ÍH 2010.51 A SZEMÉLYES ADATTAL VISSZAÉLÉS - MENTŐ KÖRÜLMÉNY ELHALLGATÁSA - RELATÍV ELJÁRÁSI SZABÁLYSÉRTÉS

I. A személyes adattal visszaélés bűncselekmény megvalósulásához jogtalan haszonszerzési célzat vagy jelentős érdeksérelem eredmény szükséges [Btk. 177/A. §].

II. A mentő körülmény elhallgatásának következményeire való figyelmeztetés elmaradása relatív eljárási szabálysértés [Be. 85. § (3) bek.].

Az O. Városi Bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki visszaélés személyes adattal bűntettében [Btk. 177/A. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés], amelyért 500 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 500 Ft-ban állapította meg, így összesen 250 000 Ft pénzbüntetésre ítélte a vádlottat. Rendelkezett a bűnjelekről, melyek egy részét elkobozta, másik részének a lefoglalását megszüntette és T. S.-nek, valamint a vádlottnak kiadni rendelte. Kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú ítélet lényege a következő volt:

F. L. vádlott 2005. október 15. napjától 2006. február 28. napjáig a Gy. és Környéke Többcélú Kistérségi Társulás alkalmazásában állt. Munkahelyén, a munkáltatója tulajdonát képező számítógép merevlemezén 10 491 természetes személy különleges személyi adatait, köztük a politikai szimpátia, az egyes pártok iránti rokonszenvük szerint csoportosított minősítő jelölésekkel tárolta, kezelte és módosította a nyilvántartást, a nyilvántartásba vett természetes személyek tudta, beleegyezése és hozzájárulása, illetve törvényi felhatalmazása nélkül. Ezzel az érintett személyeknek jelentős érdeksérelmet okozott.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint önmagában az a tény, hogy a sértettek igen nagy számára vonatkozott az adatkezelés, jelentős érdeksérelemnek tekintendő. Ezen túlmenően a vádlott cselekményével megteremtette annak a lehetőségét, hogy az általa tárolt adatokat politikai célokra használják fel, s ez a sértettek számára erkölcsi hátrányt eredményezett.

Az ítélet ellen a vádlott felmentésért valamint eltérő minősítésért és enyhítésért, védője elsődlegesen felmentésért és a büntetés kiszabásának mellőzése iránt, másodsorban pedig eltérő minősítésért, az adatok különleges minősítésének mellőzése érdekében jelentett be fellebbezést.

A B. Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, s a vádlottat az ellene visszaélés személyes adattal bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A pénzbüntetés kiszabásával és annak átváltoztatásával kapcsolatos rendelkezést mellőzte, megállapította, hogy a bűnügyi költséget az állam viseli, a számítógép merevlemezét elkobozta, míg a többi részét kiadni rendelte a Gy. és Környéke Többcélú Kistérségű Társulás részére, az átmásolt adatbázisokat tartalmazó 2 db DVD lemezeknek pedig az iratokhoz történő csatolását rendelte el.

A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy a vádlottat az a szándék vezérelte, hogy a munkahelyi vezetőjével fennálló rivalizálásában és konfliktusában a cselekménye révén előnyösebb helyzetbe jusson az irodavezető személyének változásakor.

Mellőzte ugyanakkor a tényállásból az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy az érintett természetes személyeknek jelentős érdeksérelmet okozott, minthogy ennek, mint jogkövetkezménynek az ítélet jogi indokolásában van a helye.

A megyei bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett a vádlott bűnösségének a megállapításakor. Ennek indokolása során kifejtette, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény törvényi tényállási elemeként meghatározott jelentős érdeksérelem akkor állapítható meg, ha a jogosulatlan adatkezelés következtében nem pusztán absztrakt érdeksérelem keletkezik, hanem az érintett konkrét és számottevő hátrányt szenved családi, baráti, munkahelyi, lakókörnyezeti vagy egyéb társadalmi kapcsolatai terén. Ilyenre vonatkozó adatokra azonban az eljárás során nem derült fény, s így konkrét hátrány hiányában nem is lehet állást foglalni a tekintetben, hogy az számottevő hátrány-e vagy sem. Ezért a másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróság azon konkrétumot nem tartalmazó indokait, hogy összességében a sértettek igen nagy számát érintő adatkezelés jelentős érdeksérelemnek tekinthető.

Ezen túlmenően a másodfokú bíróság az adott bűncselekmény kísérletét sem találta megállapíthatónak. Arra ugyanis csak akkor kerülhetett volna sor, ha a bűncselekmény eredményére, a jelentős érdeksérelemre a vádlottnak legalább az eshetőleges szándéka kiterjedt. Álláspontja szerint azonban F. L.-nak még eshetőlegesen sem állt szándékában a 10 491 személynek, vagy közülük akárcsak egynek is jelentős érdeksérelmet okozni, hanem a szándéka egyértelműen az volt, hogy a munkahelyén történő esetleges vezetőváltáskor az adatbázis alapján történő információszolgáltatás révén jobb pozícióba kerülhessen.

Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére a felmentés miatt, a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében.

A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést azon módosítással tartotta fenn, hogy elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a megyei bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Álláspontja szerint eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor az általa lefolytatott bizonyítási eljárás során kihallgatott tanúkat nem figyelmeztette a mentő körülmény elhallgatásának törvényes következményeire, s ezáltal elmaradt a Be. 85. § (3) bekezdésében meghatározott, a törvény által megkövetelt figyelmeztetés, melynek következtében a tanúk vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe. Ez egyben a tényállás felderítetlenségét is eredményezte, amely megalapozatlansági ok a harmadfokú eljárásban nem küszöbölhető ki, s így a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása szükséges.

A fellebbviteli főügyészség másodlagosan a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, s a vádlottnak a vád tárgyát képező bűncselekményben való bűnössége kimondását indítványozta. Megítélése szerint tévedett a megyei bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a vádlottnak még eshetőlegesen sem volt szándékában a sértetteknek jelentős érdeksérelmet okozni. A kedvezőbb pozícióba kerülésre irányuló "direkt" szándéka mellett a terhelt tisztában volt azzal is, hogy az általa jogosulatlanul kezelt adatok következtében az érintetteket munkahelyi, foglalkoztatási és egyéb egzisztenciális körülményekhez kapcsolódó viszonylatokban konkrét és számottevő hátrány érheti politikai nézeteik, politikai erőkhöz való vonzódásuk vagy azoktól történő elhatárolódásuk folytán, amely következménybe belenyugodott. Cselekményével így elkövette a Btk. 177/A. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző, de a (3) bekezdése szerint minősülő különleges személyes adattal visszaélés bűntettének a kísérletét.

A vádlott terhére szóló fellebbezés és az ügyészi indítvány egyaránt alaptalannak bizonyult.

Az ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Be. 387. § (1) bekezdése alapján eljárva a másodfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást felülbírálta abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az elsőfokú, illetve a másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint hogy a másodfokú bírósági ítélet megalapozott-e.