62005CJ0003[1]

A Bíróság (második tanács) 2006. február 16-i ítélete. Gaetano Verdoliva kontra J. M. Van der Hoeven BV, Banco di Sardegna és San Paolo IMI SpA. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Corte d'appello di Cagliari - Olaszország. Brüsszeli Egyezmény - Másik szerződő államban hozott határozat végrehajtását elrendelő határozat - Meg nem történt vagy szabálytalan kézbesítés - Tudomásszerzés - Jogorvoslat benyújtásának határideje. C-3/05. sz. ügy

C-3/05. sz. ügy

Gaetano Verdoliva

kontra

J. M. Van der Hoeven BV és társai

(a Corte d'appello di Cagliari [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

"Brüsszeli Egyezmény - Másik szerződő államban hozott határozat végrehajtását elrendelő határozat - Meg nem történt vagy nem szabályszerű kézbesítés - Tudomásszerzés - Jogorvoslat benyújtásának határideje"

Az ítélet összefoglalása

A joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról szóló egyezmény - Végrehajtás - A végrehajtást elrendelő határozat - Kézbesítés

(1968. szeptember 27-i Brüsszeli egyezmény 36. cikk)

Az 1978. évi, az 1982. évi, valamint az 1989. évi csatlakozási egyezménnyel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezmény 36. cikke úgy értelmezendő, hogy az - tekintettel annak a szerződő államnak az eljárásjogi szabályaira, amelyben a végrehajtást kérték - a végrehajtást elrendelő határozat szabályszerű kézbesítését írja elő, illetve hogy a végrehajtást elrendelő határozat meg nem történt vagy nem szabályszerű kézbesítése esetén az említett cikkben előírt határidő megkezdéséhez önmagában nem elegendő, hogy az a személy, aki ellen a végrehajtást kérték, e határozatról tudomást szerez.

Elsősorban ugyanis a végrehajtást elrendelő határozat kézbesítésre vonatkozó követelmény célja egyrészt azon fél jogainak védelme, aki ellen a végrehajtást kérték, másrészt az, hogy feltételes jelleggel lehetővé tegye az e rendelkezésben előírt, szigorú és kötelező jogorvoslati határidő pontos kiszámítását. E kettős cél, amelyhez még hozzájön a más szerződő államban hozott bírósági határozatok végrehajtására vonatkozó alakiságok egyszerűsítésének célja, magyarázatot ad arra, hogy az Egyezmény a végrehajtást elrendelő határozatnak azon fél részére történő közlését, aki ellen a végrehajtást kérik, miért köti szigorúbb feltételekhez, mint a határozatnak a kérelmezővel való közlését. Másodsorban ha csak az számítana, hogy az a fél, aki ellen a végrehajtást elrendelő határozat végrehajtását kérik, tudomást szerezzen a határozatról, akkor ez azzal a veszéllyel járna, hogy a kézbesítési követelmény lényege kiüresedne, továbbá megnehezítené a rendelkezésben előírt határidő pontos kiszámítását, és így lehetetlenné válna az Egyezmény rendelkezéseinek egységes alkalmazása.

(vö. 34-38. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2006. február 16.(*)

"Brüsszeli Egyezmény - Másik szerződő államban hozott határozat végrehajtását elrendelő határozat - Meg nem történt vagy nem szabályszerű kézbesítés - Tudomásszerzés - A jogorvoslat benyújtásának határideje"

A C-3/05. sz. ügyben,

a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezménynek (Brüsszeli Egyezmény) a Bíróság általi értelmezéséről szóló, 1971. június 3-i jegyzőkönyv értelmében benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Corte d'appello di Cagliari (Olaszország) a Bírósághoz 2005. január 6-án érkezett 2004. november 12-i határozatával terjesztett elő az előtte

Gaetano Verdoliva

és

a J. M. Van der Hoeven BV,

a Banco di Sardegna, valamint

a San Paolo IMI SpA

között,

a Pubblico Ministero

részvételével

folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, R. Schintgen, R. Silva de Lapuerta, G. Arestis bírák és J. Klučka (előadó) bíró,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- G. Verdoliva képviseletében M. Comella és U. Ugas avvocati,

- az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. Cingolo avvocato dello Stato,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében E. de March és A.-M. Rouchaud-Joët, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2005. november 24-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Dánia, Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága csatlakozásáról szóló, 1978. október 9-i egyezménnyel (HL L 304., 1. o. és - módosított szöveg - 77. o.), a Görög Köztársaság csatlakozásáról szóló, 1982. október 25-i egyezménnyel (HL L 388., 1. o.), valamint a Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozásáról szóló, 1989. május 26-i egyezménnyel (HL L 285., 1. o.) módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o., a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény) 36. cikkének értelmezésére irányul.

