1989. évi XXVIII. törvény

a külföldre utazásról és az útlevélről[1]

Az Országgyűlés a külföldre utazásról és az útlevélről - az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával összhangban - a következő törvényt alkotja.

Alapvető rendelkezés

1. § A külföldre utazáshoz, a hazautazáshoz és az útlevélhez való jog a magyar állampolgár alapvető joga, amely csak kivételesen, az e törvényben meghatározott esetekben korlátozható.

Korlátozó rendelkezések

2. § (1) Nem utazhat külföldre:

a) a büntetőeljárás befejezéséig az, akivel szemben olyan szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt van folyamatban büntetőeljárás, amelyre a törvény három évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel,

b) a büntetésének letöltéséig, illetve végrehajthatósága megszűnéséig az, akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek.

(2) Nem utazhat külföldre az sem, aki

a) olyan államtitok birtokában van, amelynek védelméhez különösen fontos nemzetbiztonsági érdek fűződik, az államtitok birtoklása megszűnésétől számított három évig. A külföldre utazásban emiatt korlátozott a határozat közlését követően kérheti a különösen fontos nemzetbiztonsági érdek fennállásának felülvizsgálatát a titok minősítőjétől,

b)[2] sor-, tartalékos, póttartalékos katonai szolgálatát teljesíti, ha nem rendelkezik az állományilletékes parancsnokának elöljáró parancsnokától kapott engedéllyel, illetve a besorozott hadköteles, ha az illetékes hadkiegészítő parancsnokság engedélyével nem rendelkezik.

(3) Az (1) bekezdés és a (2) bekezdés a) pontja szerinti esetekben méltánylást érdemlő körülményre tekintettel kivételesen, korlátozott területi és időbeli érvényességű egyszeri utazás engedélyezhető.

Az útlevél

3. § (1) Az útlevél a magyar állam tulajdona, olyan hatósági igazolvány, amellyel a magyar állampolgár külföldön és a külföldre utazás során belföldön személyazonosságát és állampolgárságát igazolja.

(2) Az útlevél a világ összes országára szól, öt évig érvényes és érvényességi ideje meghosszabbítható.

4. § (1) Az útlevelek:

a) magánútlevél,

b) diplomata útlevél,

c) külügyi szolgálati útlevél,

d) hajós szolgálati útlevél.

(2) A határforgalomban az (1) bekezdésben fel nem sorolt útiokmány is bevezethető.

5. § (1) A magánútlevélre minden magyar állampolgár az e törvényben meghatározott feltételek szerint jogosult.

(2) Különösen indokolt esetben, ha a munkakör ellátása rendszeres külföldre utazással jár, a munkáltató kérésére e célra a második magánútlevél is kiadható. Ennek rendeltetésszerű felhasználásáról, őrzéséről a munkáltatónak kell gondoskodnia.

(3) A külföldön élő magyar állampolgár a büntetésének letöltéséig, illetve végrehajthatósága megszűnéséig nem kaphat magánútlevelet, ha külföldön olyan szándékos bűncselekmény miatt ítélték szabadságvesztésre, amely a magyar törvény szerint is három évnél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő.

6. § (1) Diplomata útlevélre jogosultak:

a)[3] az államfő, az Országgyűlés elnöke, a kormányfő, a Kormány tagjai, az Alkotmánybíróság tagjai, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese, valamint a külön biztosok

b) az országgyűlési képviselők,

c) az államtitkárok és miniszterhelyettesek, a Külügyminisztérium diplomáciai vagy konzuli ranggal rendelkező munkatársai, a katonai és légügyi attasék és helyetteseik, a kereskedelmi tanácsosok, a külföldi magyar kulturális intézetek igazgatói, a nemzetközi szervezetekben szolgálatot teljesítő diplomáciai ranggal rendelkező személyek, a diplomáciai és konzuli futárok,

d) az a), b), c) pontban felsoroltakkal közös háztartásban élő házastárs és gyermek.

(2) Diplomata útlevelet kaphat utazásának tartamára az is, aki az államfő, az Országgyűlés elnöke, a kormányfő vagy a külügyminiszter megbízásából diplomáciai küldetéssel utazik külföldre.

7. § A külügyi szolgálati útlevélre jogosultak:

a) a Külügyminisztérium diplomáciai vagy konzuli ranggal nem rendelkező munkatársai,

b) a külkereskedelmi képviseletek és a külföldi magyar kulturális intézetek tartós külszolgálatra kihelyezett munkatársai, valamint

c) a velük közös háztartásban élő házastársuk és gyermekük.

