BH+ 2014.6.281 Mezőgazdasági támogatás iránti ügyben a kifizetés iránti kérelemhez csatolni kell a ritka növényfajtára vonatkozó igazolást [34/2010. (IV. 9.) FVM rendelet 5. § (1) bek., 13. §; 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet 43. § (6) bek., 29. § (3) bek., 42. § (3) bek.; 2007. évi XVII. tv. 15. § (2) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Gyulai Törvényszék K.23043/2012/24., Kúria Kfv.35735/2012/7. (*BH+ 2014.6.281*), 3102/2014. (IV. 11.) AB végzés

***********

A felperes 2009. július 26-án nyújtott be az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból agrár-környezetgazdálkodási támogatás igénybevétele iránt kérelmet a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) Közvetlen Támogatások Igazgatóságához, melynek a hatóság helyt adott, és előzetesen 752,96 ha területet hagyott jóvá ökológiai szántóföldi növénytermesztési célprogramban, majd adategyeztetést követően 2011. január 26-án kelt határozatával összesen 668,84 ha területet rögzített. A felperes a 2010. május 14-én benyújtott kifizetés iránti kérelmében a területből 550 ha után ritka növényfajtát jelölt meg, ezt utóbb módosította 555,12 ha-ra. Ritka növényfajtát a felperes a korábbi években nem termesztett, a fehér virágú somkóró, illetőleg svéd-here vetőmagot külföldről szerezte be. Ugyanakkor ezen ritka növény elvetését 2010-ben a belvíz és egyéb természeti körülmények meghiúsították, amely okán a felperes 2010. július 28-án vis maior bejelentéssel élt. Ennek mellékleteként csatolta a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal által kiállított igazolást. A vis maior bizottság a bejelentést jóváhagyta.

Az első fokú hatóság 2011. március 2-án egybefoglalt döntésében elutasította a felperes kifizetés iránti kérelmét, ugyanakkor a kötelezettségvállalással érintett egybefüggő terület ún. EOV koordinátákkal történő beazonosításának költsége címén 377.517 Ft kifizetéséről rendelkezett. Áthúzódó szankciót is megállapított, mely szerint a felperes által a következő 3 évben benyújtott területalapú kérelmekre indult eljárásban megállapított támogatási összegből 46 442 977 Ft levonását rendelte el. A határozat indokolása szerint az igényelt terület és az ellenőrzéseket követően megállapított terület különbsége meghaladja az 50%-ot (1122/2009. EK Bizottsági rendelet 58. cikk), a felperes nem nyújtotta be határidőben a ritka növényfajtákra vonatkozó igazolást, amely az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból finanszírozott 2009. évi agrár-környezetgazdálkodási támogatás igénybevételéről szóló 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet (továbbiakban: Jogcímrendelet) 55. § (4) bekezdésébe ütközik. Az ellenőrzés eredményeképpen megállapított táblaterület pedig nem éri el a Jogcímrendelet által meghatározott minimális táblaméretet [60. § (3) bekezdés a) pont]. Ugyanakkor az első fokú hatóság a vis maior bejelentést elfogadta.

A felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a Jogcímrendelet 55. § (4) bekezdés, 29. § (3) bekezdés által előírt ritka növényekre vonatkozó igazolást a helyszíni ellenőrzés időpontjáig kell beszerezni. Nem valós tehát, hogy anyagi jogi határidőt mulasztott. Ugyanakkor tény, hogy 2010-ben a ritka növény elvetése véglegesen meghiúsult az időjárás miatt, ez 2010. július 28-án vált nyilvánvalóvá, a vis maior bejelentését a hatóság elfogadta. Egyébként vetés hiányában a Jogcímrendelet 29. § (3) bekezdése szerint igazolást nem is volt lehetősége beszerezni. Az igazolás hiánya a kifizetési jogosultság elvesztéséhez csak akkor vezethet, ha az az ellenőrzésig nincs meg. Kérte ezért a döntés kedvező megváltoztatását.

A másodfokú hatóság határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy a gazdálkodó csak akkor jogosult az emelt összegű támogatásra, amennyiben a szakigazgatási hivatal igazolja, hogy az adott növényfajta megfelel a Jogcímrendelet 12. vagy 13. mellékletének. Erre, valamint az MVH 55/2010. (IV. 14.) közleményére hivatkozással azt állapította meg az alperes, hogy a felperesi kérelmezőnek az egységes területalapú kérelem előterjesztésével egyidejűleg 2010. május 15-én, de legkésőbb június 9-éig a ritka növényfajtákra vonatkozó igazolást be kellett volna nyújtani ahhoz, hogy a Jogcímrendelet 60. § (5) bekezdés g) pontja szerinti támogatásra jogosult legyen. Ezen dokumentumok utólagos pótlása kizárt. Döntése jogalapjaként hivatkozott még mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvényre (továbbiakban: Tám.tv.), valamint az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapból, továbbá a központi költségvetésből finanszírozott egyes támogatások 2010. évi igénybevételével kapcsolatos egységes eljárási szabályokról szóló 34/2010. (IV. 9.) FVM rendelet (továbbiakban: FVM rend.) 5. § (1) bekezdésére, és 13. §-ára, valamint a 73/2009. EK Tanácsi rendeletre és 1234/2007/EK Tanácsi rendeletre.