2 E kérelmet a G. Verdoliva és a J. M. Van der Hoeven BV (a továbbiakban: Van der Hoeven), a Barco di Sardegna és a San Paolo IMI SpA (korábbi elnevezésével: Instituto San Paolo di Torino) közötti eljárás keretében terjesztették elő, az Arrondissementsrechtbank 's-Gravenhage (Hollandia) által hozott, G. Verdolivát a Van der Hoevennek 365 000 NLG összeg megfizetésére kötelező ítélet olaszországi végrehajtása tárgyában.

Jogi háttér

A Brüsszeli Egyezmény

3 A Brüsszeli Egyezmény 26. cikkének első albekezdése értelmében a szerződő államokban hozott határozatokat a többi szerződő államban bármilyen külön eljárás nélkül elismerik.

4 A Brüsszeli Egyezmény 27. cikkének 2. pontja kimondja, hogy e határozatokat nem ismerik el, ha a határozatot az alperes távollétében hozták, és az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot nem kézbesítették az alperes részére, vagy nem tájékoztatták őt megfelelően és kellő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhassék.

5 Az egyezmény 31. cikkének első bekezdése értelmében a valamely szerződő államban hozott és ebben az államban végrehajtható határozatot más szerződő államban akkor hajtják végre, ha azt valamely érdekelt fél kérelmére ott végrehajthatónak nyilvánították.

6 A Brüsszeli Egyezmény 34. cikke értelmében:

"A kérelemmel megkeresett bíróság haladéktalanul határozatot hoz anélkül, hogy az a fél, akivel szemben a végrehajtást kérik, az eljárásnak ebben a szakaszában a kérelemre észrevételt tehetne.

A kérelmet csak a 27. és 28. cikkben előírt indokok valamelyike alapján lehet elutasítani.

[...]"

7 Az említett egyezmény 35. pontja értelmében a kérelem tárgyában hozott határozatról a bíróság hivatalvezetője haladéktalanul értesíti a kérelmezőt, a megkeresett szerződő állam joga szerinti eljárásnak megfelelően.

8 A Brüsszeli Egyezmény 36. cikke kimondja:

"Ha a végrehajtást elrendelték, az a fél, akivel szemben a végrehajtást kérik, a határozat kézbesítésétől számított egy hónapon belül nyújthat be jogorvoslatot.

Ha az a fél, akivel szemben a végrehajtást kérik, más szerződő államban rendelkezik lakóhellyel, mint ahol a végrehajthatóságot megállapították, a jogorvoslatra nyitva álló időtartam akár a személyes, akár a lakóhelyen történő kézbesítés időpontjától számított két hónap. Ez az időtartam a távolságra tekintettel [helyesen: a távolság ürügyén] nem hosszabbítható meg."

9 A Brüsszeli Egyezmény 40. cikkének (1) bekezdése értelmében ha a végrehajthatóvá nyilvánítást nem hagyták jóvá, a kérelmező fél jogorvoslatot nyújthat be.

Az olasz eljárásjog

10 Az olasz polgári eljárási törvény (Codice di procedura civile, a továbbiakban: CPC) 143. cikke értelmében az ismeretlen tartózkodási helyen levő személyeknek történő kézbesítés az irat egy példányának az utolsó ismert tartózkodási hely szerinti polgármesteri hivatalban a bírósági végrehajtó segítségével történő letétbe helyezésével, illetve az irat egy másik példányának az említett végrehajtó hirdetőtábláján történő kifüggesztésével történik.

11 A CPC 650. cikke értelmében a fizetési meghagyás címzettje a megállapított határidőn túl is kifogásolhatja annak végrehajtását ellentmondással, ha bizonyítani tudja, hogy arról a kézbesítés nem szabályszerű volta miatt nem tudott kellő időben tudomást szerezni. Ez az ellentmondás azonban az első végrehajtási cselekménytől számított tíz napon túl már nem fogadható el.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

12 1993. szeptember 14-i ítéletével az Arrondissementsrechtbank 's-Gravenhage arra kötelezte G. Verdolivát, hogy fizessen meg a Van der Hoevennek 365 000 NLG-t, a kamatokkal és a járulékokkal együtt.