8. § A hajós szolgálati útlevél hivatalos utazás céljából adható:

a) a tengeri, a folyami, a kereskedelmi vagy utasszállító hajón szolgálatot teljesítő személyeknek,

b) a folyami hajózásnál szolgálatot teljesítővel állandóan együtt utazó házastársának és gyermekének, valamint

c) annak a vízügyi dolgozónak, aki a szomszédos államokkal fennálló vízügyi együttműködés keretében vízi munka elvégzése, vízkár vagy jégveszély elhárítása érdekében határvizén közlekedik.

Az útlevél iránti igény

9. § (1) Az útlevél, illetőleg az érvényességi idejének meghosszabbítása iránti igényt formanyomtatványon, személyesen kell bejelenteni. Együttélő családtagok esetén a bejelentést a szülő, a házastárs vagy a nagykorú gyermek is megteheti. Kiskorú ügyében csak a törvényes képviselője járhat el.

(2) A külföldön élő magyar állampolgár a lakóhelye szerint illetékes külképviseleten vagy - magyarországi tartózkodás esetén - a tartózkodási helye szerint illetékes szervnél jelentheti be útlevél, illetőleg az érvényességi idejének meghosszabbítása iránti igényét.

(3) A külföldön ideiglenesen tartózkodó magyar állampolgár elvesztett útlevelét a külképviselet pótolja.

10. § A diplomata útlevél és a külügyi szolgálati útlevél kiadásáról, nyilvántartásáról, rendeltetésszerű felhasználásáról és őrzéséről a külügyminiszter gondoskodik.

11. § (1) A hajós szolgálati útlevél iránti kérelmet az utazást elrendelő szerv nyújtja be.

(2) Az utazást elrendelő szerv köteles gondoskodni az útlevél nyilvántartásáról, rendeltetésszerű felhasználásáról és őrzéséről.

12. § (1) Az útlevél iránti igény bejelentéséhez csatolni kell:

a) két, egy évnél nem régebbi, a szabványnak megfelelő igazolványképet,

b) kiskorú vagy gondnokság alatt álló esetén a szülők (törvényes képviselő) közjegyző, gyámhatóság vagy az útlevél kiállítására jogosult szerv előtt tett hozzájáruló nyilatkozatát,

c) a külföldön élő magyar állampolgárnak a magyar állampolgárság megállapításához szükséges iratokat.

(2) Az útlevél érvényességi idejének meghosszabbítása iránti igény bejelentéséhez csatolni kell:

a) az útlevelet,

b) az (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott iratokat.

(3) A szülők közös háztartásában élő kiskorú esetén mindkét szülő hozzájáruló nyilatkozata szükséges. Nincs szükség annak a szülőnek a hozzájáruló nyilatkozatára, akinek a szülői felügyeleti jogát megszüntették vagy a szülői felügyeleti joga szünetel.

13. § (1) A 2. § (1) bekezdés és a (2) bekezdés a) pontja, az 5. § (3) bekezdés szerinti esetekben útlevél nem adható, a már kiadott útlevelet vissza kell vonni.

(2) Az útlevelet vissza kell vonni akkor is, ha

a) a magyar állampolgárság megszűnt,

b) bűncselekmény elkövetéséhez használták fel vagy meghamisították,

c) az 5. § (2) bekezdésében, valamint a 6-8. §-ban meghatározott útlevélre való jogosultság megszűnt.

(3) Az (1) bekezdés és a (2) bekezdés b) pontja szerinti esetekben határozatot kell hozni.

14. § (1) A bíróság az ügyészség, a rendőrség, a határőrség, a büntetésvégrehajtás, valamint a magyar külképviselet intézkedésre feljogosított munkatársa a hivatalos eljárása során a 2. § (1), az 5. § (3) bekezdése, valamint a 13. § (2) bekezdés b) pontja szerinti esetekben az útlevelet igazolás ellenében elveheti.

(2) Az elvett útlevelet haladéktalanul meg kell küldeni az azt kiállító szervnek, amely harminc napon belül köteles annak visszavonására vagy visszaadására intézkedni.

15. § A hadkötelesnek a katonai szolgálat megkezdésekor az útlevelét az illetékes katonai szervnek - a szolgálati időtartam alatti megőrzésre - át kell adnia.

Jogorvoslat

16. § (1) Az útlevél kiadását elutasító, illetőleg a visszavonását elrendelő határozat közlésétől számított tizenöt napon belül fellebbezésnek van helye.

(2) A másodfokú államigazgatási határozat közlésétől számított harminc napon belül a kérelmező kérheti annak bírósági felülvizsgálatát.

