BH 2005.2.74 A bíróságnak a tájékoztatási kötelezettsége teljesítésekor - az anyagi jogi jogszabályok tartalmának ismertetése nélkül - a jogvitában jelentős tények megjelölésével kell biztosítania a fél jogérvényesítését, különösen akkor, ha a fél hangsúlyozza a jogban való járatlanságát [Pp. 3. § (3) bekezdés, 7. §].

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Legfelsőbb Bíróság MK 6. és 154. számú kollégiumi állásfoglalásában kifejtettekkel ellentétes jogszabály értelmezést panaszolt, továbbá sérelmezte a teljes tényállás feltárásának elmulasztását is. Érvelésének lényege szerint az alperes, a korábbi munkáltatójának jogutódja jogszabályba ütközően kötötte meg vele 1994. és 2001. között évente a határozott idejű munkaszerződéseket. Az alperes azt nem vitatta, hogy a munkaszerződéseket a munkavállalóknak nem adta át, illetve azoknak a munkavállalókkal való "aláíratása" munkaidőn belül és rövid idő alatt történt meg minden esetben. Sérelmezte, hogy a bíróság a Pp. 7. § (2) bekezdésében foglaltaknak nem tett eleget. Arra is hivatkozott, hogy a perbeli bizonyítékok a munkáltatói jogutódlást megalapozzák. A szabadság elszámolására vonatkozóan kizárólag azt adta elő, hogy fenntartja az elsőfokú eljárásban és a fellebbezésében előadottakat. Mindezek miatt a jogerős ítélet "megváltoztatását", közbenső ítélet meghozatalát és a bíróságoknak az összegszerűség tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárást rendelt el.

Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében az MK 6. és 154. számú kollégiumi állásfoglalások téves felperesi értelmezésére hivatkozott. Előadta, hogy a gazdálkodási körülményekből és a felvásárlásból következően csak határozott idejű, egy évre szóló munkaszerződéseket köthetett, arra is figyelemmel, hogy bérleményen végeztette a munkát. Álláspontja szerint a felperes által jogelődnek nevezett kft. mai napig is létezik, és nem történt olyan jogügylet, amely a munkáltatói jogutódlást megalapozhatja. Ezért az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a következő. A felperes traktoros munkakörben 1997. július 1-jétől 2001. december 31-éig állt többször meghosszabbított határozott idejű munkaviszonyban az alperessel. A felperes a munkaügyi bíróságnál benyújtott keresetében a munkaviszonya megszüntetésének jogellenességét állítva végkielégítést igényelt. Keresetét módosítva ki nem vett szabadság ellenértékére vonatkozó igényét is előterjesztette.

A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes által megjelölt Gy. Kft. és az alperes eltérő székhellyel és telephellyel rendelkezik, a két társaság által megművelt földterület csak részben azonos, a felperes a két munkáltatónál más-más munkaeszközzel dolgozott, és más volt a munkáltatói jogkört gyakorlók személye is. Ezekből a tényekből a munkaügyi bíróság a munkáltatói jogutódlás hiányára következtetett, és azt is megállapította, hogy a felperes munkaviszonyai a törvényben előírt öt évet nem haladták meg.

A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetet elutasította (rendelkezett a szabadság-megváltással összefüggő igény tárgyában is).

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.

A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta, megállapította, hogy a felperes a fellebbezésében meg nem engedett keresetváltoztatásként új igényként érvényesítette a határozott időre munkaszerződések érvénytelenségével kapcsolatos, valamint a túlmunkadíj megfizetésére irányuló igényeket. Utóbbiakról a törvényes határidőn belül történő igényérvényesítés lehetőségére hívta fel a felperest, míg az elsőfokú ítélet helybenhagyása körében a Pp. 254. § (3) bekezdésére és a 253. § (2) bekezdésére hivatkozott.