A felperes keresetében a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Az egybefoglalt döntésnek a kifizetési kérelmet elutasító részét tartotta jogszabálysértőnek. Álláspontja szerint a hatóság a vis maior helyzetből téves következtetést vont le. Éppen a vis maior miatt nem tudta a felperes a vetést végrehajtani, és ez az egységes támogatási kérelem benyújtására nyitva álló határidő lejártakor is fennállt. A vis maior helyzet tette lehetetlenné az igazolás beszerzését és csatolását. A vis maior bejelentése 2010. június 9-e után megtehető volt, ezért a felperest intézkedési kötelezettség nem terhelte. Kifogásolta, hogy az alperes jogszabálysértő módon egy Közleményben állapított meg jogvesztő határidőt az igazolás csatolására, melyre a Tám.tv. 15. § (2) bekezdése nem ad felhatalmazást.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

A Gyulai Törvényszék 9.K.23.043/2012/24. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A törvényszék mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy a 2010-ben kialakult csapadékos, belvizes helyzet mennyiben volt akadálya a Jogcímrendelet 29. § (3) bekezdésben foglalt igazolás beszerzésének. Rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a Jogcímrendelet 29. § (3) bekezdésében említett igazolás kiállítására nem azért volt szükség, hogy a hatóság a kérelemben feltüntetett növényfajták besorolását a Jogcímrendelet melléklete alapján elvégezze, hanem a ténylegesen elvetésre kerülő vetőmag származásának ismeretében tanúsítsa, hogy a kérelmező valóban a Jogcímrendelet 12. vagy 13. számú melléklete szerinti ritka növényfajtát fogja termeszteni. Amennyiben a szakigazgatási hivatal az igazolást nem állítja ki, akkor a kérelmező a kiemelt támogatási összegre nem jogosult. Rögzítette az ítélet, hogy a felperes a Jogcímrendelet 42. § (1) és (3) bekezdése alapján volt köteles a kifizetési kérelmét benyújtani, e szerint a kifizetési kérelmet 2010-től évente, az egységes kérelemről szóló 34/2010. (IV. 9.) FVM rendelet szerint kell május 15-ig elektronikusan benyújtani.

A perben a felek között vita volt abban, hogy a Jogcímrendelet 29. § (3) bekezdésben említett igazolást már a kifizetési kérelem mellékleteként kellett csatolni, vagy a Jogcímrendelet 55. § (4) bekezdésében foglaltak alapján a helyszíni ellenőrzéskor bemutatni. A bíróság leszögezte, hogy a Jogcímrendelet 2010. március 31-étől hatályos. A 43. § (6) bekezdése értelmében már a kifizetési kérelemhez mellékelni kell a ritka növényfajták termesztése esetén szükséges igazolást. A jogszabályváltozásról az ügyfelek széles körű tájékoztatást kaptak, így a Tám.tv. felhatalmazása alapján az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programirányító Hatósága Közleményt adott ki 12/2010. (IV.2.) számon, mely a Jogcímrendeletnek a különleges növényfajták igazolása értelmezéséhez nyújtott segítséget. Ebben felhívták az ügyfelek figyelmét, hogy a korábbi évek gyakorlatától eltérően az igazolást nem a helyszíni ellenőrzés során kell bemutatni, de egyértelmű a jogi szabályozás az igazolás benyújtásának határidejét illetően is. A hatóság a közleményben foglaltak szerint a kifizetési kérelemben feltüntetett adatok módosítására további, legfeljebb 25 napot tett lehetővé, azaz a végső benyújtási határidő 2010. június 9-e volt. Ezt követően a bíróság rögzítette, hogy a felperes nyilatkozata szerint a ritka növények vetőmagját 2010. május 15. napját megelőzően beszerezte, annak származását is megjelölte, ezért semmilyen körülmény nem akadályozta a jogszabály szerint előírt igazolás iránti kérelem előterjesztésében. Ennek elmulasztása jogkövetkezményét viselnie kell, ily módon az alperes jogszabálysértés nélkül utasította el a felperes kifizetés iránti kérelmét. Nem követett el akkor sem jogszabálysértést az alperes, amikor a felperest nem hívta fel hiánypótlásra, mert az FVM rendelet 13. §-a ezt kifejezetten kizárja. Mivel a megállapított terület és a kötelezettségvállalással érintett terület különbsége meghaladta az 50%-ot, ezért az alperes köteles volt alkalmazni az EK Bizottsági rendelet 58. cikkét.