3004/2013. (I. 21.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.V.35.386./2011/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] Az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § a) pontja alapján alkotmányjogi panasszal élt a Kúria Kfv.V.35.386./2011/6. számú ítélete ellen. Az alaptörvény-ellenesség megállapítását és az ítélet megsemmisítését kérte arra tekintettel, hogy az sérti az Alaptörvény II. cikkében biztosított emberi méltósághoz való jogot, a VI. cikk (1) bekezdésében rögzített jó hírnév tiszteletben tartásához való jogot, XV. cikk (1) bekezdésében biztosított törvény előtti egyenlőséget, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített, a bíróságok tisztességes eljárásához való jogot.
[2] A jelen alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) határozatában kötelezte az eljárás alá vont pénztárat, hogy a szervezet irányítási módszereit az önkormányzatiság elvének figyelembevételével teljes egészében feleltesse meg a jogszabályi előírásoknak. Ezen túlmenően a pénztár igazgatótanácsának elnökét (jelen ügy indítványozóját) bírság megfizetésére, valamint arra kötelezte, hogy a határozatot az igazgatótanácsi és az ellenőrző bizottsági ülésen a kézhezvételtől számított 3 munkanapon belül, a pénztártagokkal pedig a következő közgyűlésen ismertesse meg.
[3] A pénztár a határozat ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti pert kezdeményezett, melynek eredményeként a Fővárosi Bíróság a határozatot hatályon kívül helyezte. A bíróság megállapította, hogy az alperes (PSZÁF) a tényállást a szükséges mértékben feltárta, azonban jogkérdésben tévesen döntött, nem történt jogsértés, és miután a határozat a bírság jogalapja tekintetében volt jogsértő, így a határozat rendelkező részének további pontjai is jogsértőek. Alperesi fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét - az indokolás részbeni kiegészítésével és részbeni megváltoztatásával - helyben hagyta. Alperes ezt követően felülvizsgálati kérelemmel élt, melynek nyomán a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét - az elsőfokú ítéletre is kiterjedően - az alperesi határozat 2. és 3. pontjára vonatkozó részében hatályon kívül helyezte, e körben a felperes keresetét elutasította, egyebekben a másodfokon eljárt bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. A Kúria ítéletében megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság jogértelmezése és jogi álláspontja az alperesi határozat 1. pontja (azaz a jogsértés) vonatkozásában helytálló, tehát nem történt jogsértés. Azonban az alperesi határozat bírságot kiszabó, valamint a határozat ismertetési kötelezettséget előíró részében - elfogadva az alperesi érvelést - a "kereshetőségi jog" hiányát állapította meg, arra hivatkozással, hogy az igazgatótanács elnöke az őt marasztaló határozatrészt nem támadta meg. Ezért - az ítélet meghozatalakor már hatályban nem lévő - Alkotmány 50. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozással úgy foglalt állást, hogy szemben az első- és másod fokon eljáró bíróságok álláspontjával - mely szerint a jogsértés hiányában az alperesi határozat bírságot kiszabó, illetve a határozat ismertetését előíró rendelkezései járulékos kérdések, melyek a jogsértés hiányában jogalap nélkül maradtak - a bíróságoknak az igazgatótanács elnökére vonatkozó határozatrészek érdemi tárgyalását megelőzően előbb azt kellett volna vizsgálniuk, hogy megjelölt-e olyan jogszabályt, érdeket a felperes, amely alapján vitathatta volna a rá nem vonatkozó közigazgatási határozatrészek jogszerűségét, azaz volt-e kereshetőségi joga.
[4] Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz.
[5] Az Alkotmánybíróság elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatóságát vizsgálta.
[6] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet benyújtani. A Kúria Kfv.V.35.386/2011/6. számú ítéletét 2012. július 13-án kézbesítették, az alkotmányjogi panasz 2012. július 31-én - tehát a törvényben előírt határidőn belül - érkezett a Fővárosi Törvényszékre.
[7] Az Abtv. 51. § (2) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz eljárás során kötelező a jogi képviselet. Az indítványozó a Magyar Ügyvédi Kamara nyilvántartásában szereplő ügyvéd útján nyújtotta be indítványát, a szabályszerű ügyvédi meghatalmazást a jogi képviselő csatolta.
[8] Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó a törvényben rögzített követelményeknek eleget téve egyértelműen megjelölte azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét [Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pont], valamint amely megalapozza az indítványozói jogosultságot [Abtv. 27. § a) pont]. Előadta az eljárás megindításának indokait, valamint részletezte az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét. Egyértelműen megjelölte az Alaptörvény sérelmezett rendelkezéseit, a vizsgálandó bírói döntést, valamint megindokolta, hogy azt miért tartja ellentétesnek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[9] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, az Abtv. 29. §-a szerint pedig az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[10] Az Abtv. 27. §-a értelmében alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés az Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó az alapügyben marasztalt, bírság fizetésére kötelezett személy, és jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Egyben tájékoztatta az Alkotmánybíróságot, hogy a jelen üggyel kapcsolatban felülvizsgálati eljárás nincs folyamatban a Kúria előtt, illetve nem kezdeményezett - és tudomása szerint más sem - perújítást az ügyben.
[11] Jelen ügyben a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan az indítványozó a Kúria ítéletét azért kifogásolta, mert az a "kereshetőségi jog" értelmezése körében az eljáró bíróságoktól eltérő álláspontra helyezkedett.
[12] Az indítványozó tehát a Kúria ítéletének vizsgálatát valójában nem alkotmányossági szempontból kérte, hanem azt kívánta elérni, hogy az eljárásjogi szabályok értelmezése tekintetében kialakított álláspontot változtassa meg az Alkotmánybíróság. A kereshetőségi jog vizsgálata a jogszabály értelmében az eljárás egész tartama alatt kötelessége a bíróságnak, azonban a Kúria által választott megoldás nem az egyedüli lehetséges választás volt, hiszen a hatályon kívül helyezés mellett az új eljárásra utasítás lehetőséget adott volna mind a bíróságnak újra értelmezni a kérdést - a jogsértés hiányára tekintettel is -, mind pedig az érintetteknek az esetleges önálló keresetindítás, illetve beavatkozás átgondolására. Az Alkotmánybíróságnak azonban az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja felül az eléje tárt bírói döntést, és kiküszöbölje az azt érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz eljárásban is az Alaptörvény védelmében lép fel, az Alaptörvényben biztosított jogokat védi, elsődleges feladata nem a bírói jogalkalmazás során esetleg bekövetkezett jogsérelmek orvoslása.
[13] A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz intézménye tehát nem jelenti a bírói szervezeten belüli, további jogorvoslattal már nem támadható döntések által okozott jogsérelmek általános orvoslásának eszközét.
[14] Tekintettel arra, hogy jelen ügyben nem merült fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (2) bekezdésére tekintettel, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2013. január 14.
Dr. Holló András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3310/2012.