A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21204/2016/6. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 163. §, 206. §, 253. §, 2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 98. §, 16/2014. (XII. 19.) IM rendelet (Bv. Szabályzat) 121. §] Bírók: Lesenyei Terézia, Mózsik Tímea, Pullai Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.21.204/2016/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Takács Andrea ügyvéd (....) által képviselt I.rendű felperes neve (....., tartózkodási helye: ...., Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet) felperesnek, a dr. Sáska Erzsébet jogtanácsos által képviselt I.rendű alperes neve (....) I. rendű és a dr. Nagy József Gyula ügyvéd (....) által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen személyhez fűződő jogsértés megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított perében a Székesfehérvári Törvényszék 2016. május 4. napján kelt, 27.P.20.884/2015/9. számú ítélete ellen a felperes 10. sorszám alatti fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, és kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 500.000 (Ötszázezer) forintot, valamint annak 2015. november 24. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, továbbá 15.000 (Tizenötezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló perköltséget. A II. rendű alperest arra kötelezi, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 300.000 (Háromszázezer) forintot és annak 2015. november 24. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, valamint 6.250 (Hatezer-kétszázötven) forint + áfa összegű elsőfokú részperköltséget. Köteles a felperes az államnak külön felhívásra megfizetni 22.500 (Huszonkétezer-ötszáz) forint le nem rótt illetéket, míg a fennmaradó 67.500 (Hatvanhétezer-ötszáz) forint illetéket az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A másodfokú perköltségről akként rendelkezik, hogy azt a felek maguk viselik.

Kötelezi a felperest, hogy az államnak külön felhívásra fizessen meg 60.000 (Hatvanezer) forint fellebbezési illetéket, míg a fennmaradó 60.000 (Hatvanezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperesek a zsúfolt elhelyezési körülményekkel megsértették a felperes emberi méltóságát, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 30.000 forint, a II. rendű alperesnek 50.000 forint perköltséget.

Az ítélet tényállása szerint a felperes 2014. április hónaptól 2015 januárjáig az I. rendű alperesi intézetben töltötte szabadságvesztés büntetését. A zárka egy 7 x 5 méter területű helyiség volt, ahol az ítélet szerint 8 (ténylegesen 16) elítélt tartózkodott. A zárka sarkában volt egy WC, valamint egy mosdó, a helyiségben pedig 8 darab kétemeletes ágy, egy darab hosszú asztal, 16 darab szék és szekrény. A bútorok alapterületének levonása után elítéltenként nem egészen 1 m² mozgástér maradt. Ennek a zsúfolt elhelyezésnek következményeként a fogvatartottak csak felváltva tudtak felállni, hosszabb várakozás után lehetett mosdóhoz, illetve a WC-hez jutni. A szükségszerű összezártság az átlagosnál jobban megterhelte a fogvatartottakat, gyakori volt a feszültség, nézeteltérés. A felperes kérte kártérítési igénye elbírálását, amelyet az I. rendű alperes a 2015. október 30. napján kelt, ..../....-4/2015. ált. számú határozatával elutasított.

A felperes 2015 januárjától 2015 júliusáig tartózkodott a II. rendű alperesi intézetben, ahol az I. körlet 102. és 105. számú zárkáiban (amelyek befogadó és szállító zárkák), valamint az MZ körletben lévő zárkában töltötte büntetését. Ez utóbbi zárka 24 m²-es, amelyet három 8 m²-es magánzárkából alakítottak ki. Ez a zárka 8 fő elhelyezésére szolgált. A középső 8 m²-es rész nappali jellegű, ahol asztal, 8 darab szék, valamint falra szerelt szekrények voltak, továbbá ebből a helyiségből került kialakításra egy félfallal és függönnyel elválasztott 1,2 m²-es WC. Ezen helyiség két oldalán lévő, egyenként 8-8 m²-es helyiségben 2-2 darab emeletes ágy volt. A felperes fegyház fokozatú büntetését töltötte, naponta 1 óra időtartamra hagyhatta el a zárkát, egyébként a zárkaajtót is zárva kellett tartani. A felperes kártérítési igényét előterjesztette a II. rendű alperesnél, amely azt a 2015. október 22. napján kelt .../...-3/2015.ált. számú határozatával elutasította.

A felperes a két határozattal szemben keresetét a törvényben meghatározott 30 napos határidőn belül előterjesztette.

Módosított keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperesek megsértették személyiségi jogait, ennek megállapításán túl kötelezze az I. rendű alperest 1.000.000 forint, míg a II. rendű alperest 600.000 forint kártérítés, illetőleg sérelemdíj, valamint ezen összegek után a keresetlevél beadásától, azaz 2015. november 24. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes kamat megfizetésére és egyetemlegesen marasztalja az alpereseket a perrel felmerült költségekben. Előadta, hogy 2014 áprilisától töltötte szabadságvesztés büntetését előbb az I. rendű, majd a II. rendű alperesi büntetés-végrehajtási intézetben. Mindkét intézményben rendkívül zsúfoltak voltak az elhelyezési körülmények. Az I. rendű alperesi intézetben volt olyan eset, hogy 1 órát is kellett várnia, hogy mosdóhoz vagy WC-hez jusson. A II. rendű alperesi intézményben a zárkából kilépni a napi sétán kívül nem lehetett, rendkívül kis helyen, többekkel összezárva kellett a forróságot elviselnie. Az alpereseknél az európai uniós körülményeknek, de a hazai jogszabályoknak sem felelt meg az elhelyezés. Az elhelyezés sértette emberi méltóságát, és álláspontja szerint az alperesek megsértették azt a jogszabályi rendelkezést is, amely szerint az elítéltet nem lehet kínzásnak alávetni, kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmódban részesíteni. Ez a megalázó helyzet, a szoros összezártság feszültséget idézett elő az elítéltek között, ami már önmagában is hátránnyal járt.

Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a rá vonatkozó jogszabályokban meghatározottak szigorú betartásával járt el, az intézet tényleges létszámát nem határozhatja meg, a konkrétan megjelölt személyek befogadása számára kötelező. Az elhelyezés kérdésében úgy járt el, ahogy az elvárható volt, a befogadási kényszer miatt felelőssége nem állapítható meg.

A II. rendű alperes ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy feladata és kötelezettsége a bíróság által meghatározott büntetések végrehajtása, az elítéltek befogadását nem tagadhatja meg. A felperes fegyházban, a legmagasabb őrzési fokozatban töltötte büntetését, a napirendet, így azt is, hogy 1 órára hagyhatta el a zárkát, törvényi előírás határozza meg. A büntetés-végrehajtási intézetek, mint az állam végrehajtó szervei olyan körülmények között tesznek eleget a törvényben meghatározott feladataiknak, mely körülményeket számukra az állam, illetőleg a fenntartásukról gondoskodó Belügyminisztérium biztosít.