122/1995. (XII. 22.) OGY határozat

a személyazonosító jelre vonatkozó 46/1995. (VI. 30.) AB határozat következtében teendő intézkedésekről

Az Országgyűlés

1. kötelezi a Kormányt, hogy a szakazonosító jelek képzését, használatát és a személyiadat- és lakcímnyilvántartás különböző nyilvántartásokkal való kapcsolatának kérdéseit, továbbá a szakazonosító jelek használatára történő áttérést szabályozó egységes törvény tervezetét 1995. december 31-ig nyújtsa be az Országgyűlésnek;

2. a törvény szabályozási elveit a következőkben határozza meg:

a) a közigazgatásban három különböző szakazonosító jel bevezetésére kerül sor:

- a közteherviseléssel kapcsolatos nyilvántartások azonosító jele, melynek alkalmazása kiterjed az állami és önkormányzati adóigazgatásra, a vámigazgatásra és az illetékre;

- a jóléti, szociális és egészségügyi ellátások, illetve szolgáltatások igénybevételével, valamint a jóléti, szociális és egészségügyi igazgatással kapcsolatos nyilvántartások azonosító jele (a továbbiakban: jóléti és szociális azonosító jel). E körbe tartozik a nyugdíj- és egészségbiztosítás, az egészségügyi, a munkaügyi és a szociális ellátások igénybevétele, illetve az egészségügyi, a munkaügyi és szociális igazgatás [ez az azonosító jel a társadalombiztosítási azonosító jel (TAJ)]

- a személyi és lakcím-azonosító jel, melyet az adott eljárás lefolytatásához a jövőben is a személyiadat- és lakcímnyilvántartás - beleértve az adatgyűjtési rendszerében érintett szerveket és eljárásokat (anyakönyvi igazgatás, lakcím-bejelentési eljárás) -, a honvédelmi nyilvántartás, az ingatlan-nyilvántartás, a bíróságok, az ügyészségek, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a választási, népszavazási, népi kezdeményezési, népiülnök-választási eljárásban érintett polgárok és szervek, valamint a bűnüldözés szervei használhatnak. Mivel az ingatlan-nyilvántartás közhiteles és nyilvános, a személyi és lakcím-azonosító jelet az adatkezelőn és az érintetten kívül más nem ismerheti meg;

b) a közteherviseléssel kapcsolatos azonosító jelet a Kormány által kijelölt szerv, a jóléti és szociális azonosító jelet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, a személyi és lakcím-azonosító jelet a személyiadat- és lakcímnyilvántartás központi szerve képzi;

c) a személyi és lakcím-azonosító jel képzésének módja feleljen meg az európai nemzetközi egyezményeknek és a nemzetközi gyakorlatnak is. 1997. január 1-jétől már csak az ily módon képzett személyi és lakcím-azonosító jelet lehet kiadni;

d) a szakazonosító jelek teljes körű alkalmazása 1997. január 1-jével valósul meg, 1997. január 1-je után csak az új szakazonosító jelek adhatók ki. A személyazonosító jel a rendszerekben a múltbeli adatok azonosításához, és ennek alapján az aktuális természetes személyazonosító adatok elérésére belső azonosítóként a törvényben meghatározott határidőig használható;

e) a szakazonosító jeleket a polgároknak a törvény hatálybalépését követően fokozatosan kell kiadni, elsősorban akkor, amikor a polgár az érintett nyilvántartással kapcsolatba kerül, kivéve, ha az azonosító hiánya a polgárt jogai gyakorlásában vagy kötelezettségei teljesítésében akadályozza;

f) a szakazonosító jelekkel rendelkező nyilvántartások - törvényi felhatalmazással - szakazonosító jeleken, illetőleg közbenső kapcsolati azonosítókon és természetes személyazonosító adatokon; a szakazonosító jelekkel nem rendelkező nyilvántartások pedig természetes személyazonosító- és lakcímadatok felhasználásával kerülhetnek kapcsolatba a személyiadat- és lakcímnyilvántartással. A természetes személyazonosító- és lakcímadatokon alapuló kapcsolattartás szabványosított illesztési felületeken történik.

A törvényben szabályozni kell, hogy a személyiadat- és lakcímnyilvántartás mely ágazatoknak, milyen adatvédelmi és adatbiztonsági követelmények betartása mellett szolgáltathat adatokat. A személyiadat- és lakcímnyilvántartás szervei az adatigénylő szervek adataiból csak azokat az adatokat vehetik át, illetőleg ismerhetik meg, amelyek az adatszolgáltatás teljesítéséhez (azaz a polgárok személyiadat- és lakcím-nyilvántartásban való egyértelmű azonosításához) szükségesek;

g) a nyilvántartási rendszerek anyagi jogi szabályozottságát és működési rendjüket érintő eltéréseket figyelembe véve megfelelő határidőket kell megállapítani a személyazonosító jel használatának lehetőségére a manuális, illetve az ún. archív adatokat kezelő nyilvántartásokban. A nyilvántartásokból a személyazonosító jelet visszamenőleg nem kell törölni, azok archív adatként kezelendők, azzal a megszorítással, hogy ezek az adatok nem hozhatók nyilvánosságra és harmadik személynek nem adhatók ki;

h) a törvény kötelezze a Kormányt, hogy 1996. szeptember 1-jéig terjessze az Országgyűlés elé az ágazati törvényeknek - figyelemmel a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényben foglaltakra - az ágazatok adatkezeléseinek, adattovábbításainak részletes szabályozásáról szóló törvényjavaslatokat;

i) a törvény záró rendelkezései tartalmazzák az érintett ágazati törvényeknek a szakazonosító jelek bevezetéséhez szükséges mértékű módosítását is.

3. Az új szakazonosítók bevezetéséhez szükséges pénzügyi fedezetet az 1996. évi költségvetésben biztosítani kell.

4. Ez a határozat a közzétételét követő 3. napon lép hatályba.