3509/2022. (XII. 20.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.20.157/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.20.157/2022/2. számú végzése, a Pesti Központi Kerületi Bíróság 16.P.88.256/2019/55-I. számú ítélete, valamint a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 67.Pf.634.42412021/7. számú jogerős ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése, valamint az elsőfokon eljárt bíróságnak a jogerős ítélet végrehajtása felfüggesztésére történő felhívása iránt. Kérelmét az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseinek sérelmére alapította.

[2] 2. A bíróságok által megállapított tényállás alapján az alkotmányjogi panasz benyújtásának alapjául szolgáló ügy lényege az alábbiak szerint foglalható össze. Az indítványozó az alapügy felperese.

[3] A peres felek a 2010-es évek elején kerültek üzleti kapcsolatba, az általuk 2013. április 15-én aláírt "kölcsönszerződés" szerint a felperes az alperesnek 4 500 000 forintot adott át évi 10% kamatra azzal, hogy azt 2013. október 15-ig köteles visszafizetni. A 2013. április 18-án az alperes és egy egyéni ügyvéd által aláírt megbízási szerződés szerint az alperes a felperestől kapott 4 500 000 forintot és a saját részéről 3 500 000 forintot, összesen 8 000 000 forintot, mint megbízási díjat átadott az ügyvéd részére. A szerződés szerint a felperes a K[...]. Ltd. off-shore cég képviselőjeként, az alperes a G[...] cég ügyvezetője és tulajdonosaként együttműködve befektetéssel foglalkoztak. Az alperes, illetőleg a cége a K[...] Ltd. szerződéseit közvetítette Magyarországon. A PSZÁF vizsgálatot folytatott mindkét céggel szemben. A megbízási szerződés tárgya volt a védekezési stratégia kialakítása az érdekelteket érintő tényállítással kapcsolatban valamennyi hatóság, hivatal és bíróság, valamint harmadik fél előtti képviselet ellátása saját, illetve közreműködő útján. A szerződés szerint a megbízó részéről 3 500 000 forint, indítványozó részéről 4 500 000 forint kerül kifizetésre.

[4] Az indítványozó keresettel fordult a bírósághoz, melyben az alperest 4 500 000 forint kölcsön visszafizetésére kérte kötelezni. A Pesti Központi Kerületi Bíróság mint elsőfokú bíróság 16.P.88.256/2019/55-I. számú ítéletével a keresetet elutasította. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság az indítványozó fellebbezése folytán meghozott 67.Pf.634.424/2021/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolása szerint osztotta az elsőfokú bíróság döntését és annak lényegi indokait. Az indítványozó felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó, másodlagosan az I. fokú bíróságot új eljárásra utasító határozat hozatalát kérte. A Kúria a felülvizsgálat engedélyezését a Pfv.V.20.157/2022/2. számú végzésével a Pp. 411. § (1) bekezdése alapján megtagadta.

[5] 3. Az indítványozó ezt követően az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál, kérve a Kúria Pfv.V.20.157/2022/2. számú végzése, a Fővárosi Törvényszék 67.Pf.634.424/2021/7. számú ítélete és a Pesti Központi Kerületi Bíróság 16.P.88.256/2019/55-I. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is, mivel álláspontja szerint azok sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogot, a bírósághoz való jogát, a szükséges bizonyítás alapján történő bírói döntéshez való jogot, a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot, az indokolt bírói döntéshez való jogot, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogát. Beadványában részletesen kifejti a pertörténetet, a bírósági eljárás(ok) általa lényegesnek tartott kérdéseiben képviselt jogi álláspontját és a felülvizsgálati kérelmében írt egyes kérelmeket is. Eszerint mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság úgy hozta meg az ítéletét; hogy a felperesi - teljes bizonyító erejű okirattal tett - tényállítást cáfoló, de bizonyítékkal alá nem támasztott alperesi tényállításokat fogadta el valósnak és relevánsnak, ugyanakkor ezen döntését egyik bíróság sem indokolta. A Kúria pedig olyan érv alapján tagadta meg a felülvizsgálat engedélyezését, amely érv nem szerepel sem a vonatkozó jogszabályban, azaz a Pp.-ben, sem a kommentárban, sem a vonatkozó PK véleményben. Ezek alapján indítványozótól megvonták a tisztességes eljáráshoz való jogát, a bírósághoz való jogát, az indokolt bírói döntéshez való jogát, a szükséges bizonyítás alapján történő bírói döntéshez való jogát, a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, ráadásul a Kúria az indítványozót alapjogsértően jogorvoslati (felülvizsgálati) jogától - nem létező jogszabályi rendelkezésre hivatkozva - megfosztotta, ezáltal a Kúria eljárást befejező döntése következtében a tisztességes eljáráshoz való joga és a jogorvoslathoz való joga is sérült.

