A Fővárosi Törvényszék Pf.634424/2021/7. számú határozata kölcsöntartozás megfizetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. § (1) bek.] Bírók: Ilisz Gabriella, Rajnai Gabriella, Sáhó Mónika

Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

67.Pf. 634.424/2021/7.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság

dr. Szánthó Zoltán ügyvéd (cím1) által képviselt

felperes (felperes címe.) felperesnek

dr. Juhász Gábor István ügyvéd (cím2) által képviselt

alperes (alperes címe) alperes ellen

kölcsön iránt indított perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 16.P.88.256/2019/55-I. sorszámú ítélete ellen a felperes által 56. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a másodfokú bíróság a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg 360.000,- (háromszázhatvanezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket az állam részére.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

INDOKOLÁS

A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes a cég1 ügyvezetője és tulajdonosa volt. Az alperes tudomása szerint a felperes a cég2 off-shore cég képviselője volt. Az alperes a felperessel üzleti kapcsolatba került a 2010-es évek elején. A PSZÁF vizsgálatot folytatott a cég2 és a cég1 alperesi alkusz céggel szemben jogosulatlan pénzügyi tevékenység miatt. A felek megállapodtak abban, hogy közösen megbízzák személy1 ügyvédet jogi tanácsadásra, aki a megbízási díjat 8.000.000 forintban határozta meg. Az alperesnek 3.500.000,- forintja volt. A felek 2013. 04. 15 napján "kölcsönszerződés" elnevezésű megállapodást írtak alá, amelyben rögzítették, hogy a felperes az alperesnek 4.500.000,- forint készpénzt adott át évi 10%-os kamatra azzal, hogy 2013. 10. 15. napjáig köteles azt a felperes részére visszafizetni. Az alperes a 2013. 04. 18. napján kelt megbízási szerződés szerint a felperestől megkapott 4.500.000,- forintot és a saját részéről 3.500.000,- forintot, azaz összesen 8.000.000,- forintot átadott személy1 egyéni ügyvéd részére megbízási díj címén, akivel erről írásbeli megbízási szerződést írt alá.

[2] A megbízási szerződés rögzítette, hogy a felperes és az alperes együttműködve befektetéssel foglalkoztak, a felperes a cég2 off-shore cég képviselőjeként, míg az alperes a cég1 ügyvezetője és tulajdonosaként. Az alperes, illetőleg a cége a cég2 szerződéseit közvetítette Magyarországon. A PSZÁF vizsgálatot folytatott mindkét céggel szemben. A megbízási szerződés tárgya volt az érdekeltek vonatkozásában védekezési stratégia kialakítása az érdekelteket érintő tényállítással kapcsolatban valamennyi hatóság, hivatal és bíróság, valamint harmadik fél előtti képviselet ellátása saját, illetve közreműködő útján. A megbízási szerződés rögzítette, hogy a megbízó vonatkozásában 3.500.000,- forint, míg felperes vonatkozásában 4.500.000,- forint kerül kifizetésre. A megállapodást az alperes, illetőleg személy1 egyéni ügyvéd írta alá. A PSZÁF eljárást követő nyomozati eljárásból nem lett büntető eljárás, azaz nem indult gazdasági bűncselekmény miatt büntető eljárás a felperessel és az alperessel szemben.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperes keresetében 4.500.000,- forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest kölcsöntartozás címén, az 1959. évi IV. törvény (továbbiakban rPtk.) 523. §-ára alapítottan.

