58/B/1990. AB határozat

az 1989. évi XXVIII. tv. 20. §-a (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága Dr. Majtényi László budapesti lakosnak az 1989. évi XXVIII. tv. 20. §-a (2) bekezdésének alkotmányellenességével kapcsolatos indítványa alapján meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Btk.) az 1989. évi XXVIII. törvény 20. § (2) bekezdésében megállapított 217. §-a nem alkotmányellenes, ezért az e rendelkezés megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Dr. Majtényi László 1990. január 5-én indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz. Ebben kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az 1989. évi XXVIII. törvény 20. § (2) bekezdésének, vagyis a Btk. 217. §-ának alkotmányellenességét és ennek alapján a sérelmezett rendelkezést semmisítse meg.

Indítványában előadta, hogy a Btk. új 217. §-a értelmében a tiltott határátlépés bűncselekményének tényállását az meríti ki, aki az államhatárt engedély nélkül, vagy meg nem engedett módon, fegyveresen lépi át. E jogszabályi hely nyelvtani értelmezése útján véleménye szerint az állapítható meg, hogy a bűncselekményt az a személy követi el, aki a tényállást vagy engedély nélkül, vagy meg nem engedett módon és fegyveresen valósítja meg. Felfogásának megfelelően ez azt eredményezi, hogy az engedély nélküli határátlépés minden esetben bűncselekmény, míg a második fordulat esetén csak a fegyveres elkövetés büntetendő. Álláspontja szerint az engedély nélküli határátlépés ilyen módon történő pönalizálása sérti azt az elvet, melynek értelmében mindenkit megillet az ország szabad elhagyásának joga, s ilyen módon ez a szabály alkotmányellenes. (Ezt a jogosultságot biztosítja egyébként az Alkotmány 58. §-ának (1) bekezdése, valamint az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya.)

II.

A Btk. 217. §-ának az indítványban előadott - a vélt alkotmányellenesség felvetésének kiinduló pontjául szolgáló - értelmezése téves.

A magyar nyelv általános szabályai szerint a "vagy" kötőszó az egymás után következő fogalmakat általában nem elválasztja, hanem Összekapcsolja. Ebből következően tehát, a "vagy" kötőszóval összekapcsolt két fogalmat követő jelző, mint ún. "hátravetett" jelző, mindkét fogalomra egyaránt vonatkozik.

Ilyen esetben ugyanis a fogalmak kapcsolata a jelző szempontjából csak a kötőszó előtt kitett vesszővel szüntethető meg.

Ezt figyelembe véve tehát a Btk. 217. §-ának szövegezésével kapcsolatban nem helytálló az a következtetés, amely szerint az itt meghatározott fegyveres elkövetési mód nem mindkét elkövetési magatartásra vonatkozna.

A jogszabályok értelmezésének egyébként nem egyetlen és kizárólagos módszere a nyelvtani értelmezés. Az indítványban kifejtett álláspont alaptalanságát a rendszertani értelmezés is világosan mutatja.

A Btk. jelenlegi és korábbi 217. §-ának, valamint az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) MT rendelet 6. § (1) bekezdésének összevetésével ugyanis kétséget kizáróan megállapítható: a Btk. módosításánál a jogalkotó szándéka egyértelműen arra irányult, hogy mind az engedély nélküli, mind pedig a meg nem engedett módon történő határátlépés, csak akkor minősüljön bűncselekménynek, ha azt fegyveresen valósítják meg.

A Btk. 217. §-ának megszövegezése tehát nem ellentétes az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében foglaltakkal.

Az Alkotmánybíróság osztja egyébként a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének az indítványban foglaltakra tett észrevételét, mely szerint "a kodifikációs megoldás nehézkességéből eredő esetleges jogalkalmazási problémát a jogértelmezés eszközeivel el lehet hárítani."

III.

A fentieket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontjában foglalt hatáskörében és a 30. § (1) bekezdése c) pontjának értelmében teljes ülésben eljárva megállapította, hogy a Btk. 217. §-a nem alkotmányellenes, ezért a megsemmisítésre irányuló kérelmet elutasította.

Budapest, 1990. május 15.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Solt Pál s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró