BH 2004.1.3 I. Hivatalos személy az államigazgatási szervnél, önkormányzati igazgatási szervnél szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik, és amelynek végzésére az adott szervet a jogszabály feljogosítja, vagy kötelezi [Btk. 137. § 1. pont j) alpont]

II. A közbeszerzési törvény alapján lefolytatandó közbeszerzési eljárás az államigazgatási, önkormányzati igazgatási szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik; az e szervnél szolgálatot teljesítő és a közbeszerzési eljárással összefüggő feladatot ellátó személy a büntetőtörvény alkalmazásában hivatalos személy [Btk. 137. § 1. pont, j) alpont, 1995. évi XL. törvény]

Az elsőfokú bíróság a 2000. március 16-án kihirdetett, majd a másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság a 2002. január 24. napján jogerőre emelkedett ítéletével a II. r. terheltet hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntette miatt - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 40 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

A II. r. terheltre vonatkozó tényállás lényege szerint ez a terhelt a bűnügy nyomozásának abban a fázisában, amikor már az eljárási cselekmények őt magát személyesen érintették, súlyos fokú korlátozottságát eredményező idegi természetű megbetegedés állapotába került. A II. r. vádlottat 1998. január 14-én vették őrizetbe, és az 1998. február 10-ig tartó előzetes letartóztatásának foganatba tételét követően észlelték a tartós paranoid zavarral kevert szorongással, depresszióval jellemzett alkalmazkodási zavarát. Ezt megelőzően semmiféle idegi panasszal nem fordult orvoshoz. Kórházba szállítására 1998. február 26. napján került sor. A terhére rótt bűncselekmény 1997. október 28. napján bekövetkezett elkövetésekor ez az állapota nem állt fenn.

A másodfokú bírósági ítélettel pontosított és kiegészített tényállásnak a II. r. terheltre vonatkozó megállapításai szerint 1994. október 1. napjától dolgozott a polgármesteri hivatalnál előbb beosztott műszaki ügyintézőként az oktatási ügyosztályon, majd a beruházási és közbeszerzési ügyosztály 1996. január 15. napján bekövetkezett megalakulásakor áthelyezték a közbeszerzési és koordinációs alosztályra.

A beruházási és közbeszerzési ügyosztály hatáskörébe - többek között - az egészségügyi, szociális, kulturális és oktatási intézményekkel kapcsolatos beruházások koordinálása tartozott. A belső működési szabályzat szerint az ügyosztály ellátta az önkormányzat és intézményei felújításainak a lebonyolítását az előkészítéstől egészen az üzembe helyezésig.

A beruházási alosztály részt vett a közbeszerzési eljárások vagy az azok hatálya alá nem tartozó versenytárgyalások előkészítésében és lebonyolításában.

Az alosztály a tevékenységi körében többek között előkészítette és egyeztette a tervezési, vállalkozási és megbízási szerződéseket, valamint azok módosításait; szükség esetén koordinálta a kivitelezők munkáját; ellenőrizte a kivitelezendő munka előírás szerinti elvégzését, és figyelemmel kísérte a szerződések teljesítését.

Az ügyosztálynak a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos hatáskörét a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény és a 65/1995. (XI. 11.) fővárosi közgyűlési rendelet állapította meg. A fővárosi közbeszerzések megvalósításáról, végrehajtásáról a főpolgármester és a főjegyző 536/1996. együttes intézkedése rendelkezett.

A II. r. terhelt 1997. évben főtanácsos, műszaki ügyintézőként dolgozott a közbeszerzési és koordinációs alosztályon. Feladatköre ellenőrző, döntés-előkészítő volt a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos döntéshozatalban.

