A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.116/2015/16. számú határozata illetmény (ILLETMÉNYKÜLÖNBÖZET) tárgyában. [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 13. §, 66. §, 2012. évi I. törvény (Mt.) 155. §, 277. §] Bírók: Auvalszkyné Vígh Edit, Pesthyné dr. Pámer Andrea, Török Mária

Kapcsolódó határozatok:

*Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.116/2015/16.*, Szekszárdi Törvényszék Mf.20036/2016/5., Kúria Mfv.10220/2017/4., 3276/2018. (VII. 20.) AB végzés

***********

ó

A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Független Rendőr Szakszervezet (ügyintéző jogtanácsos: Dr. Oláh Tamás; fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe felperesnek- Dr. Klamár István jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen illetmény különbözet megfizetése iránt indult perében meghozta a következő

ítéletet:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja,

kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 13.680,- Ft (azaz Tizenháromezer-hatszáznyolcvan forint) perköltséget.

Az állam által ellegezett illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Szekszárdi Törvényszékhez címzett fellebbezésnek van helye, melyet a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon lehet benyújtani 3 egyező példányban.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha csak a perköltség összegére, vagy viselésére vonatkozik, vagy az ítélet indokolása ellen irányul. A felek a fenti esetekben is kérhetik tárgyalás tartását, erre irányuló kérelmüket legkésőbb a fellebbezésben kell előterjeszteniük.

Indokolás:

A bíróság a peres felek előadásai, a csatolt okirati bizonyítékok és a tanúvallomások alapján az alábbi tényállást állapította meg.

A felperes közalkalmazotti jogviszonyban áll az alperessel.

A ...... számú kinevezés-módosítás szerint 2013. február 1. napjától a felperes garantált illetménye 101.790,- Ft, a garantált összegen felüli - munkáltatói döntésen alapuló - illetményrész 10.400,- Ft, a garantált bérminimumra történő kiegészítés 1.800,- Ft volt, a felperes illetménye 114.000,- Ft-ot tett ki (ezen felül a felperest 25% címpótlék is megillette 5.000,- Ft összegben, mely azonban a per tárgyát nem érinti).

A ....... számú előre sorolás alapján a felperes bértábla szerinti illetménye 2014. január 1-től 104.715,- Ft volt, (garantált illetménye kerekítve 104.700,- Ft volt). A garantált összegen felüli - munkáltatói döntésen alapuló - illetményrész összege 16.400,- Ft-ot tett ki, a felperes illetménye 121.100,- Ft volt.

A ......... számú értesítés értelmében a felperes bértábla szerinti illetménye 2015. január 1. napjától változatlanul 104.715,- Ft, garantált bérminimumra történő kiegészítés 17.300,- Ft, a garantált illetmény mindösszesen 122.015,- Ft, kerekítve 122.000,- Ft, mely megfelelt a felperes megállapított illetményének.

A felperes keresetében 2015. május 31. napjáig számítottan 419.875,- Ft elmaradt illetmény és ennek középidőtől számított késedelmi kamatai, 2015. június 1. napjától az ítélethozatalig további havi 16.000,- Ft illetmény különbözet megfizetésére és a perköltség viselésére kérte kötelezni az alperest. A keresetét arra alapította, hogy garantált illetményként a Kjt. 66. § (9) bekezdése alapján a garantált bérminimumnak megfelelő összeg illette meg. Ezen az összegen felül a munkáltatónak megvan a lehetősége munkáltatói döntésen alapuló illetményrész megállapítására, annak összege azonban csak a Kjt-ben meghatározottak szerint csökkenthető, illetve vonható meg. Az alperes a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt nem a Kjt. 66. § (9) bekezdése szerinti garantált illetményen felül biztosította és annak összegét jogszabályba ütközően csökkentette, illetve vonta meg. Álláspontja szerint az illetményrészek összegeit jogcímenként kell vizsgálni, az illetmény jogcímenkénti összegéről okirat nem készült.

Utalt arra, hogy a Kjt. 66. § (7), (8) bekezdés rendelkezései a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész folyósítását a közalkalmazott minősítéséhez kötik, ebből követezően ez az illetményrész csak negatív tartamú minősítés alapján vonható el.

Hivatkozott továbbá az Mt. 155. § rendelkezéseinek a megsértésére, álláspontja szerint ugyanis az alperes eljárása a munkabér elszámolására vonatkozó rendelkezéseknek nem felel meg.

Álláspontja szerint az alperes a kollektív szerződésen alapuló - a háromévenkénti előre sorolás időpontjában történő illetményemelésről szóló - rendelkezései alapján járó illetményt tévesen kezelte munkáltatói döntésen alapuló illetményként, mert az nem a munkáltató egyoldalú döntésén hanem a munkáltatónak a szakszervezettel kötött megállapodásán alapult. Nem értett egyet a Kúria Mfv.II.10.460/2015/10. számú ítéletének indokolásával a tekintetben, hogy a kollektív szerződés hivatkozott rendelkezése semmis lenne. A kollektív szerződés ugyanis nem módosítja a közalkalmazott garantált illetményét, hanem a munkáltató számára - a szakszervezettel történő megállapodása alapján - írja elő további illetmény kifizetését.

A felperes keresetét másodlagosan - amennyiben a bíróság a kollektív szerződés rendelkezéseinek érvénytelenségét állapítaná meg - érvénytelenségből származó kára megtérítését kérte az Mt.29.§ - 30.§-aira alapítottan.

Az alperes a kereset elutasítását, felperes perköltségben marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy a mindenkori éves költségvetési törvényben meghatározott közalkalmazotti bértábla tartalmazza az úgynevezett garantált illetményt. Az illetmény azonban nem azonos a garantált illetménnyel, azon túlmenően egyéb összetevőket is tartalmazhat. Ezek együttes összege a felperes összes illetménye, és ennek kell elérnie a Kjt. 66. § (9) bekezdés d) pontjában foglaltak szerint a garantált bérminimum összegét. A garantált illetmény és a garantált bérminimum fogalma ekként nem azonosítható.

Utalt arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész megállapítását nem előzte meg minősítés, annak folyósításáról a munkáltató bérmegtakarítása terhére döntött. A munkáltatói döntésen alapuló illetményrész abban az esetben csökkenthető, amennyiben az összes illetmény változatlan marad. Ez az elv nem sérült, amikor az alperes a 2015. évi illetményről szóló értesítésben a korábban munkáltatói döntésen alapuló illetményrész címen folyósított összeget garantált bérminimumra történő kiegészítésre átcsoportosította.

Az EBH.2006.1544. számú eseti döntésre és a Kúria Mfv.II.10.391/2015/4. számú ítéletében foglaltakra utalással kifejtette, hogy a felperesnek az önálló illetményelemekre alanyi jogosultsága nincs, azt önállóan nem követelheti. A felperes illetményét minden éven kiegészítette a garantált bérminimumra, eljárása jogszerű volt.

A munkáltatói döntésen alapuló illetménytöbblet az illetmény részét képezi és a garantált illetménnyel összeszámít. Az alperes kötelezettsége az összilletmény változatlan összegben történő folyósítására áll fenn, határozatot is csak abban az esetben kell hoznia amennyiben az illetmény teljes összege változik.

A Kúria Mfv.II.10.391/2015/4. számú ítéletének indokolásában foglaltakkal összhangban hivatkozott a kollektív szerződésen alapuló illetményrész semmisségére, utalva arra is, hogy a keresettel érintett időszakot megelőzően is munkáltatói döntésen alapuló illetményrészben került feltüntetésre a kollektív szerződés rendelkezései szerinti illetményemelés összege.