BH+ 2012.5.225 Magánnyugdíjpénztár tagja a küldöttközgyűlésen a küldötteken keresztüli képviselettel gyakorolja jogait. Ügyfelek kereshetőségi joga egymás határozatrészére vonatkozóan [1997. évi LXXXII. tv. 34-36. §, 38. §, 2007. évi CXXXV. tv. 27. §, 1952. évi III. tv. 3. §, 327. §].

A felperes 2009. május 28-án küldöttközgyűlést tartott, amelyre az egyik tagot - arra hivatkozással, hogy nem küldött - nem engedték be.

A felperes magánnyugdíjpénztár, felügyeletét az alperes látja el.

Az alperes a 2009. augusztus 27. napján kelt határozatával kötelezte a felperes, hogy a szervezet irányítási módszereit az önkormányzatiság elvének figyelembe vételével teljes egészében feleltesse meg a jogszabályi előírásoknak.

Kötelezte Sz. A.-t, a felperes igazgatótanácsának elnökét 200 000 Ft felügyeleti bírság megfizetésére.

Kötelezte a felperes igazgatótanácsának elnökét, hogy e határozatot az igazgatótanácsi és ellenőrző-bizottsági ülésen a kézhezvételétől számított 3 munkanapon belül, a pénztártagokkal pedig a következő közgyűlésen ismertesse.

Döntését a rendelkező rész 1. pontjára vonatkozóan a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mptv.) 5. § (1) bekezdése, 21. § (1), (3) bekezdése, 34. §-ának (3), (5), (7) bekezdései, 36. § (1) bekezdése, 38. § (3) bekezdése, 39. § (3) bekezdése alapján hozta meg. Indokolása szerint a pénztár tagjainak jogaira, a közgyűlésre és a küldöttközgyűlésre vonatkozó szabályok alapján a pénztár tagja jogosult a közgyűlésen részt venni, ott felszólalni, javaslatot tenni, kérdést feltenni, tanácskozni, az előterjesztéseket kellő időben megismerni és szavazni. Küldöttközgyűlés működtetése esetén a tag jogállása annyiban változik, hogy e jogosítványok egy elemét: a szavazati jogot a tag helyett a küldött gyakorolja. A szavazati jog küldött általi gyakorlásán túl a tagi jogosultságok nem változnak, azokkal a tag változatlanul élhet. A jogszabálysértő helyzet megszüntetése okán kellett felperest kötelezni a jogszabályi előírásoknak megfelelő irányítási módszer kialakítására.

A 2. pont kapcsán döntését az Mptv. 111. § (1) bekezdése, 40. § (2) bekezdése, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2007. évi CXXXV. tv. (a továbbiakban: Psztv.) 47. § (4) bekezdés a) és c) pontja alapján hozta meg. Álláspontja szerint a szervezet rendellenes működése a vezetőtestület működésére vezethető vissza, ezért személyi bírság alkalmazása volt indokolt. Az igazgatótanács elnökének felelőssége kiemelt, a jogsértés a konkrét helyzetben súlyos, amelyre figyelemmel határozta meg a bírság mértéket.

A 3. pontra vonatkozó rendelkezés, az igazgatótanács elnökének tájékoztatásra való kötelezése az Mptv. 40-43. §-in, 49. §-án alapult.

A felperes keresetében a határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az Mptv. alperes által megjelölt jogszabályhelyei sem közvetlenül, sem közvetve nem tartalmazzák a tagnak olyan jogosultságát, amely szerint a tag küldöttközgyűlésen, annak működtetése esetén, a szavazati jogán kívül minden közgyűlési jogosítványát gyakorolhatja.