A szakközépiskola felújítására 1997 októberében írtak ki ajánlattételre felhívást. Az ajánlatok bontásakor - amikor az ügyosztály részéről a II. r. terhelt is jelen volt - derült ki, hogy a három ajánlattevő közül az I. Kft. nem csatolta a cégkivonatot helyettesítő okiratot, és így ajánlatuk a közbeszerzésről szóló 1995. évi XL. törvény 52. §-a rendelkezése szerint érvénytelen volt, és ekként az 53. § (2) bekezdésére figyelemmel az eljárás további szakaszában már nem vehettek volna részt. A közbeszerzések tanácsának ajánlása szerint az ajánlatkérőnek azonban módja volt arra, hogy az ajánlattételek felbontásakor a pályázók részére lehetővé tegye a hiányzó igazolás vagy nyilatkozat utólagos csatolását az elbírálásig.

Az I. Kft. képviseletében eljáró VIII. r. terhelt és a II. r. terhelt megállapodtak abban, hogy a kft. egy-két napon belül pótolja az okirati hiányosságot, ám annak elmaradása esetén kizárják őket a jogérvényesen pályázók közül.

A VIII. r. terhelt 1997. október 28-án reggel telefonon beszélt a IV. r. terhelttel, amikor is szóba került, hogy a VIII. r. terhelt ezen a napon felkeresi a hivatalában a II. r. terheltet, az említett hiánypótlás rendezése végett, és ennek kapcsán említette a IV. r. terhelt, hogy ő is bemegy az irodába, mert egy kis "zsozsót" kell vinnie a II. r. terheltnek. Azt is említette, hogy ezt a pénzt az 1997 nyarán a kertészeti szakközépiskola tetőfelújítási munkájával kapcsolatosan utólagos juttatásként akarja adni, és egyben azzal a szándékkal is, hogy esetlegesen számít a II. r. terhelt támogatására a szakközépiskola felújítási munkálatainak a megszerzése ügyében.

Ilyen előzmény után került arra sor, hogy ezen a napon 13.30 óra körüli időben a IV. r. terhelt átadott a VIII. r. terheltnek egy pénzt tartalmazó borítékot. A VIII. r. terhelt nem tudta, hogy a borítékban mekkora összeg van.

A IV. r, terhelt arra kérte az I. Kft. eljáró képviselőjét, hogy a borítékot a társasági szerződéssel együtt adja át a II, r. terheltnek.

A polgármesteri hivatal folyosóján találkozott a VIII. r. terhelt a II. r. terhelttel, akivel közölte, hogy meghozta a hiányzó társasági szerződést, és egyidejűleg átadta a II. r. terheltnek a pénzt tartalmazó borítékot. A II. r. terhelt említette, hogy a hiánypótlást valószínűleg már nem fogják elfogadni - ugyanis arra gondolt, hogy a pénzbeli juttatás a hiánypótlásra vonatkozik, és annak elfogadhatóságát nem tudja garantálni a I. Kft.-nek -, azonban a VIII. r. terhelt nyomban említette, hogy a pénzt nem is ezért kapja, hanem a IV. r. terhelt közlésének megfelelően arra az előző beruházás miatt került sor.

A borítékban 100 000 forint volt, a II. r. terhelt a pénzt elfogadta, és azzal sajátjaként rendelkezett.

A pályázat eredményeként a szakközépiskola felújításának pályázata nyertese nem az I. Kft. lett.

Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában utalt arra, hogy a II, r. terhelt védekezésével szemben az érintett vádlott-társak és tanúk vallomásainak mint bizonyítékoknak a mérlegelésével állapította meg, hogy a IV. r. terhelt kezdeményezésére a VIII. r. terhelt 100 000 forintot vitt a hivatalos személy II. r. terheltnek, egyrészt a korábban elnyert munkáért, másrészt azért, hogy a jövőben esetleges pályázataikat támogassa. A bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a vesztegetési pénz átvételekor a II. r. terhelt lényeges döntési pozícióban volt-e.

A II. r. terheltnek sem a kertészeti szakközépiskola, sem a textil- és vendéglátóipari szakmunkásképző iskola felújítására kiírt pályázat elbírálásában nem volt döntési jogosultsága. A munkákkal kapcsolatos kötelességét nem szegte meg, de a VIII. r. terhelttől átvett és elfogadott pénz alkalmas volt arra, hogy őt működése körében a közérdek hátrányára befolyásolja.