[6] Sérült az indítványozónak az indokolt bírói döntéshez való joga is azzal, hogy a bíróságok sem az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit és kérelmeit nem vizsgálták meg kellő alapossággal, sem határozatukban ennek értékeléséről nem adtak számot.

[7] A Kúria a jogellenes döntésével az indítványozó indokolt bírói döntéshez való jogát is megsértette, tekintettel arra, hogy a Kúria jogsértően nem indokolta meg, hogy miért tért el döntése meghozatalakor az irányadó jogszabályi rendelkezéstől, azaz a Pp. 409. § (3) bekezdésben meghatározott feltételektől.

[8] A Kúria az ügyet az alkalmazandó és hatályos jogszabályi rendelkezések, az eljárási hatályhoz kötöttség elve alapján történő elbíráláshoz való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog [Pp. 1. § (1) bekezdés] figyelmen kívül hagyásával bírálta el, azaz contra legem bíráskodott.

[9] A Kúria - indítványozó szerint - megsértette továbbá a jogorvoslathoz való - alanyi - jogát is azzal, hogy "Pp. ellenes indoklással" megtagadta a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat lehetőségét, így az indítványozó jogát, jogos érdekét érdemben befolyásoló bírói döntések felülvizsgálata érdekében indítványozónak továbbá már nincs lehetősége semmilyen szervhez fordulni.

[10] Az indítványozó mindezek alátámasztására idézte az Alkotmánybíróságnak a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal és a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben korábban már rögzített gyakorlatának - általa fontosnak tartott - egyes megállapításait is.

[11] 4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben.

[12] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. A tanács vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.

[13] 4.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 27. § (1) bekezdésére alapította. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására - az Abtv. 27. § (1) bekezdésére hivatkozással - a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében pedig az alkotmányjogi panasz iránti indítványt - a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével - az ügyben első fokon eljáró bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani.

[14] A Kúria Pfv.V.20.157/2022/2. számú végzését indítványozó jogi képviselője 2022. március 21-én vette át, míg az alkotmányjogi panaszt 2022. május 17-én postázta az indítványozó. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy a Kúria eljárást befejező, jogorvoslattal nem támadható végzésével szemben az indítványozó határidőben nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, melyben az első- és másodfokú ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is kéri.

[15] Az indítvány az Abtv. 27. § (1) bekezdés b) pontjának is eleget tesz, mivel az indítványozó a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.

[16] 4.2. Az indítványozó a bírósági eljárásban félként vett részt. A természetes személy indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására jogosult [Abtv. 51. § (1) bekezdése].

Az indítványozó jogosultnak tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben nyújtotta be az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszát.

[17] 4.3. Az indítvány megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti határozottság követelményének. Az indítvány megjelölte az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit, az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezéseket, a támadott bírói döntéseket, továbbá kifejezett és indokolt kérelmet terjesztett elő azok megsemmisítésére.

[18] 5. Az Abtv. 29. §-a alapján az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz akkor fogadható be, ha a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét támasztja alá vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[19] 5.1. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének körében előadott indítványozói érvekkel kapcsolatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy tartalma szerint az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz valójában a bírói döntések felülbírálatára irányult. Az Alkotmánybíróság jogköre az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a értelmében arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet.

