BH 2014.12.356 Gondatlanságból elkövetett életveszélyt okozó testi sértésért felel - a szubjektív gondossági kötelesség elmulasztása folytán - a telephely tulajdonosa, aki ugyan őrző kutyáit kerítéssel elkerítve tartotta, de annak ismeretében, hogy onnan a kutyák korábban már kiszabadultak és másnak testi sérülést is okoztak, nem erősítette meg a kerítést oly módon, hogy a kutyák kiszabadulását kizárja, ennek következtében - a kerítésfonatot szétfeszítve - onnan ismét kiszabadultak és a telephely közelében munkálatokat végző sértett testi épségét életveszélyesen - maradandó fogyatékosságot is okozva - megsértették [1978. évi IV. tv. 170. § (1), (7) bek. III. fordulata; 1998. évi XXVIII. tv. 5. § (1) bek.; 2011. évi CLVIII. tv. 6. §].

Pertörténet:

Miskolci Törvényszék B.472/2013/40., Debreceni Ítélőtábla Bf.729/2013/5., Kúria Bhar.384/2014/4. (*BH 2014.12.356*)

***********

[1] A törvényszék a 2013. szeptember 9. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat az ellene az 1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (7) bekezdés III. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó gondatlanságból elkövetett testi sértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A sértett polgári jogi igényének érvényesítését a törvény egyéb útjára utasította.

[2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére jelentett be fellebbezést, az ítélet megalapozatlanság okából történő hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.

[3] A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartva indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és utasítsa új eljárásra.

[4] A másodfokon eljáró ítélőtábla a 2014. január 15. napján tartott tárgyaláson meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés vétségében [1978. évi IV. tv. 170. § (1) és (7) bek.], ezért őt hat hónapi - végrehajtásában egy évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte, és a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette.

[5] A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést, felmentés érdekében. A védő a másodfellebbezés indokolásában kifejtette, hogy a bíróság a Be. 4. § (2) bekezdésének megsértésével állapította meg a vádlott bűnösségét, mivel kétséget kizáróan nem bizonyított tényt értékelt a terhére. Érvelése szerint igazságügyi szakértők a telephelyet körülvevő kerítés műszaki állapotát alkalmasnak ítélték arra, hogy a kutyák kijutását megakadályozza. Mindezt a kinológus szakértő is alátámasztotta.

[6] Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 24/A. § szerint az ügyben az erre jogosult hatóságok a vádlott kutyáit nem minősítették egyedileg veszélyesnek, és nincs törvényi vélelem a veszélyességre még fizikai sérülés okozása esetén sem.

[7] A másodfokú bíróságnak a gondossági kötelesség elmulasztása körében kifejtett indokai - álláspontjuk szerint - megalapozatlanok. A vádlott az ítéleti tényállás szerint is ellenőrizte a támadást megelőzően a kerítés állapotát, azon folytonossági hiányt nem észlelt. Ugyanakkor a szakértők a kerítés folytonossági hiánya keletkezési körülményeit illetően nem tudtak határozottan állást foglalni, csupán valószínűsítették, hogy azt vagy a kutyák, vagy külső erő okozta. Ebből következően a vádlott felelőssége a kutyák kijutását tekintve kétséget kizáróan nem állapítható meg.

[8] A Legfőbb Ügyészség a másodfellebbezést joghatályosnak, ugyanakkor alaptalannak tartotta. Az indítványában kifejtett álláspont szerint a törvényszék által megállapított és az ítélőtábla által helyesbített tényállás megalapozott, és a harmadfokú eljárásban irányadó. Az ítélőtábla a vádlott hanyag gondatlanságban megnyilvánuló bűnösségére vont következtetése helytálló, a cselekmény minősítése törvényes. Ezért a másodfokú eljárásban hozott ítélet helybenhagyását indítványozta.

[9] A Legfőbb Ügyészség képviselője a Be. 391. § (2) bekezdése alapján tartott nyilvános ülésén utalt arra, hogy a kutyák két hónappal korábbi támadásának azért van jelentősége, mert a vádlott erről értesült, ennek ellenére mulasztotta el a kerítés megerősítését, ami a kutyák kijutását megakadályozhatta volna.

[10] A Kúria a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 387. § (1) bekezdésére figyelemmel az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül. Megállapította, hogy az első- és a másodfokú bírósági eljárásban az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés nem történt. A másodfokú ítélet maradéktalanul megalapozott, a bűnösségre vont következtetés okszerű, a cselekmény minősítése és az alkalmazott joghátrány a büntető anyagi jog szabályaival összhangban álló, ezért a bejelentett fellebbezések alaptalanok.

[11] Ugyanakkor észlelte, hogy az elsőfokú bíróság a sértettet - azon nyilatkozata ellenére, hogy nem haragszik a vádlottra - a polgári jogi igény előterjesztése miatt tévesen érdekeltnek és egyben elfogultnak tekintette.

[12] A tanút sértetti pozíciója, illetőleg az a körülmény, hogy polgári jogi igényt terjesztett elő, önmagában sem érdekeltnek, sem elfogultnak nem minősíti. Ilyen következtetést megalapozó jelek sem a sértett egyéb nyilatkozataiból, sem egyéb megnyilvánulásaiból nem voltak megállapíthatók. Ezáltal az elsőfokú bíróság relatív eljárási szabályt sértett, ami azonban az ügy érdemére kihatással nem volt.

[13] Az első- és másodfokú ítéletben kifejtetteket összevetve megállapítható, hogy a vádlott büntetőjogi felelőssége kérdésében eltérő álláspont alapja az volt, hogy míg az elsőfokú bíróság szerint a vádlottnak azért nem kellett előre látnia a tényállásban írt esemény bekövetkezését, mert - miként azt az igazságügyi műszaki, mezőgazdasági, valamint kinológus szakértők véleménye alátámasztotta - a telep kerítése alkalmas volt a kutyák biztonságos visszatartására, szökésük megakadályozására; addig az ítélőtábla által helyesbített és a harmadfokú eljárásban irányadó tényállás szerint - a szakértőknek a kerítés minőségével kapcsolatos álláspontja csupán addig a pontig fogadható el, amíg a kutyák szét nem feszítették a kerítésfonatot és az így keletkezett nyíláson átbújva a sértettre támadtak és életveszélyes sérülést okoztak.

[14] A Kúria e körben a másodfokon eljárt ítélőtábla jogi álláspontjával értett egyet, és osztotta a Legfőbb Ügyészség átiratában kifejtetteket is.

[15] Nem vonható kétségbe a másodfokú bíróság azon következtetésének helyessége, mely szerint a vádlottnak tudomása volt arról, hogy a telephely őrzésénél alkalmazott kutyák a cselekményt megelőzően a telepről ismeretlen módon kiszabadulva már okoztak testi sérülést egy arra közlekedő személynek. Ennek ellenére elmulasztotta a kerítés olyan szintű megerősítését, hogy az alkalmas legyen a hasonló, embert érintő, testi épséget sértő támadás megakadályozására. Ezen kötelezettségek elmulasztása és a sértett sérülése közötti okozati összefüggés egyértelműen megállapítható volt.

[16] A gondatlan bűncselekmények büntetőjogi felelősségének megállapíthatóságánál alapvetően abból kell kiindulni, hogy az elkövetőt milyen gondossági kötelesség terheli.