A Kúria Kfv.35540/2017/4. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 221. §] Bírók: Darák Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Az áfalevonási jog gyakorlásának feltételei az EUB döntések tükrében.

99/2002. (XI. 5.) FVM rendelet

Kapcsolódó határozatok:

Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27085/2016/16., *Kúria Kfv.35540/2017/4.* (BH 2018.7.207)

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.540/2017/4.

A tanács tagjai: Dr. Darák Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Réti, Antal, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. G.Szabó Tibor ügyvéd)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: Dr. Mészáros Krisztina

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes (17.)

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.27.085/2016/16.

Rendelkező rész

A Kúria a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.27.085/2016/16. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes élő állat nagykereskedelemmel foglalkozó gazdasági társaság, 2008-2009 években szarvasmarhák felvásárlásával foglalkozott, és az állatokat osztrák vágóhidak felé értékesítette. A felvásárlásokat közvetítő útján bonyolította, az állatok felrakodása, súlyellenőrzése és a vételár számla ellenében történő átadása pedig a szállítást végző sofőrjének feladata volt.

[2] Az adóhatóság a szarvasmarhák beszerzését vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a számlakibocsátók nem szereztek tulajdonjogot az állatok felett, így azokat nem értékesíthették a felperesnek, miután az eladóknál nem kellőképpen került dokumentálásra a gazdasági esemény, nem követhető az állatok adás-vétele. Minden egyes cég esetében elemezte, hogy az értékesítések dokumentáltságában és a cégek személyi- tárgyi feltételeiben milyen hiányosságok állnak fenn.

[3] A fentiek alapján két határozatban két különböző időszakra nézve állapított meg adóhiányt a felperes terhére, mely után adóbírságot, mulasztási bírságot, valamint késedelmi pótlékot szabott ki.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében mindkét határozat megváltoztatását, ennek keretében az adójogi jogkövetkezmények mellőzését kérte. Hivatkozott az Európai Unió Bíróságának magyar vonatkozású ítéleteire és a kialakított kúriai gyakorlatra. Szerinte az alperes olyan körülményeket értékelt terhére, melyek a számlakibocsátók érdekkörébe tartoznak és nem szolgálhatnak alapul áfalevonási jogának megtagadására. Az alperes nem bizonyított olyan objektív körülményeket, melyek alátámasztanák, hogy a felperes adókijátszásban vett részt. Az egyes állatok kapcsán valamennyi okmány rendelkezésre állt és az alperes egyoldalú következtetéseket vont le a beszállítók könyvelésére alapozva. A kereskedők minden alkalommal átadták az állatokhoz tartozó okmányokat, a felperes valamennyi ügylet kapcsán igazolni tudta az export megtörténtét, így a beszerzés és értékesítés nyomon követhető.