58/1998. (XI. 27.) AB határozat

Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának az önkormányzati tulajdonú lakások és helyiségek elidegenítéséről szóló 18/1994. (V. 2.) rendelete felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának az önkormányzati tulajdonú lakások és helyiségek elidegenítéséről szóló 18/1994. (V. 2.) rendelete 10. § (2) bekezdése és 11. § (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért e rendelkezéseket megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

A Hajdú-Bihar Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője - mivel a törvényességi ellenőrzés körében kiadott felhívásával a Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának közgyűlése nem értett egyet - az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában az önkormányzatnak az önkormányzati tulajdonú lakások és helyiségek elidegenítéséről szóló 18/1994. (V. 2.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 10. § (2) bekezdése törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.

Az indítványozó szerint az önkormányzati lakásra vételi joggal rendelkező személyek körét a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 45. §-a "taxatív és kogens" módon tartalmazza, ezt az önkormányzat rendelete nem terjesztheti ki sem pozitív, sem negatív irányba. Álláspontja szerint az Ör. törvényi felhatalmazás hiányában állapított meg vételi jogot - a vételi jog jogosultjának hozzájárulásával - a jogosult házastársa részére. Az előbbiekre tekintettel az Ör. kifogásolt előírása ellentétes az Lt. 45. §-ával, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdésével, és sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkkel indokolja:

Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint "a helyi önkormányzat a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal". Az Ötv. 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy "a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot".

Az Lt. 45. § (1) bekezdése szerint: "A határozatlan időre bérbe adott önkormányzati lakásra vételi jog illeti meg

a) a bérlőt,

b) a bérlőtársakat egyenlő arányban,

c) a társbérlőt, az általa kizárólagosan használt lakóterület arányában,

d) az a)-c) pontban felsoroltak hozzájárulásával azok egyenes ági rokonát, valamint örökbe fogadott gyermekét."

Az Ör. 10. §-a a következő előírásokat tartalmazza:

"(1) A határozatlan időre bérbe adott önkormányzati lakásra vételi jog illeti meg

a) a bérlőt,

b) a bérlőtársakat egyenlő arányban,

c) a társbérlőt, az általa kizárólagos használt lakóterület arányában,

d) továbbá az a)-c) pontban felsoroltak hozzájárulásával azok egyenes ágbeli rokonát, valamint örökbefogadott gyermekét.

(2) Megilleti továbbá a vételi jog az (1) bekezdés a)-c) pontjában felsoroltak hozzájárulásával azok házastársát is."

A fentiek alapján megállapítható, hogy az Ör. kifogásolt rendelkezése az Lt.-ben taxatív módon meghatározott jogosultak körét bővítette, amelyre az Lt. az önkormányzat részére felhatalmazást nem adott.

Az Lt. 48. § (1) bekezdése szerint "a vételi joggal - írásban - 1995. november 30-ig lehet élni". Az Lt. e rendelkezésének szövegét az 1995. évi XIX. törvény 1. §-a állapította meg 1995. március 31-i hatállyal. A határozatlan időre bérbe adott önkormányzati lakások tekintetében tehát a vételi jog gyakorlására megállapított törvényi határidő lejárt.

Az Lt. fenti módosított rendelkezése hatálybalépését követően az önkormányzat az Ör.-nek a vételi jog gyakorlásának időpontjára vonatkozó rendelkezését módosította. Az Ör.-nek a 17/1995. (V. 2.) rendelettel megállapított 11. § (1) bekezdése így rendelkezik: "A vételi jog gyakorlására vonatkozó előzetes nyilatkozatot a vételi jog jogosultja az elidegenítéssel megbízottnak 1995. november 30-ig jelentheti be, a határidő után benyújtott kérelmek elbírálására a jelen rendeletben szabályozottak nem kötelezően irányadóak." Az Ör. e rendelkezéséből az következik, hogy a vételi jog gyakorlására megállapított törvényi határidő lejártát követően benyújtott kérelmek elbírálása tekintetében az önkormányzat mérlegelési jogkörében járhat el. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 10. § (2) bekezdése és 11. § (1) bekezdése jelenleg is hatályban van. E két rendelkezés szoros összefüggésére tekintettel az Alkotmánybíróság vizsgálatát kiterjesztette az Ör. 11. § (1) bekezdésére is.

Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az Ör. 10. § (2) bekezdése ellentétes az Lt. 45. § (1) bekezdésével, és sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését. Az Ör. 11. § (1) bekezdése pedig ellentétes az Lt. 48. § (1) bekezdésével, és bizonytalansága folytán sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság lényeges összetevőjeként szereplő jogbiztonság követelményét.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

Dr. Ádám Antal s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 912/H/1995/5.