EH 2005.1190 Ha valamely minősítő körülmény az alapeset elkövetési magatartásán túl további magatartás kifejtését tételezi fel, a minősített eset kísérletét akkor lehet megállapítani, ha az elkövető az ehhez szükséges többletmagatartás véghezvitelét is megkezdte [Btk. 16. §].

Az E.-i Városi Bíróság a 2003. február 25-én kihirdetett ítéletével M. I. r. terheltet bűnösnek mondta ki hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettében, valamint hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettében, ezért 2 év börtönre és 150 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, s a börtönbüntetés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette.

Az ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:

Az I. r. terhelt 2001. január 27-éről 28-ára virradó éjjel T.-on rendőrjárőrként közúti ellenőrzést végzett. Ennek során a sebességtúllépés miatt megállított személygépkocsi vezetője, L. T. megkérdezte tőle, hogy el lehet-e intézni az ügyet úgy, hogy ne vonják be a vezetői engedélyét. A terhelt erre 5000 forintot kért helyszíni bírság címén, s miután a pénzt megkapta, semmiféle intézkedést nem tett.

Ezt követően az ugyancsak sebességtúllépés miatt megállított L. F.-től azt kérdezte, hogy csekket kér-e a bírság befizetéséhez, vagy 2000-3000 forint kifizetésével el tudják ezt más módon intézni. L. F. a csekket választotta, mire a terhelt a szabályoknak megfelelően 5 000 forint helyszíni bírságról szóló nyugtát készített, átadta a postai befizető utalványt, s az intézkedést az ún. telepítési naplóba is bevezette.

A városi bíróság ez utóbbi cselekményt hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettének minősítette.

A K.-i Megyei Bíróság a 2004. február 2-án meghozott ítéletével a terhelt L. F.-el kapcsolatos cselekményét hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette kísérletének minősítette, a börtönbüntetés tartamát 1 évre, a próbaidőt 3 évre mérsékelte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A minősítés megváltoztatásáról szóló indokolás szerint a terhelt L. F. esetében ugyanazt a bűncselekményt követte el, mint L. T. esetében. Ennek elkövetését a pénzkéréssel megkezdte, de mivel a kérése eredménytelen maradt, befejezni nem tudta, így a cselekményével a minősített eset kísérletét követte el.

A megyei bíróság ítélete ellen a legfőbb ügyész jogorvoslati indítványt nyújtott be a törvényesség érdekében.

Az indítvány szerint a másodfokú bíróság a minősítés megváltoztatásával megsértette a büntető anyagi jog szabályait, az általa alkalmazott minősítés törvénysértő.

A Btk. 250. § (1) bekezdésében meghatározott vesztegetés bűntettét - többek között - az követi el, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér. A törvény helyes értelmezése szerint ez azt jelenti, hogy ezzel az elkövetési magatartással a bűncselekmény befejezetté válik, függetlenül attól, hogy az elkövetőnek szándékában áll-e további kötelességszegő magatartás vagy sem. Amikor tehát az intézkedő rendőr a szabálysértést elkövetőnek a szabálysértés pénz ellenében történő kedvezőbb elintézését felajánlotta, a bűncselekmény befejezetté vált, azt kísérletnek minősíteni nem lehet.

A Btk. 250. § (3) bekezdés első fordulata szerint minősülő hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette kizárólag akkor valósul meg, ha az elkövető a kért jogtalan előnyért a hivatali kötelességét ténylegesen megszegi.

A terhelt ilyen további kötelességszegő magatartást nem tanúsított, a kérés eredménytelensége láttán a kötelességét teljesítve helyszíni szabálysértési bírságot szabott ki. Mindez azt jelenti, hogy a terhelt ezen cselekménye csupán a Btk. 250. § (1) bekezdésébe ütköző, hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettének minősül, úgy amiként azt az elsőfokú bíróság tévesen megváltoztatott ítélete tartalmazta.

Az indítvány szerint a jogerős ítéletben kiszabott fő- és mellékbüntetést a törvényes minősítés mellett is törvényesnek lehet tekinteni, ezért az indítvány kizárólag a másodfokú bíróság által elkövetett törvénysértés megállapítására irányul.

A Legfelsőbb Bíróság az indítványt alaposnak találta.

A másodfokú ítélet logikusnak tűnő indokolása téves.

A cselekmény minősítése általában ahhoz igazodik, hogy az elkövetőnek az elkövetéskor mi volt a szándéka, s kétségtelen, hogy a jelen esetben a terhelt szándéka a minősített eset véghezvitelére irányult s azt csak külső körülmény miatt nem tudta végrehajtani.

A bűncselekmény kísérletének a megállapításához azonban az elkövetési szándék önmagában nem elegendő. Kísérlet csak akkor állapítható meg, ha az elkövető a szándékolt bűncselekmény elkövetését meg is kezdte, vagyis annak tényálláselemét képező magatartást is kifejtett.

A jogtalan előny kérése az ezen jogtalan előnyért való kötelességszegésnek nyilvánvalóan csak előkészülete, vagyis a terhelt a minősített eset elkövetését nem kezdte meg, következésképpen annak a kísérletét nem követte el. A Btk. 250. § (1) bek. szerint azonban a jogtalan előny kérése önmagában befejezett bűncselekmény, a terhelt ezt maradéktalanul megvalósította, a cselekménye ennek megfelelően hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettének minősül, függetlenül attól, hogy a szándéka ezen túl a kötelességszegésre is kiterjedt.

Általánosságban szólva, ha valamely minősítő körülmény az alapeset elkövetési magatartásán túl, további magatartás kifejtését tételezi fel, a minősített eset kísérletét akkor lehet megállapítani, ha az elkövető az ehhez szükséges többletmagatartás kifejtését is megkezdte.

Az indítványban kifejtett tételek helytállóak, a másodfokú bíróság által alkalmazott minősítés törvénysértő, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 436. §-a alapján a cselekmény téves minősítésével elkövetett törvénysértést az indítványnak megfelelően megállapította.

(Legf. Bír. Bt. I. 977/2004. sz.)