BH 1998.4.157 Az ittas járművezetésnek csupán az előkészülete - és nem a kísérlete - valósul meg, ha a közepes fokban ittas gépjárművezető nem a közúton vezeti a járművét, és a közútra történő kihajtást ténylegesen meg sem kísérelte [Btk. 16. §, 130. § (2) bek., 131. §, 188. § (1) bek., 191. § (1) bek., Be. 216. § (2) bek., Sztv. 116/A. § (1) bek., KRESZ I. sz. függelék 1/a pont].

A F.-i Bíróság katonai tanácsa a törzsőrmester vádlottat ittas járművezetés vétségének kísérlete és önkényes eltávozás vétsége miatt halmazati büntetésül 120 napi tétel - napi tételenként 50 forint - pénzbüntetésre, egy évre a "D" kategóriájú közúti járművezetéstől eltiltásra és lefokozásra ítélte.

Az irányadó tényállás lényege szerint a vádlott 2,20-2,28 ezrelékes véralkohol-koncentráció melletti szeszes italtól befolyásolt állapotban a laktanya területén autóbuszt vezetett. Szándéka arra irányult, hogy miután a műszaki ellenőrző állomáson lefolytatandó ellenőrzésen túljut, a laktanya területén belül a főépületnél utasokat vesz fel, és az 1. sz. kapun át kihajtva előbb a város belterületén veszi fel a további utasait, majd az autóbusszal B. városig közlekedik.

A műszaki ellenőrző állomáshoz érkezve a vádlott az általa vezetett autóbusz motorját leállította. A járműből kiszállt, és a jármű igénybevételére vonatkozó iratokkal együtt ellenőrzés végett jelentkezett a műszaki ellenőrző állomás parancsnokánál. Itt a vádlott elöljárója - észlelve a vádlott ittas állapotát - megakadályozta, hogy a járművel továbbhaladjon.

Az ítélet ellen a vádlott és védője fellebbezett enyhítés, a lefokozás mellőzése érdekében, amit a védő azzal tartott fenn, hogy azt is vitatta; a vádlott cselekménye ittas járművezetés vétségének a kísérletét megvalósította volna.

A katonai főügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a katonai tanács részletesen foglalkozott a beismerésben levő vádlott védekezésével. Meggyőző indokolását adta annak, miért nem fogadta el, hogy a vádlott a közúton nem kívánta volna az autóbuszt vezetni, hanem a műszaki ellenőrző állomásról távozás után el akarta érni, hogy a jármű vezetése alól őt mentesítsék. Indokolási kötelezettségének egyéb vonatkozásokban is eleget tett. Helyesen vont következtetést a katonai tanács a vádlott bűnösségére az önkényes eltávozás bűncselekményét illetően, és e cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jogi jogszabályoknak.

Tévedett azonban, amikor - egyébként az e vonatkozásban előterjesztett vádirati minősítéssel egyezően - a vádlottat a Btk. 188. §-ának (1) bekezdésében meghatározott ittas járművezetés vétségének a kísérletében is bűnösnek találta.

A Btk. 188. §-ának (1) bekezdése szerint az ittas járművezetés vétségét az valósítja meg, aki szeszes italtól befolyásolt állapotban vasúti vagy légi járművet, valamint gépi meghajtású vízi járművet vagy úszó munkagépet avagy közúton gépi meghajtású járművet vezet.

A Btk. 191. §-ának (1) bekezdésében foglalt értelmező rendelkezés azt tartalmazza, hogy a közúton elkövetett bűncselekményekre megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha a közúti járművezetésre vonatkozó szabályok megszegése nem közúton okoz sérülést vagy halált.

Miután gépi meghajtású közúti járműről van szó, e tényállásra tekintettel azt kellett vizsgálni, hogy fenti magatartásával a vádlott az ittas járművezetés vétségének a befejezett alakzatát, a kísérletét avagy a nem büntetendő előkészületét - és ehhez képest az ittas vezetés szabálysértését - valósította-e meg.

A törvényi tényállásból következően az ittas járművezetés vétsége az adott esetben a kérdéses autóbusz szeszes italtól befolyásolt állapotban közúton vezetésével vagy ilyen magatartás szándékos megkísérlésével valósulhatott meg.

A közlekedési bűncselekmények (Btk. XIII. fejezete) körében szabályozott egyes bűncselekmények törvényi tényállásai bizonyos esetekben a közlekedési útvonallal [pl. Btk. 184. §-ának (1) bekezdése], más esetekben a közúttal [pl. Btk. 188. §-ának (1) bekezdése] kapcsolatban tartalmaznak rendelkezést.