A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40085/2021/4. számú határozata használati díj tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. §] Bírók: Kolozs Balázs, Molnár József, Rutkai Éva

A határozat elvi tartalma:

A megállapított perköltség mérséklésének, illetve a csődtörvény speciális szabályainak szempontjai. A felszámolás alatt álló pernyertes alperesnek járó perköltséget az alperes részére szükséges megítélni.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

16.Gf.40.085/2021/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a Holczer, Jákó & Boross Ügyvédi Iroda (cím5, ügyintéző: dr. Boross Ildikó ügyvéd) által képviselt Felperes felperesnek - a dr. Halász Judit egyéni ügyvéd (cím6) által képviselt alperes (cím4.) alperes ellen használati díj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2021. február 17-én kelt 11.G.40.567/2020/22-I. sorszámú ítélete ellen a felperes részéről benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett - a perköltségre vonatkozó - rendelkezését részben megváltoztatja, és a felperes által fizetendő perköltség összegét 8.042.715 (nyolcmillió-negyvenkétezer-hétszáztizenöt) forintra leszállítja azzal, hogy a perköltséget a felperes az alperesnek köteles megfizetni.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100.000 (százezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 643.500 (hatszáznegyvenháromezer-ötszáz) forint meg nem fizetett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] Az elsőfokú bíróság a 2021. február 17-én kelt 11.G.40.567/2020/22-I. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 15 napon belül 251.612.367 forintot, valamint 133.949.412 forint után 2010. július 1. napjától, míg 117.662.955 forint után 2015. május 4. napjától a kifizetésig, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesi képviselő részére 16.292.715 forint perköltséget. Kötelezte az alperest, hogy az állam javára az állami adó- és vámhatóság külön felhívásra az ott írt időben és módon fizessen meg 225.000 forint feljegyzett kereseti illetéket, 1.275.000 forint kereseti illetéket pedig az állam visel.

Az ítélet indokolása szerint a felperes pontosított keresetében alperest használati díj jogcímén 1.654.340.073 forint tőke, és annak részösszegei után különböző kezdő időpontoktól járó késedelmi kamatok megfizetésére kérte kötelezni.

Alperes a perben a kereset elutasítását kérte, illetve beszámítási kifogással élt. Ez utóbbit a felperes kérte elutasítani.

Az elsőfokú bíróság a perköltség viselése körében megállapította, hogy a felperes 85 %-ban, alperes 15 %-ban lett pervesztes, ezért a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján ilyen mértékben kötelesek a perköltség viselésére. Az elsőfokú bíróság - indokolása szerint - alperesi jogi képviselő munkadíját alperesi pernyertességgel azonos mértékben 16.500.000 forintban állapította meg a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdése alapján a kifejtett képviseleti tevékenységgel arányosan, figyelemmel a perben tartott tárgyalások és a benyújtott beadványok számára, valamint a jogvita bonyolultságára is.

Az eljárás során 1.381.898 forint szakértői díj merült fel, amit a felperes előlegezett. Ebből az alperes pervesztessége arányában 207.285 forint megfizetésére köteles, míg a fennmaradó 1.174.613 forintot a felperes viseli.

Az alperes által benyújtott "Engedményezési szerződés" megnevezésű okirat alapján az elsőfokú bíróság a Ptk. 328. § (1) bekezdése értelmében a perköltség összegéről úgy rendelkezett, hogy azt a felperes az alperesi képviselő részére köteles megfizetni az általa megadott, bank Bank Zrt.-nél vezetett bankszámlára. Mindezek alapján a felperes által alperesi képviselőnek fizetendő perköltség összege - a 16.500.000 forint és a 207.285 forint különbözeteként - 16.292.715 forint. Akként rendelkezett, alperes köteles megfizetni az állam javára a perveszteségéhez igazodó 225.000 forint feljegyzett kereseti illetéket, a fennmaradó illetéket az állam viseli a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § és 14. §-a alapján.

[2] Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében csak a perköltség viselés vonatkozásában kérte az ítélet megváltoztatását akként, felperest arra kötelezze a bíróság, hogy alperes részére fizesse meg a perköltséget, figyelemmel arra, hogy a perköltségre vonatkozó ítéleti rendelkezés jogszabálysértő. Kérte alperest másodfokú perköltségben marasztalni a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet alapján.

A fellebbezése indokolásában hivatkozott arra, jogszabályellenes az elsőfokú bíróság azon rendelkezése, hogy a felperes közvetlenül alperes jogi képviselője részére fizessen perköltséget. Az 1952. évi III. törvény (Pp.) 75. §-ára hivatkozott ebben a körben, azt ismertetve, továbbá a Pp. 78. §-ára, azzal, hogy a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni, kivétel annyiban van, amennyiben a 80-83. §-ok eltérően rendelkeznek. Mindenhol akként szól a jogszabály, hogy egyik fél a másik fél részére köteles megfizetni a költségeket. Ez jogdogmatikailag is csak így lehetséges. A bíróság csak a peres felek közötti jogviszony vonatkozásában, a kereseti kérelem keretein belül jogosult dönteni, a kereseti kérelmen nem terjeszkedhet túl. Az elsőfokú bíróság az alperesi képviselőt "kvázi" peres félként kezelte, melyre nincs jogszabályi lehetőség. Alperesi képviselőnek, aki a perben mint fél nem, csak mint a fél képviselője vett részt, nem lehet perköltség igénye felperessel szemben. Az elsőfokú bíróság egy olyan iratra alapozta a döntését, melyre nem vezetett bizonyítást. A perben becsatolt engedményezési szerződés felperes részére nem került megküldésre, a felperest az engedményezésről nem értesítették, holott a szerződés 8. pontjában erre kötelezettséget vállaltak. Az engedményezés szerint az engedményezési szerződés tárgya az elsőfokú bíróság által alperes részére megítélt perköltség. Az ítélet azonban alperes részére nem rendelkezik felperes által megfizethető perköltségről, így az engedményezés nem létező összegről szól, melynek teljesítése felperes által lehetetlen. Előadta továbbá a fellebbezése indokolásában, hogy az elsőfokú bíróság hibásan jelölte meg az engedményezés alapjául a Ptk. 328. §-át, tekintettel arra, hogy az engedményezés az új Ptk. hatálya alatt jött létre.

Az indokolás utolsó bekezdésében kérte a másodfokú bíróságot, hogy a megítélt, alperes részére megfizetendő ügyvédi munkadíjat mérsékelje. Ezt arra tekintettel kéri, hogy az alperesi jogi képviselő által kifejtett munka a budapesti ügyvédi irodák általános 25.000 forint + áfa összegű munkadíjával számolva megközelítőleg 750 munkaórát feltételez, mely eltúlzott, ennek megfelelően az ügyvédi munkadíjat az IM rendelet 3. § (6) bekezdése alapján 50 %-kal mérsékelni kérte.