BH 2020.8.248 I. Rendkívüli felmentés indokául szolgálhat a felettes és a közalkalmazott kölcsönös együttműködésén alapuló kötelezettség megsértése, a felettes személyt mások előtt lejárató magatartás, vezetői mivoltát sértő kijelentés [A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 33/A. § (1) bekezdés].

II. A "más vélemény" mint védett tulajdonság akkor állapítható meg, ha annak megléte tárgyilagosan indokolható és általánosításra, csoportalakításra alkalmas [Az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. § j) pont].

A tényállás

[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1985. január 1-től állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában. 2009. szeptember 1-től főiskolai tanárrá nevezték ki, ezt követően e feladatokat dr. D. I. látta el. A felperes 2013. augusztus 22-én a pályázat érvénytelensége megállapítása iránt keresetet terjesztett elő a közigazgatási és munkaügyi bíróságon, amelyben azt kérte, hogy dr. D. I. pályázata kerüljön megszüntetésre, míg a saját pályázata a szenátus elé helyezésre. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, mely határozatot a másodfokú bíróság helybenhagyta.

[2] 2016. március 21-én a dékán a felperest írásbeli figyelmeztetésben részesítette a feladat nem teljesítése és személyi anyag jogosulatlan terjesztése miatt, mely ellen a felperes bírósághoz fordult.

[3] A felperes közérdekű bejelentést tett a köztársasági elnökhöz 2016. május 26-án, melyben bejelentette, hogy az addigi dékán nem rendelkezik a rektori kinevezéshez szükséges egyetemi docensi kinevezéssel, valamint ezt kiegészítve 2016. június 8-i levelében tájékoztatást adott többek között arról, hogy véleménye szerint a rektorjelölt az egyetem magasabb vezetőjével szemben támasztott követelményeknek - a beosztottak tárgyilagos értékeléséhez, illetve demokratikus vezetési módszerek megvalósításához szükséges tulajdonságokkal való rendelkezés - sem felel meg. A leköszönő rektor 2016. június 23-án felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, majd a munkáltató a felmentést visszavonta. Az alperes rektora 2016. július 11-től az addigi dékán lett.

[4] A felperes 2016. november 14-én a tanszék munkatársainak küldött levelében a tanszékvezető tevékenységét, kompetenciáját kérdőjelezte meg.

[5] A 2016. november 29-én, a dékánnak címzett levelében rögzítette, hogy meglátása szerint dr. D. I. tanszékvezető a 2016. évi kinevezési és teljesítményértékelési rendszer (ÖTÉR) előleg kifizetéséhez kapcsolódó értékelése többféle hibát is tartalmaz, amelyet fontos lenne módosítani. Kérte a dékánt, hogy hívja fel a tanszékvezetőt az értékelés módosítására, mivel nem tartotta be az egyetem hatályos eljárási szabályzatát. Rögzítette, hogy levele megírásakor a személyes értékeléséből indult ki, de mivel vélhetően e hibákat mások vonatkozásában is elkövette a tanszékvezető, hiszen sok mindent helytelenül értelmezett, a szabályzatokat nem ismeri, kifogásolható a tanszékvezetői attitűdje, és az általa kitalált - megalapozatlan - elmarasztalást tekintve a jelen eljárása visszaélésszerűnek is felfogható, erre tekintettel kérte a dékán intézkedését.

[6] 2016. november 16-án a dékánnak, a tanszékvezetőnek és a tanszék munkatársainak küldött levelében kérte a dékán közbenjárását, hogy a tanszékvezető elutasító levele ellenére járjon közbe annak érdekében, hogy a másnapi nyelvvizsgafórumon részt vehessen. Levelében kifejtette, hogy vizsgahelyvezetői megbízása visszavonását a tanszékvezető valótlan állításának köszönheti és előadta, hogy a tanszékvezető az oktatásszervezés és a kollégák szakmai, tudományos életben való aktív részvételének biztosítása körében nem megfelelő gyakorlatot folytat, illetve azt, hogy helyesen hogyan kellene eljárnia.