(3)[4] A bíróság a kérelem beérkezésétől számított harminc napon belül, nem peres eljárásban, szükség esetén a felek meghallgatásával határoz. Ha a kérelemnek helyt ad, hatályon kívül helyezi az államigazgatási szerv határozatát, ellenkező esetben a kérelmet elutasítja. A bíróság a döntéséről a kérelmezőt és az államigazgatási szervet egyidejűleg értesíti. A bíróság határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak.

Záró rendelkezések

17. § (1) Az e törvényben nem szabályozott eljárási kérdésekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényt kell alkalmazni.

(2) Az útlevél, illetve az érvényességi idejének meghosszabbítása iránti igény bejelentésével kapcsolatos eljárás illetékköteles, amelynek mértékét az e törvénnyel egyidejűleg hatályba lépő külön törvény határozza meg.

18. § (1) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy

a) rendeletben meghatározza a külföldre utazással és az útlevéllel kapcsolatos ügyekben eljáró szerveket, az eljárás rendjét, az útlevél tartalmát, a használatukkal kapcsolatos szabályokat, a magyar állampolgárság megállapításához szükséges iratokat, a 4. § (2) bekezdésében említett egyéb útiokmányok fajtáit, kiadásuk és visszavonásuk feltételeit, az útlevélbe bejegyzésre jogosultakat, a 5. § (2) bekezdésében és a 8. §-ban meghatározott útlevelek kezelésének, ellenőrzésének rendjét, valamint a külföldön élő magyar állampolgár lakcímbejelentésével kapcsolatos szabályokat,

b) a külügyminiszterrel egyetértésben szabályozza a külképviseleteknek az útlevelekkel kapcsolatos feladatait.

(2) Felhatalmazást kap a külügyminiszter, hogy az általa kiadott útlevelek kezelésének rendjét a belügyminiszterrel egyetértésben szabályozza.

19. § (1) Ez a törvény 1990. január hó 1. napján lép hatályba. Rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.

(2) A törvény hatálybalépését megelőzően kiadott szolgálati útlevél és a külföldön élő magyar állampolgár útlevele az érvényességi idejéig használható fel utazásra.

20. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:

a külföldre utazásról és az útlevélről szóló 1987. évi 25. törvényerejű rendelet és a végrehajtására kiadott 3/1987. (XII. 23.) BM rendelet,

az 1956. évi október 23. napját követően jogellenesen külföldre távozott személyek vagyonjogi helyzetének rendezéséről szóló 1957. évi 32. törvényerejű rendelet,

az 1956. évi október 23. napját követő jogellenesen külföldre távozott kiskorúak vagyonjogi helyzetével kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról szóló 1958. évi 41. törvényerejű rendelet,

az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény hatálybalépése és végrehajtása, továbbá a magyar állampolgárnak külföldi állampolgárral való házasságkötéséről, valamint a külföldi állampolgárok örökbefogadásáról szóló 1957. évi VI. törvény hatálybalépése tárgyában kiadott 1957. évi 55. törvényerejű rendelet 12. §-ának (1) bekezdéséből "az ország területére szóló visszahívással szembeszegül" szövegrész,

a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény 29/C. §-a,

a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról rendelkező 1989. évi XXII. törvény 7. és 8. §-ai,

a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 219. §-a.

(2) A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 217. §-ának és 218. §-a (1) és (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"Tiltott határátlépés

217. § Aki a Magyar Népköztársaság államhatárát engedély nélkül vagy meg nem engedett módon fegyveresen lépi át, bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

"218. § (1) Aki tiltott határátlépéshez (217. §) vagyoni haszonszerzés végett vagy az ilyen cselekményeket elősegítő szervezet tagjaként vagy megbízásából segítséget nyújt, bűntettet követ el és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott módon a Magyar Népköztársaság államhatárának engedély nélküli vagy meg nem engedett módon történő átlépéséhez, segítséget nyújt, vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

(3)[5]

(4) Az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 6. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

"Tiltott határátlépés, útlevéllel és útiokmánnyal kapcsolatos szabálysértés

6. § (1) Aki a Magyar Népköztársaság államhatárát engedély nélkül, vagy meg nem engedett módon lépi át, vagy ezt megkísérli, feltéve, hogy a cselekmény nem bűncselekmény, tízezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki az útlevéllel és az útiokmánnyal kapcsolatos rendelkezéseket megszegi, ötezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(3) Az (1)-(2) bekezdésében meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik."

Dr. Szűrös Mátyás s. k.,

az Országgyűlés elnöke

Tornán Károlyné s. k.,

az Országgyűlés jegyzője

Balogh László s. k.,

az Országgyűlés jegyzője