A Budapest Környéki Törvényszék K.26133/2005/39. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 43. §, 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 3. §, 16. §, 32. §, 35. §, 40. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 108. §, 165. §, 170. §, 171. §, 182. §] Bíró: Szivák József

Kapcsolódó határozatok:

*Budapest Környéki Törvényszék K.26133/2005/39.* (24/2010. AEÉ bírósági gyakorlat (AEÉ 2010/8.)), Kúria Kfv.35210/2008/5. (AVI 2012.8.88, 24/2010. AEÉ bírósági gyakorlat (AEÉ 2010/8.))

***********

Pest Megyei Bíróság

6.K.26133/2005/39.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pest Megyei Bíróság a dr. Tatár Klára ügyvéd (2200 Monor, Petőfi S. u. 30.) által képviselt felperes neve (..................................................felperesnek - a dr. Novoth Zoltán jogtanácsos által képviselt APEH Hatósági Főosztály Közép-magyarországi Kihelyezett Hatósági Osztály IV. (1051Budapest, József Attila u. 18. ) alperes ellen adókülönbözet tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben meghozta az alábbi

ítéletet.

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek .........................,- (azaz ....................) forint perköltséget.

A ..............................,- ( azaz egyszáznyolcvanhatezer-ötszáz) forint le nem rótt eljárási illetéket a Magyar Állam viseli.

A per során felmerült, az állam által előlegezett ........................,- (azaz ......................................-...................) forint szakértői díj a Magyar Állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

A bíróság a rendelkezésre álló közigazgatási iratanyag, továbbá a tárgyalás anyaga alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Az APEH Pest Megyei Igazgatóság Magánszemélyek és egyéni Vállalkozók Ellenőrzési Osztálya 2. a 200.... ........................ ..... napján kelt ..............................iktatószámú határozatával a felperes terhére ..................................,- forint, javára .......................,- forint adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest a ............................,- Ft adókülönbözet megfizetésére. Az adóhiánynak minősülő .........................,- forint után ...............................,- forint adóbírságot és ..............................,- forint késedelmi pótlékot állapított meg.

Az alperes a 200.... ......................... .... napján kelt .......................................iktatószámú határozatával az elsőfokú adóhatóság határozatát helyben hagyta.

A másodfokú adóhatóság a határozatát akként indokolta, hogy a becslés abban az esetben alkalmazható, ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására. Ilyen jelentősnek tekinthető tény, adat, körülmény különösen a számla, nyugtaadási kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása. A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges, rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat kell figyelembe venni és együttesen értékelni.

Az elsőfokú adóhatóság az adózó nyilatkozatát, a rendelkezésre álló tényeket vette figyelembe, és ezek alapján döntött a becslés alkalmazása mellett.

Előadta, hogy a revízió kidolgozta, hogy 199...-199..... években az adózó milyen nyereség, vállalkozói kivét, illetve veszteség összegeket vallott be. Ezen adatokból megállapította, hogy az eltelt ..évben mindösszesen ......................,- forint nyereség, ......................,- forint vállalkozói kivét és ...................,- forint veszteség figyelembevételével a vállalkozás megélhetést nem biztosított az adózó számára.

A felperes 199... évben ....%-os, 200.... évben a bevallás adati szerint ........%-os haszonkulccsal dolgozott. Miután a felperes beszerzési számláit az adóhatóság átnézte, és ezek közül kiemelte melyeken a fogyasztói árak feltüntetésre kerültek, és ezek alapján kiszámolta az egyes termékekre az adózó által ténylegesen alkalmazott haszonkulcsot. Erre tekintettel megállapította, hogy az adózó..- ...1% közötti haszonkulccsal dolgozott.

Az adóhatóság kifejtette, hogy ezt a számítást támasztotta alá a felperes nyilatkozata is, mivel az eljárás során akként nyilatkozott, hogy a dohányáru értékesítése során - mely éves bevétele ....%-át képviseli - ....%-os, a ....%-os termékere - mely éves bevétele...%-át képviseli - ...%-os, a ...%-os termékekre -mely az éves bevétele fennmaradó részét képezi - ....%-os haszonkulcsot használ. Ezen nyilatkozat nem támasztotta alá sem a....%-os, sem az .....%-os átlaghaszonkulcsot.

A másodfokú adóhatóság a fentiek alapján megállapította, hogy a becslés alkalmazására jogszerűen került sor.

A határozatában hivatkozott arra a körülményre is, hogy a felperes a selejtezésről, leértékelésről, áruromlásról nyilvántartást nem vezetett. A közigazgatási eljárás során az is megállapítást nyert - a felperes nyilatkozata alapján -, hogy a felperes készpénzfizetési számlát kis számban, kérésre bocsát ki, azonban ezeken leértékelési, árengedményre utaló árcsökkenést nem tüntetett fel.

Az adóhatóság álláspontja az volt, hogy az ésszerű gazdálkodásnak ellentmond, hogy míg a ....%-os kulcs alá tartozó gyümölcsnél, zöldségféléknél, alapvető élelmiszereknél a felperes tisztes haszonra tud szert tenni, addig a vegyi áru, ital, kávé esetén csak jelentős veszteséggel tudja értékesíteni a termékeket. Az alperes előadta, hogy a felperes környezetében lévő boltok száma, az ezekben rövidebb- hosszabb ideig tartó akciók sem indokolták, hogy a ...%-os termékeket több millió forint veszteséggel, jóval a beszerzési ár alatt értékesítse.

Indokolása szerint a revízió által alkalmazott módszer és számítások a ténylegesen elérhető árbevételt, adót valószínűsítették.

Egyebekben megjegyezte, hogy a felperes terhére megállapított általános forgalmi adó különbözetnek csak egy része származott a becslés alkalmazásából, jelentős eltérés származott abból is, hogy az adózó 199... IV. negyedévre és 2000. I-II. negyedévekre a bevallásait nem készítette el. Az 199.... évi IV. negyedévben a bevallás hiánya miatt .....................,- Ft adókülönbözete keletkezett, a becslés alkalmazása miatt, összesen ...................,- forint előírás történt a felperes terhére. A 200.... évi I-II. negyedévi általános forgalmi adó adókülönbözetek teljes összege a bevallás hiányából adódott.

Az alperes megállapította, hogy a felperes könyvelése alapján a valós árbevétel nem állapítható meg, letár-nyilvántartással nem rendelkezett, bevallásainak csak részben tett eleget. Mindezekre tekintettel az adott helyzetben nem a tőle elvárható körültekintéssel járt el, kivételes méltánylásra okot adó körülményt nem talált, ezért a kiszabott adóbírság jogszerű és annak mérséklésére módot nem talált.