[7] 2016. december 6-án a dékán részére levelet írt, melyben a következőket írta: "Kedves Dékán Úr! Ne haragudjon előző üzenetemért, de a mai napon öt régi - igen elkötelezett, a legkiválóbb szakmai eredményekkel rendelkező kollégám - a korábbi megnyilvánulásaival élesen ellentétes, idegbeteg megnyilvánulások között mondta, hogy őt már egyáltalán nem érdekli, hogy itt mi folyik. (Szél ellen nem lehet…). Az új dékán 63 éves, nyáron úgy is elmegy nyugdíjba...".

[8] Dr. D. I. tanszékvezető 2016. december 5-én és 6-án e leveleket megküldte az alperes rektorának. Ezt követően az alperes 2016. december 13-án rendkívüli felmentéssel, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 25. § (2) bekezdés g) pontja, illetve 33/A. § (1) bekezdésére alapítva azonnali hatállyal megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. Ebben arra hivatkozott, hogy a felperes a tanszék minden munkatárásának megküldött e-mailjében megkérdőjelezte a tanszékvezető vezetői kompetenciáját, döntéseit, eljárása szabályosságát, leminősítette munkáját, szaktudását, több pontban valótlansággal vádolta, saját elképzeléseit neki tulajdonította. A levelek tartalmát, hangvételét, stílusát, a levelekben foglalt minősítő kijelentéseket, tényállításokat a rektor elfogadhatatlannak tartotta, azzal közalkalmazotti jogviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, de legalább súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte és összeférhetetlen viselkedésével olyan magatartást tanúsított, amely a jogviszonya fenntartását lehetetlenné tette. Súlyosító körülményként értékelte, hogy a felmentésben megjelölt leveleket a tanszék munkatársainak elküldte azzal a vélelmezhető szándékkal, hogy munkahelyi vezetője tekintélyét csorbítsa, őt rossz színben tüntesse fel. Rögzítette, hogy leveleiből egyértelműen kitűnik, hogy a felperes nem működik együtt közvetlen munkahelyi vezetőivel, az ő szakmai hozzáértését, vezetői készségét bírálja, személyét sértegeti, állításai túlterjednek a véleménynyilvánítás szabadságán, s a tanszékvezető személyén keresztül a munkáltató jogos érdekeit is sértik. A felmentő okirat rögzítette továbbá, hogy a 2016. december 6-án a dékán úrnak írt levélben a munkatársait megengedhetetlen módon leminősítette. A felperes közvetlen munkahelyi vezetőjét inkompetens, hozzá nem értő személynek igyekszik beállítani, intézkedését megkérdőjelezi, kollégáit pedig nem megfelelő módon minősíti. Súlyosító körülményként értékelte a munkáltató a felperes cselekménye ismétlődő jellegét, ami miatt nem tudott eltekinteni az intézkedéstől.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[9] A felperes keresetében a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 83. § (1) bekezdés a) pontja alapján kérte, hogy a bíróság jogviszonya jogellenes megszüntetésére figyelemmel közalkalmazotti jogviszonyát állítsa helyre. Álláspontja szerint a munkáltató az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8. § g) és j) pontjára figyelemmel megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Kérte, hogy a bíróság kötelezze továbbá az alperest elmaradt illetménye, valamint vagylagosan az Mt. 82. § (2) bekezdése alapján 12 havi távolléti díja és végkielégítése megfizetésére. Keresetében arra hivatkozott, hogy a tanszékvezető tevékenységének megkezdésétől folyamatosan mobbing tevékenységet fejtett ki ellene, melynek a jogviszonya azonnali hatályú megszüntetése volt a célja. A Kjt. 33/A. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában rögzített tényállás elemei sem külön, sem összességében nem állnak fenn. Nem gerjesztett semmilyen légkört, magatartása miatt nem távozott senki a tanszékről. Nem biztosította számára a munkáltató a védekezés lehetőségét sem.