[4] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Anyagi jogi kifogásként hivatkozott a rPtk. 205. § (1) és (2) bekezdésére, mivel a felek szándéka ténylegesen nem kölcsönszerződés megkötésére irányult, hanem kifejezetten arra, hogy az ügyvédnek az alperes a megbízási díjat átadja. A felek akaratának hiányában nem jött létre kölcsönszerződés. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a szerződés amennyiben létrejött, úgy érvénytelen a rPtk. 207. § (6) bekezdése alapján mert színlelt, és a rPtk. 507. §-ában és 513. § (1) bekezdésében szabályozott bizományi szerződést leplez. Amennyiben a bíróság ezt az álláspontot nem osztja, akkor hivatkozott arra, hogy a felek valós szándékát tükröző bontó feltétel következett be, mert a személy1 ügyvéd részére átadott összeg teljesítésével az átvett összeggel az alperes elszámolt és azt nem kell visszafizetni a felperes részére, így a felek szándéka szerint a szerződés a rPtk. 228. § (2) bekezdése alapján megszűnt, a szerződés teljesült a rPtk. 230. § (1) bekezdése szerint.

Az elsőfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy 225.000,- forintot perköltség címén az alperesnek 15 nap alatt fizessen meg. Kötelezte továbbá a felperest, hogy 135.000,- forint illetéket az állam javára, a NAV felhívásában megjelölt módon és számlára fizessen meg.

[6] Rögzítette, hogy a tényállást a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 279. § (1) bekezdése szerint állapította meg. A személyes megjelenési kötelezettséggel idézett felperes a tárgyalás többszöri halasztása ellenére személyesen nem jelent meg, nem tette lehetővé a személyes meghallgatását a Pp. 4. § és 5. §-ában foglaltakra figyelmeztetéssel, illetőleg a szembesítését az alperessel és a kihallgatott tanúkkal. A felperes ezzel megsértette a Pp. 4. § (1) bekezdésében és 5. § (1) bekezdésében írt kötelezettségeit.

[7] Az alperes érdemi ellenkérelmében a rPtk.205.§ (1) és (2) bekezdésére hivatkozással állította, hogy a felek szándéka nem kölcsön nyújtására, hanem arra irányult, hogy a felperes az ügyvédnek járó megbízási díjat adta át az alperesnek azzal, hogy azt majd tovább fizeti személy1 ügyvéd részére. Rögzítette, hogy a kölcsönszerződés aláírásának napja 2013. 04. 15. volt, az alperesnek személy1el kötött írásbeli megbízási szerződése 2013. 04. 18-án kelt. A megbízási szerződés tartalmából egyértelműen megállapítható, hogy a megbízás tárgya a megbízó és felperes, illetőleg az általuk képviselt cégekkel szembeni PSZÁF vizsgálat, azzal kapcsolatos eljárás, védekezési stratégia. A megbízás tárgyában tehát szerepelt a felperes, illetőleg a felperessel kapcsolatos eljárások és a megbízási díj még meg is lett bontva külön az alperes, illetőleg külön a felperes vonatkozásában.

[8] Személy1 ügyvéd akkori asszisztense, tanú1 tanúvallomásában megerősítette, hogy a felek együtt, illetőleg külön - külön is jártak személy1 ügyvédnél. A tanú a meghallgatásán felmutatott olyan e-mail kivonatot, feljegyzést, amelyből megállapítható volt, hogy a felperes telefonon kereste személy1 ügyvédet. Ezt meghaladóan egyéb okiratot is felmutatott, melyből megállapíthatóan megdőlt a felperes azon szavahihetősége, hogy neki személy1el kapcsolata nem volt, nem ismerte, őt semmilyen ügyből kifolyólag nem bízta meg. Az Ügyészség által személy1 ügyvédnek küldött iratból egyértelműen megállapítható, hogy azt részére mint a felperes jogi képviselője részére küldték 2013. évben. A tanú elmondta, hogy büntető ügyben szokásos eljárás az, hogy a megbízási szerződést lényegében egy fél köti, azonban a megbízási szerződés több ügyfelelet is érint, ha azonos büntető ügyben vagy gazdasági cselekményben érintettek. Az ügyvédi törvény alapján írásbeli meghatalmazás kifejezetten akkor szükséges, ha bíróság vagy valamilyen hatóság előtti konkrét eljárásban van képviselet.