A határozat rendelkező részének 2. és 3. pontjával kapcsolatos kereshetőségi jogát azzal indokolta, hogy az egész közigazgatási határozatot egy és ugyanazon jogalap hiánya miatt tartja jogszabálysértőnek.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, hangsúlyozva, hogy jogkérdésben döntött, amelyet az általa megjelölt jogszabályhelyeken kívül megalapoznak a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 1-3. §-ai, 7. §-a, 219. §-a, 222. §-a. Álláspontja szerint a határozat 2. és 3. pontja vonatkozásában a felperes nem rendelkezik kereshetőségi joggal.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Indokolása szerint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 252. § (2), (3) bekezdése, 332. § (5) bekezdése alapján megállapította, hogy felperes igazgatótanácsának elnöke nem ellenérdekű fél a felperes tekintetében, így - amint arra az alperes is utalt - az elsőfokú bíróságnak nem kellett őt értesítenie a beavatkozás lehetőségéről. Az elsőfokú bíróság tehát eljárási jogszabálysértés nélkül járt el.

A Fővárosi Ítélőtábla az alperesi határozat 1. pontja vonatkozásában megállapította, miszerint az Mptv. nem szabályozza azt, hogy a tag a közgyűlésen - a szavazati jogon túl - milyen jogosultságokkal rendelkezik. Egyetértett az alperessel abban, hogy a tag jogosult a közgyűlésen részt venni, felszólalni, javaslatot tenni, kérdést feltenni, tanácskozni, az előterjesztéseket kellő időben megismerni és szavazni. A küldöttközgyűlésen azonban a pénztártagok nem személyesen, hanem a küldötteken keresztüli képviselettel gyakorolják jogaikat. Az Mptv. 34. § (7) bekezdése egyértelmű szabályozást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az alperes által is definiált jogokat e jogszabályhelyben foglalt rendelkezés a küldöttekhez rendeli. Az Mptv. 35. § d) és e) pontjai lehetőséget adnak arra, hogy a tagok jogaira és kötelezettségeire, illetve e jogok és kötelezettségek érvényesülésére többlet előírások legyenek szabályozva a pénztárak Szervezeti és Működési Szabályzatában (a továbbiakban: SzMSz.). A felperes SzMSz.-e azonban nem tartalmazott ilyen többlet előírást, ennek folytán a nem küldött tagokat nem illette meg a küldöttközgyűlésen az alperes által definiált jogkör.

A Fővárosi Ítélőtábla kifejtette még, hogy meg kell különböztetni a jelenléti jog/megjelenés joga - passzív jogát, a részvételi jog/az adott eseményen a tagot megillető jogok gyakorlásnak lehetősége - aktív jogtól. Az Mptv. a közgyűléseken gyakorolható aktív jogokat szabályozza, és nincs szabályozás arra, hogy a küldötté nem választott tagok aktívan részt vehetnek a küldöttközgyűlésen. A küldöttközgyűlésen való jelenlét passzív gyakorlásának joga az SzMSz.-en keresztül lenne biztosítható.

A határozat 2. és 3. pontja kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla idézte a Psztv. ügyfélfogalmat meghatározó 28. §-át, kifejtve, hogy az 1. pont tartalmazza a főkövetelést, amely a felperesi jogsértés, amelyhez képest a 2. és 3. határozati pontok járulékos jellegűek, sorsuk az 1. pont függvényében alakul. Mivel az 1. pont kötelezettje a felperes és a 3. pont is a felperes szervezeti egységét kötelezi, a felperes mindkét pontban a Psztv. 28. §-a szerint ügyfél, kereshetőségi joga önállóan megáll. A 2. pont esetében a kötelezett nem a felperes, ügyfélképessége a Psztv. 28. §-a alapján nem állapítható meg, a határozat szerkezetéből következően azonban a járulékos teher osztja a főkövetelés sorsát, amennyiben az 1. pontbeli jogsértésre nézve a bíróság hatályon kívül helyezi a határozatot, az magával vonja a jogalap hiányában maradt 2. pont hatályon kívül helyezését is. A Fővárosi Ítélőtábla ezen járulékos jellegre figyelemmel tekintette érdemben jogszerűnek az elsőfokú ítéletnek 2. és 3. határozati pontokra alapított, a felperes perindítási jogát befogadó álláspontját, kiegészítve azzal, hogy a 3. pont tekintetében felperes ügyfél képessége is fennáll.