A Kúria Bhar.384/2014/4. számú precedensképes határozata testi sértés vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 170. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 396. §] Bírók: Csák Zsolt, Csere Katalin, Soós László

A határozat elvi tartalma:

Hanyag gondatlanság megállapításának van helye, ha az ingatlan tulajdonosa nem gondoskodik megfelelő kerítésről, ezért kutyái kiszabadulnak és testi sérülést okoznak.

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Törvényszék B.472/2013/40., Debreceni Ítélőtábla Bf.729/2013/5., *Kúria Bhar.384/2014/4.* (BH 2014.12.356)

***********

KÚRIA

Bhar.I.384/2014/4.szám

A Kúria Budapesten, a 2014. év április hó 29. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

Az életveszélyt okozó testi sértés vétsége miatt folyamatban lévő büntetőügyben a vádlott és védője által benyújtott másodfellebbezést elbírálva a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.729/2013/5. számú ítéletét helybenhagyja.

A végzés ellen fellebbezésnek és a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A Miskolci Törvényszék a 2013. szeptember 9. napján kihirdetett 4.B.472/2013/40. számú ítéletével a vádlottat az ellene az 1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (7) bekezdés III. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó gondatlanságból elkövetett testi sértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A sértett polgári jogi igényének érvényesítését a törvény egyéb útjára utasította. Rendelkezett a bűnjelek felől, és megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költség az állam terhén marad.

Az első fokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére jelentett be fellebbezést, az ítélet megalapozatlanság okából történő hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartva indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és utasítsa új eljárásra.

A másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla a 2014. január 15. napján tartott tárgyaláson meghozott Bf.II.729/2013/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés vétségében [1978. évi IV. törvény 170. § (1) és (7) bekezdés]. Ezért őt hat hónapi - végrehajtásában egy évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte. A vádlottat előzetes mentesítésben részesítette, és kötelezte az első-, és másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést, felmentés érdekében. A védő a másodfellebbezés indokolásában kifejtette, hogy a bíróság Be. 4. § (2) bekezdésének megsértésével állapította meg a vádlott bűnösségét, mivel kétséget kizáróan nem bizonyított tényt értékelt a vádlott terhére. Érvelése szerint igazságügyi szakértők a telephelyet körülvevő kerítés műszaki állapotát alkalmasnak ítélték arra, hogy a kutyák kijutását megakadályozza. Mindezt a kinológus szakértő is alátámasztotta.

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXXVIII. törvény 24/A. § szerint az ügyben az erre jogosult hatóságok a vádlott kutyáit nem minősítették egyedileg veszélyesnek, és nincs törvényi vélelem a veszélyességre még fizikai sérülés okozása esetén sem.

A másodfokú bíróságnak a gondossági kötelesség elmulasztása körében kifejtett indokai megalapozatlanok. A vádlott az ítéleti tényállás szerint is ellenőrizte a támadást megelőzően a kerítés állapotát, azon folytonossági hiányt nem észlelt. Ugyanakkor a szakértők a kerítés folytonossági hiánya keletkezési körülményeit illetően nem tudtak határozottan állást foglalni, csupán valószínűsítették, hogy azt vagy a kutyák, vagy külső erő okozta. Ebből következően a felelőssége a kutyák kijutását tekintve kétséget kizáróan nem állapítható meg.

Mindezekre figyelemmel a vádlott felmentésére tett indítványt.

A Legfőbb Ügyészség BF.359/2014. számú átiratában a másodfellebbezést joghatályosnak, ugyanakkor alaptalannak ítélte. Az indítványban kifejtett álláspont szerint a törvényszék által megállapított és az ítélőtábla által helyesbített tényállás megalapozott, és a harmadfokú eljárásban irányadó. A Debreceni Ítélőtábla a vádlott hanyag gondatlanságban megnyilvánuló bűnösségére vont következtetése helytálló, a cselekmény minősítése törvényes. Ezért a másodfokú eljárásban hozott ítélet helybenhagyását indítványozta.

A Kúria a Be. 391. § (2) bekezdése alapján tartott nyilvános ülésén a vádlott és védője a felmentés érdekében bejelentett fellebbezést - az írásban indokoltakkal egyezően - fenntartotta.

A Legfőbb Ügyészség képviselője utalt arra, hogy a kutyák két hónappal korábbi támadásának azért van jelentősége, mert a vádlott erről értesült, ennek ellenére mulasztotta el a kerítés megerősítését, ami a kutyák kijutását megakadályozhatta volna.

A vádlott az utolsó szó jogán ártatlanságát hangoztatta, mert álláspontja szerint mindent megtett azért, hogy a kutyák ne tudjanak kiszabadulni.

A Kúria, mint harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 387. § (1) bekezdésére figyelemmel az azt megelőző első-, és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül. Megállapította, hogy az első- és a másodfokú bírósági eljárásban az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés nem történt. A másodfokú ítélet maradéktalanul megalapozott, a bűnösségre vont következtetés okszerű, a cselekmény minősítése és az alkalmazott joghátrány a büntető anyagi jog szabályaival összhangban álló, ezért a bejelentett fellebbezések alaptalanok.

Ugyanakkor észlelte, hogy az elsőfokú bíróság a sértettet - azon nyilatkozata ellenére, hogy nem haragszik a vádlottra - a polgári jogi igény előterjesztése miatt érdekeltnek és egyben elfogultnak tekintette [törvényszék 17. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvének 8. oldal].

A Kúria álláspontja szerint a tanút sértetti pozíciója, illetőleg az a körülmény, hogy polgári jogi igényt terjesztett elő, önmagában sem érdekeltnek, sem elfogultnak nem minősíti. Ilyen következtetést megalapozó jelek sem a sértett egyéb nyilatkozataiból, sem egyéb megnyilvánulásaiból nem voltak megállapíthatók. Ezáltal az elsőfokú bíróság relatív eljárási szabályt sértett, ami az ügy érdemére kihatással nem volt.