő időszakra a felperes elmaradt jövedelem iránti igényét ugyanakkor mind a munkabaleset, mind a munkáltatói azonnali hatályú felmondás megalapozza. Az elmaradt jövedelem körében nem kell megtéríteni azon juttatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetén járnak, továbbá a költségtérítés címén kapott összeget, így az utazással kapcsolatos kiadásokat az elmaradt jövedelem összegéből levonásba kellett helyezni, az étkezési költségtérítés címén elszámolt bérelemet azonban nem lehetett levonni. A kártérítési járadékot bruttó összegben kellett megállapítani és ehhez a levonásba helyezendő baleseti táppénz, álláskeresési járadék és megtérült munkabér összegét is bruttó összegben kellett meghatározni. A levonásokat követően a felperes javára a 2012. november 1. és 2014. július 6-ig tartó időszak vonatkozásában hátralékos kártérítési járadék címén bruttó 3.398.473 forint összeg számolható el.

A nem vagyoni kártérítés megállapítása során az elsőfokú bíróság az értékelés körébe vonta azt, hogy a felperes esetében az éleslátás hiányzik, csak a perifériás látás áll fenn. Állapota végleges, abban javulás nem várható. Figyelembe vette az elsőfokú bíróság továbbá azt is, hogy a felperes két alkalommal műtéti jellegű beavatkozást kellett, hogy elviseljen. Mindezekre figyelemmel 3.000.000 forint nem vagyoni kártérítést talált alkalmasnak a felperest ért hátrányok kiküszöbölésére.

Az ítélettel szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben elsődlegesen annak a megváltoztatását, a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezésére irányult. Kiemelte, hogy jelen perben az új Mt. szabályait kell alkalmazni, amely a munkáltató kártérítési felelősségét megváltoztatta. A munkáltató nem a működési körén kívül eső esemény kapcsán, hanem az ellenőrzési körén kívül bekövetkezett balesetek esetén mentesül a kártérítési felelősség alól. A felperes megfelelő és dokumentált balesetvédelmi oktatásban részesült, védőfelszereléssel el volt látva, azt használta is. A munkaeszközök világhírűek voltak. Erre tekintettel az alperesnek kétsége sem lehetett afelől, hogy a munkaeszközök esetleg hibásak lehetnek, és nem kellett számolnia azzal, hogy a károkozó körülmény bekövetkezik. Az MK 29. számú állásfoglalás b) pontjára hivatkozással kifejtette, hogy az ellenőrzési kör fogalma szűkebb kategória, mint a működési kör. A felperes keresete jogalappal nem bír, ezért annak elutasításának van helye.