[20] A bírósági döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz azonban nem tekinthető a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálati eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvény és az abban biztosított jogok védelmére hivatott (3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]). Következetes gyakorlata értelmében az Alkotmánybíróság a bírói döntés iránya, illetve a bírósági eljárás felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel. Ebből következően az Alkotmánybíróság a bírósági döntés irányának, a bizonyítékok körének, bírói mérlegelésének és értékelésének felül bírálatára nem rendelkezik hatáskörrel (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3300/2018. (X. 1.) AB végzés, Indokolás [13]; 3369/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [11]; 3448/2021. (X. 25.) AB végzés, Indokolás [12]). A rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére (lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]).

[21] "Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, [...] a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e a jogági dogmatika általánosan elfogadott szabályaihoz" (3198/2019. (VII. 16.) AB végzés, Indokolás [10]). Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a megállapított tényállást, a bizonyítékok bíróságok által történő értékelését vonja kétségbe. Az Alkotmánybíróság előbbiekben felidézett következetes álláspontja értelmében az ítélkező bíróság jogértelmezési szabadságához tartozik, hogy saját maga dönthessen a tényállás megállapításáról, a bizonyítékok mérlegeléséről (és esetleges mellőzéséről) és jogi álláspontját szabadon alakíthassa ki.

[22] Az alkotmányjogi panaszban előadott indokolás hiányát az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1.) AB határozatban már alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdésként értékelte (Indokolás [21]). Mindebből az is következik, hogy jelen alkotmányjogi panaszban felvetett elvi jelentőségű alkotmányjogi kérdést az Alkotmánybíróság korábban már eldöntötte és az indítványozó ehhez képest nem vetett fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.

[23] A panaszban felhívott érvek alapján az indokolási kötelezettség megsértése nem merült fel. A tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást fogalmazza meg, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]). Az Alkotmánybíróság értelmezésében az indokolási kötelezettség azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolásának az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie és nem minden egyes részletre (3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31]).

[24] A bíróságok az indítványozónak az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit a fentiek szerint megvizsgálták és ennek értékeléséről számot adtak. Önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására. Ezért az indítvány nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességének lehetőségét sem.

[25] 5.2. Az indítványozó indítványában jogorvoslathoz való jogának sérelmére is hivatkozott. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy értelmezésében a jogorvoslathoz való alapjog alkotmányos védelmi köre a rendes, azaz a jogerőre még nem emelkedett határozatokkal szemben igénybe vehető jogorvoslatokra terjed ki. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való jog csupán azt a követelményt támasztja, hogy az első fokon meghozott érdemi bírói döntésekkel szemben magasabb fórumhoz lehessen fordulni, illetve a hatósági döntésekkel szemben biztosított legyen a bírói út (lásd 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [60]). A jogorvoslathoz való jog tehát nem követeli meg a rendkívüli perorvoslati rendszer létét (3202/2017. (VII. 21.) AB végzés, Indokolás [13]), védelmi köre nem terjed ki a rendkívüli, azaz a jogerős határozatokkal szemben igénybe vehető jogorvoslatokra, így a felülvizsgálatra sem (lásd pl. 3233/2016. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [16]; 3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [24]; 3257/2020. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [20])

[26] A jogorvoslathoz való jog sérelmére akkor lehetne hivatkozni a vizsgált ügyben, ha a Kúria nem indokolta volna meg a döntését és nem fejtette volna ki, hogy a kérelem elbírálásának miért nincs helye. A vizsgált ügyben a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadása eljárásjogi kérdés, az indítványozó panasza tehát az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül eső szakjogi felülbírálatra irányult (lásd 3384/2022. (X. 12.) AB végzés, Indokolás [28]).

[27] 6. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszban nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, illetve amely a megsemmisíteni kért bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességét vetne fel, ami a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolttá tenné, így sem az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése, sem a (7) bekezdése tekintetében nem áll fenn az Abtv. 29. §-ban meghatározott befogadhatósági feltétel.

[28] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdéseire az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Budapest, 2022. december 6.

Dr. Márki Zoltán s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Handó Tünde alkotmánybíró helyett

Dr. Márki Zoltán s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla előadó alkotmánybíró helyett

Dr. Schanda Balázs s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szívós Mária alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1292/2022.