A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20227/2021/6. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:88. § (3) bek., 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 172. § (3) bek., 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. § (5) bek., (6) bek.] Bírók: Benedek Szabolcs, Darákné dr. Nagy Szilvia, Sági Zsuzsanna

A határozat elvi tartalma:

1. A szerződés semmisségével kapcsolatos peres eljárás indításához fűződő jogi érdek túlmutat az ügyhöz kapcsolódó érdekeltségen, a jog által szabályozott érdekeltséget: a jogszabályban biztosított jogot, érvényesíthető igényt, jogszabállyal megalapozott érdekeltséget jelent. A feleken kívülálló harmadik személynek a támadott szerződésből fakadó jogsérelmet, jogaira és kötelezettségeire kiható érdekeltséget kell igazolnia

2. A megállapítási kereset Pp. 172. § (3) bekezdésében szabályozott eljárásjogi feltétele a felperes jogvédelmének szükségessége. A jogvédelem szükségessége azt jelenti, hogy a felperes oldalán legyen olyan anyagi jogosultság, ami jogvédelemre szorul. Mindebből annak megállapítása is következik, hogy a semmisségre történő hivatkozás joga és a Pp. 172. § (3) bekezdésében szabályozott megállapítási kereset indításának joga egységes szabályozáson alapul.

Pp.172. § (3), Ptk. 6: 88.§ (3)

***********

...

Fővárosi Ítélőtábla

3.Pf.20.227/2021/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a felperes jogi képviselője ügyvéd (ügyvéd címe.) által képviselt felperes (felperes címe.) felperesnek a Ügyvédi Iroda1 (Ügyvédi Iroda1 címe., ügyintéző: I. rendű alperes jogi képviselője ügyvéd) által képviselt I.r. alperes (I.r. alperes címe) I. rendű alperes és a Ügyvédi Iroda2 (Ügyvédi Iroda2 címe, ügyintéző: II. rendű alperes jogi képviselője ügyvéd) által képviselt II.r. alperes (ügyvéd címe. fszt. 6.) II. rendű alperessel szemben szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perében a Fővárosi Törvényszék 2021. január 11. napján kelt 17.P.22.306/2020/21. számú ítéletével szemben a felperes által 22. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t.

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesnek 150.000 (százötvenezer) forint, a II. rendű alperesnek 190.500 (százkilencvenezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget.

A másodfokú eljárásban felmerült 2.500.000 (kettőmillió-ötszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s:

[1] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. és II. rendű alperesek között a település belterület, szám hrsz. alatt nyilvántartott, természetben ingatlan címe szám alatti ingatlanra (perbeli ingatlan) 2019. április 25. napján létrejött adásvételi szerződés érvénytelen, valamint kötelezze az alpereseket egyetemlegesen a perköltség megfizetésére. Keresete jogalapjául a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:96. §-át, 6:88. § (1) és (3) bekezdését jelölte meg. Előadta, hogy a perbeli ingatlannak korábban férjével tulajdonosa volt, azonban az azt terhelő adósságok miatt végrehajtási eljárás keretében, árverés útján történő értékesítés során 2009. évben azt a néhai férje barátja, személy2 vásárolta meg árverési vevőként. A vételárat a néhai házastársa adta át kölcsönből finanszírozva az árverési vevőnek. A kölcsön visszafizetése érdekében a gyermekének akkori házastársa az I. rendű alperes, és az árverési vevő az ingatlan tulajdonjogának átszállása mellett zárt végű lízingszerződést kötöttek az cég1 Zrt-vel, amely alapján a lízingbeadó tulajdonjogát adásvétel jogcímén az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Minderre azért került sor, mert ebben az időben a házastársával nem voltak hitelképesek. Lízingdíjat az I. rendű alperes és az árverési vevő nem fizetett, mert azt a futamidő végéig ő fizette férjével, 2019. májusáig 19.942.016 forintot teljesített. Az árverési vevővel és az I. rendű alperessel szóban abban állapodtak meg, hogy a lízingdíj kifizetését követően a futamidő végén az ingatlan tulajdonjogát ajándékozás vagy adásvétel formájában megszerzi. Ezt követően lízingbe vétel jogcímén az ingatlan az I. rendű alperes tulajdonába került, aki 2019. április 25. napján a II. rendű alperes részére adásvételi szerződés útján az ingatlant értékesítette, amelynek következtében a II. rendű alperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.

[2] Álláspontja szerint az adásvételi szerződés megkötése kapcsán az alperesek jóerkölcsbe ütköző módon jártak el. Az I. rendű alperes ugyanis tisztában volt a szóbeli megállapodással, lízingdíjat sem fizetett, az ingatlant a felperes birtokolja és használja és a közüzemi díjakat is ő viseli. A II. rendű alperes is tisztában volt azzal, hogy az ingatlant felperes lakja, annak tényleges piaci árától lényegesen alacsonyabb áron vásárolta meg anélkül, hogy azt egyetlen alkalommal megtekintette volna. Az alperesek rávették az árverési vevőt is, hogy nyilatkozatot bocsásson ki arról, hogy az ingatlan adásvétele kapcsán senkit nem értesíthet. Álláspontja szerint az alperesek közötti adásvételi szerződés a Ptk. 6:96. § alapján érvénytelen, mivel tisztában voltak azzal, hogy az I. rendű alperes akként értékesíti az ingatlant, hogy lízingdíjat egyáltalán nem fizetett, és úgy jutott több mint 22.000.000 forint birtokába, hogy arra érvényes, társadalmilag elfogadott jogcímmel nem rendelkezett. A II. rendű alperes az elvárható gondosság tanúsításának elmulasztása miatt nem tudott azokról a ténybeli körülményekről, amelyek az adásvételi szerződés jóerkölcsbe ütközését előidézik. Álláspontja szerint megalapozott a megállapítási keresete, mivel nem tudja tulajdonjogát érvényesíteni az I. rendű alperessel szemben, teljesítést az alperesektől nem kérhet. Védendő jogi érdeke körében tulajdoni igényét jelölte meg.

[3] Az I. rendű alperes kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. Vitatta a felperes perbeli legitimációját. Álláspontja szerint a Ptk. 5:13. § (1) és (2) bekezdése, valamint a Ptk. 5:30. § (1) bekezdése alapján megalapozottan értékesítette az ingatlant, a II. rendű alperes pedig jóhiszeműen, ellenérték fejében szerzett tulajdonjogot.

[4] A II. rendű alperes elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását és felperes perköltségben való marasztalását kérte. A per megszüntetésére irányuló alaki védekezése a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 240. § alapján alkalmazandó 176. § (1) bekezdés e) pontján alapult, mivel álláspontja szerint a felperesnek hiányzik a perbeli legitimációja. A felperes tényállításait vitatta és állította, hogy az árverési vevő kereste meg a II. rendű alperest az ingatlan értékesítése végett. A teljes vételárat megfizette, egy részét a bank Lízing Zrt-nek, többit az I. rendű alperes részére. Álláspontja szerint a jóerkölcsbe ütközés tényállási elemei nem állnak fenn. Hangsúlyozta, hogy jóhiszeműen és ellenérték fejében szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát. Hivatkozott arra is, hogy a megállapítási kereset feltételei nem állnak fenn, és a felperes perbeli legitimációja hiányzik.