BH 2013.5.142 Egy csatornarendszer nyomvonalának meghatározásánál a kisajátítási eljárásban akkor vizsgálható a célszerűség alapján más nyomvonal megvalósíthatósága, ha az ilyen kérelmet előterjesztő tulajdonos a más nyomvonal célszerűbb kialakítására vonatkozó állítását megfelelően igazolja [Pp. 1952. évi III. tv. 206. §].

A törvényszék által megállapított irányadó tényállás szerint a felperesek egyenlő arányban tulajdonosai a R. belterület ... hrsz.-ú kivett út, erdő és legelő művelési ágú, illetve megnevezésű, összesen 11 ha 819 m2 területű ingatlannak. A H. útja felől érkező csapadékvíz jelenleg a perbeli ingatlan útként nyilvántartott területek egy részén át folyik be a K. árokba, az útban jelentős károkat okozva.

A II. r. alperes a község belterületi vízelvezetésére tervet készíttetett. Ez a H. útjáról érkező csapadékvíz elvezetését egy a felperesi út mellett kialakítandó árkon át javasolta megvalósítani. A II. r. alperesnek az ehhez szükséges területeket nem sikerült a felperesektől megvásárolni, ezért kérte az I. r. alperestől a felperesi ingatlan 3160 m2 nagyságú területének, az útnak és további 315 m2-nek a kisajátítását. Az I. r. alperes 2010. július 16. napján kelt határozatával elrendelte a kért terület vízgazdálkodás közérdekű célra történő kisajátítását, és kötelezte a II. r. alperest összesen 600 000 Ft kártalanítás megfizetésére a felperesek számára. A határozatát a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 2. §-ára, 4. § (1) bekezdésének k) és d) pontjára, illetve 3. § (1) bekezdésének c) pontjára alapította.

A határozat felülvizsgálata iránt a felperesek nyújtottak be keresetet, melyben vitatták a kisajátítás közérdekűségét, állítva, hogy a víz elvezetése ingatlanuk érintetlenül hagyása mellett is lehetséges volna, és vitatták a kártalanítás összegét is, mely azonban jelen közbenső ítélet elleni felülvizsgálati eljárásnak nem tárgya.

A Szekszárdi Törvényszék az ügyben közbenső ítéletet hozott, melyben a felpereseknek az érintett határozat jogalapjára irányuló keresetét elutasította. Indokolása szerint a kisajátítást közérdekű célból a Kstv. 2. §-ának e) pontja alapján vízgazdálkodás céljából, illetőleg a Kstv. 4. § (1) bekezdésének k)-d) pontja szerint felszíni és felszín alatti vízkészletek közérdekű igénybevétele, tárolása, el-, illetve továbbvezetését szolgáló létesítmények megvalósítása érdekében került sor.

A közbenső ítélettel szemben a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérték annak hatályon kívül helyezését és a törvényszék új eljárásra utasítását. Előadták, hogy a törvényszék a tényállást kellő mértékben nem derítette fel, ezért határozata megalapozatlan volt.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban a Kúriának azt kellett megvizsgálni, hogy a vízgazdálkodás körében a felszíni vízkészletek továbbvezetését szolgáló létesítmény megvalósítására kerülne-e sor a felperesek ingatlanán, illetőleg azt, hogy a közérdekű cél megvalósítása a felperes, vagy a felperes által említett másik ingatlanon fennálló tulajdon nagyobb sérelmével járna-e.

Az ügyben a Kstv. 2. §-ának l) pontjából kellett kiindulni, mely szerint ingatlant kisajátítani a 3. § szerinti feltételek fennállása esetén, az alábbi közérdekű célokra lehetséges: vízgazdálkodás. Figyelembe kellett venni a Kstv. 4. § (1) bekezdésének kd) pontját is, mely egyebek mellett kimondja, hogy felszíni vízkészletek továbbvezetését szolgáló létesítmények megvalósítása miatt lehetséges a 2. § szerinti közérdekű célokra a kisajátítás. A felperesek lényegében nem vitatták, sem a vízgazdálkodási célt, sem azt, hogy e célból a felszíni víz továbbvezetése szükséges volna. A törvényszék ezért helyesen állapította meg, hogy az I. r. alperes erre vonatkozóan, mivel valahol szükséges a csapadékvíz elvezetése, jogszerű határozatot hozott. A továbbiakban erre vonatkozóan kellett vizsgálódást folytatni a törvényszéknek, hogy mely úton célszerű a víz elvezetése.

A felülvizsgálati kérelem érdemében a Kstv. 3. §-ának c) és d) pontjai az alkalmazandó rendelkezések az ügy megítélésénél. A Kstv. 3. § (1) bekezdésének c) pontja kimondja, hogy kisajátításnak akkor van helye, ha a közérdekű cél megvalósítására kizárólag az adott ingatlanon kerülhet sor, illetve ha a közérdekű cél megvalósítására több ingatlan alkalmas, annak más ingatlanon való megvalósítása a tulajdon nagyobb sérelmével járna, és a 3. § (1) bekezdésének d) pontjába rögzített annak az előírásnak is megfelel, hogy a kisajátítással biztosított tevékenység közösségi előnyei a tulajdon elvonásával okozott kárt jelentősen meghaladják. Ennek mérlegelése során a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve a közérdekű tevékenység jelentőségét, így különösen a terület fejlődésére gyakorolt hatását, a tevékenységgel, szolgáltatással ellátásra kerülő számát, a foglalkoztatásra gyakorolt hatását és az ingatlan jellemzőit kell egybevetnie jelen ügyben. A felperesek ingatlanának kisajátításánál a közigazgatási hatóság ezeket az idézett szempontokat vette figyelembe határozata meghozatala előtt. Ugyanezeket a szempontokat vizsgálta a törvényszék eljárása során. Ennek vizsgálatára szakértői bizonyítást rendelt el, és a szakértő feladatává tette e törvényi rendelkezések figyelembevételét véleménye megalkotásához. A szakértő szakvéleményében és annak kiegészítésében meghallgatása során utalt arra, hogy nem bizonyított, miszerint a perbeli vízelvezetés kisebb sérelemmel volna megvalósítható az önkormányzati úton, a H. úton keresztül. Továbbá utalt arra, amikor a perbeli ingatlan kisajátításáról véleményét meghozta, figyelemmel volt arra is, hogy a kisajátítással biztosított tevékenység közösségi előnyei a tulajdon elvonásával okozott kárt jelentősen meghaladnák. Ezt a vízelvezetési tervet készítő szervezet képviselője is megerősítette. Ezzel szemben a felperesek további bizonyítást nem kértek, jóllehet a szakértő véleményéből kitűnik, hogy a víz H. úton való elvezetését csak egy szakaszon tudta vizsgálni, és hivatkozott arra is, hogy a csapadékvíz H. úton történő elvezetésének megkezdése után annak továbbvezetése is vizsgálatra szorulna. E további vizsgálatot illetően azonban a felperesek bizonyítási indítványt nem terjesztettek elő.

A törvényszék közbenső ítéletét a bizonyítékok mérlegelése alapján hozta. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-a értelmében a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, hogy ha az ítélet a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésén alapuló hibás tényállás alapján született. Jelen ügyben a törvényszék bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyes tényállást állapított meg, ezért a közbenső ítélet felülvizsgálati kérelemmel való támadása eredménytelen volt.

Mindezek következtében a Kúria alaptalannak tartotta a törvényszék költségek viselésére vonatkozó rendelkezését illető felülvizsgálati kérelmet is.

Ezért a Kúria a törvényszék közbenső ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta.