BH 1992.10.641 I. A házastársi közös vagyon megosztásánál a szülők által nyújtott ajándék figyelembevételének szempontjai [Csjt. 27. §, PK. 281. sz.]. II. A "bekerülési érték" meghatározásánál követendő eljárás [Csjt. 27. §, Ptk. 338. § (1) bek., PK. 10. sz. IV/E pont].

A peres felek 1965. október 2-án kötöttek házasságot, amelyből 1968. június 9-én László nevű gyermekük született. 1980 januárjában az életközösséget megszakították, majd a házasságot a bíróság felbontotta.

A felek utolsó közös lakása az ingaltan-nyilvántartás szerint fele-fele arányú tulajdonukat képező 58 m2-es, kétszobás összkomfortos öröklakásban volt, melynek használatát közöttük a bíróság a bontóperben megosztotta.

A felperes a jelen perben a közös vagyon megosztását és ennek során az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését kérte. Az ingatlannal kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az igénybe vett 140 000 forint OTP-kölcsönt és a 20 000 forint szociálpolitikai kedvezményt meghaladóan az építkezés kizárólag az ő különvagyonából történt. Különvagyonként a szülei által több részletben adott 195 000 forint kizárólag neki szánt készpénzajándékot jelölte meg, amelyet folyamatosan az építkezésre fordítottak. Az alperes a kereset teljesítését nem ellenezte, állítása szerint azonban a felperes szülei csupán egy ízben adtak 66 000 forintot az építkezéshez, és azt is mindkettőjüknek szánták, így a felperesnek az ingatlanban különvagyona nincs. 800 000 forint megváltási ár ellenében hajlandó volt tulajdoni illetőségét a felperesre ruházni és a lakást kiüríteni.

A lakásingatlan "bekerülési értékét" a felek egyezően 340 000 forintban jelölték meg, a jelenlegi forgalmi értékét pedig beköltözhető állapotban az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő 2 000 000 forintra becsülte.

A kerületi bíróság ítéletében a lefolytatott bizonyítás adatainak mérlegelésével megállapította, hogy a felperesi szülők az építkezéshez 195 000 forint készpénz ajándékkal járultak hozzá, amelyet a tanúvallomások alapján az állandó bírói gyakorlatra utalva felperesi különvagyonként számolt el. Megállapította, hogy a felperes az OTP részére 120 400 forintot törlesztett. Bizonyítottnak látta, hogy a felek a korábbi közös bérleményük átadásáért 45 000 forint térítést kaptak, amelyet szintén az építkezésre fordítottak, ezt az összeget fele-fele arányban tudta be a tulajdoni illetőségükbe. Az alperes édesapjának tanúvallomása alapján 20 000 forint különvagyont az alperes javára vett figyelembe, és az alperes javára számolta el az életközösség fennállása alatti, valamint a megszakadása után általa fizetett 46 200 forint OTP-törlesztést. Kifejtette, hogy a "bekerülési érték" a felek által megjelölt 340 000 forintot nyilvánvalóan meghaladta, és így a fent részletezett ráfordításokat viszonyította egymáshoz, ezáltal arra a következtetésre jutott, hogy a felperest 79%, az alperest 21% illeti meg az ingatlanból. Az 1989. május 31-én fennállott OTP-tartozást a lakás beköltözhető értékéből levonta, és ennek eredményeként kötelezte a felperest 403 382 forint megváltási ár megfizetésére, az ingatlan alperest illető részének a felperes tulajdonába adása mellett.

Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, a felperes által kifizetendő megváltási árat 749 138 forintra felemelte, egyben kötelezte az alperest arra, hogy a megváltási ár kiegyenlítésével egyidejűleg a lakást ürítse ki. Az ítélet indokolásának lényege, hogy a házastársi közös szerzésnek a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdésében foglalt vélelmével szemben a felperes nem bizonyította, hogy szülei az ingatlan felépítéséhez nyújtott készpénz ajándékot kizárólag a saját gyermeküknek, a felperesnek szánták. Ezért a bíróság az ajándék összege tekintetében nem foglalt állást, és az első fokú ítélet számítási módját egyebekben követve adott helyt az alperes fellebbezésének.

A jogerős ítéletnek a megváltási ár összegére vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.