BH 1978.11.482 I. Az ingatlannyilvántartás szerkesztése során a tulajdonostársak által természetben megosztva használt ingatlan esetén csak akkor lehet a tényleges állapotot figyelembe venni, ha a tulajdonostársak ehhez hozzájárulnak, és azt az építésügyi hatóság is engedélyezi [1972. évi 31. sz. tvr. 40. § (1) bek.].

II. Az ingatlannyilvántartásba bejegyzett jogok és tények (adatok) fennállása mellett szóló vélelem az ellenkező bizonyításával megdönthető [1972. évi 31. sz. tvr. 2. §].

A perbeli 712 ?-öl nagyságú beépített ingatlan egyenlő arányban M. J. felperes, valamint M. F. és M. I. alperesek tulajdona, akik azt öröklés útján szerezték. Ezt az ingatlant a peres felek egymás között természetben megosztva használták, a használati mód azonban eltért a tulajdoni aránytól.

Időközben az ingatlan egy részét út céljára igénybe vették.

A felperes keresetében a közös tulajdon megszüntetését kérte.

A járásbíróság elutasította a felperes keresetét. Az ítéletet a megyei bíróság helyben hagyta. Az elutasítás indoka az volt, hogy a per során az illetékes államigazgatási hatóság jogerős határozatával megsemmisítette azt az építésügyi hatósági határozatot, amely az ingatlanmegosztást engedélyezte. Az ingatlan természetben nem különíthető el, mert a tényleges használat eltér a telekkönyvi állapottól, illetve mert a tulajdonostársak használnak más közös ingatlant is, és valamennyi ingatlanra csak egységesen lehetséges a közös tulajdon megszüntetése, viszont valamennyi tulajdonostárs nem áll perben.

A jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el. Megállapította, hogy a közös tulajdon használati megosztása eltérhet a tulajdoni hányad szerinti mértéktől, ez azonban nem jelenti a közös tulajdon megszüntetését, nem végleges hatályú, és nem akadályozhatja egyik tulajdonostársat sem abban, hogy a Ptk. 147. §-a alapján a közös tulajdon megszüntetését kérte. A közös tulajdon természetben való megszüntetésének viszont a tulajdoni arány szerint kell történnie. Ha indokolt esetben a bíróság ettől eltér, gondoskodnia kell a többlet ellenértékének a megtérítéséről. Téves az az állásfoglalás, hogy a közös tulajdon a tulajdonostársak valamennyi ingatlanára nézve csak együttesen szüntethető meg. Ha az államigazgatási hatóság határozata szerint ez a feltétele a természetbeni megosztásnak, akkor a bíróságnak kellett volna a Pp. 146. §-ának a (3) bekezdése alapján figyelmeztetnie a felperest, hogy a keresetét más alperesekre is ki kell terjesztenie.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az ügyben a bíróságok szabálytalanul jártak el, amikor nem vizsgálták azt, hogy természetbeni megosztás akadálya esetén a közös tulajdon megszüntetésének milyen egyéb módja lehetséges.

A bírósági eljárás ideje alatt szerkesztették a korábbi telekkönyvek helyett az 1972. évi 31. sz. törvényerejű rendelet szerinti ingatlannyilvántartást. A perbeli ingatlant megosztották, és M. J. felperes tulajdonaként 572 m2, M. I. I. r. alperes tulajdonaként 623 m2, M. F. III. r. alperes tulajdonaként pedig 648 m2 nagyságú ingatlant jegyeztek be. M. J. felperes a tulajdon megosztásnak ehhez a módjához nem járult hozzá, azt kifejezetten kifogásolta.