13 1994. május 24-én a Corte d'appello di Cagliari elrendelte ezen ítéletnek az Olasz Köztársaság területén történő végrehajtását, engedélyezve a G. Verdoliva tartozásának megfelelő 220 000 000 ITL összeg lefoglalását.

14 A végrehajthatóságot megállapító határozat kézbesítésére elsőként G. Verdoliva capoterrai (Olaszország) lakóhelyén került sor, ez azonban nem járt sikerrel. Az 1994. július 14-én készült kézbesítési jegyzőkönyv alapján G. Verdoliva - bár továbbra is a megadott lakóhelyen volt bejelentve - több mint egy évvel korábban elköltözött.

15 Ezt követően a CPC 143. cikkének megfelelően sor került a második kézbesítésre. A kézbesítésről 1994. július 27-én készült jegyzőkönyv értelmében a bírósági végrehajtó az irat egy másolatát letétbe helyezte Capoterra polgármesteri hivatalában, második példányát pedig kifüggesztette hivatalos hirdetőtáblájára.

16 Miután az így elvégzett kézbesítést követő 30 napon belül G. Verdoliva semmilyen kifogást nem emelt, a Van der Hoeven - beavatkozva a Banco di Sardegna és a San Paolo IMI SpA által G. Verdoliva ellen már megkezdett végrehajtási eljárásba - megindította G. Verdoliva ellen a végrehajtást.

17 A Tribunale civile di Cagliarihoz (Olaszország) 1996. december 4-én benyújtott keresetével G. Verdoliva azon az alapon vitatta a végrehajtást, hogy egyrészt neki nem kézbesítették a végrehajthatóságot megállapító határozatot, másrészt azt nem helyezték Capoterrában letétbe, következésképpen a kézbesítésről készült 1994. július 27-i jegyzőkönyv hamis.

18 E keresetet a Tribunale civile di Cagliari 2002. június 7-i határozatával elutasította, elsősorban arra hivatkozva, hogy a jogorvoslati kérelem elévült. E bíróság szerint bizonyos esetben a CPC 650. cikkének analógiája alapján a végrehajthatóságot megállapító határozat kellő időben való tudomásulvétele hiányában - nem szabályszerű kézbesítés miatt - elfogadható lehetne a jogorvoslati kérelem késedelmes benyújtása. E kérelem benyújtásának határideje azonban semmiképpen sem haladhatta volna meg az első végrehajtási cselekménytől számított 30 napot, amely végrehajtási cselekményből G. Verdoliva tudomást szerezhetett az említett végzésről.

19 G. Verdoliva az elsőfokú eljárásban előadott érveket megismételve fellebbezést nyújtott be e határozat ellen a Corte d'appello di Cagliarihoz, hozzátéve, hogy a kézbesítés érvénytelensége - a Corte suprema di cassazione értelmezése alapján - a CPC 143. cikkének megsértéséből is következik. A végrehajtó nem végezte el a címzett ismeretlen helyen való tartózkodásának megállapításához szükséges kutatást, és azt az 1994. július 27-i kézbesítési jegyzőkönyvben sem tüntette fel.

20 A Corte d'appello di Cagliari úgy vélvén, hogy a jogvita elbírálásához a Brüsszeli Egyezmény 36. cikkének értelmezése szükséges, felfüggesztette az eljárást, és az alábbi előzetes döntéshozatali kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) A [Brüsszeli] Egyezmény meghatározza-e az »eljárási cselekmények megismerésének« önálló fogalmát, vagy a nemzeti jogszabályokra bízza e fogalom meghatározását?

2) A [Brüsszeli] Egyezmény rendelkezéseiből, és különösen [annak] 36. cikkéből, kiolvasható-e a [36. cikk szerinti] végrehajthatóságot megállapító határozat kézbesítésének más, ezzel egyenértékű formája?

3) A végrehajthatóságot megállapító határozat tartalmának megismerése abban az esetben is az idézett cikkben előírt határidő kezdetét jelenti-e, ha a határozat kézbesítése nem történik meg, vagy nem megfelelően történik, vagy ellenkezőleg: a [Brüsszeli] egyezményből következik-e, hogy maga az egyezmény határozza meg kimerítően a végrehajthatóságot megállapító határozatról való tudomásszerzés lehetséges formáit?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

21 Kérdéseivel - amelyeket érdemes együtt megvizsgálni - a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy ha a végrehajthatóságot megállapító határozat kézbesítése nem történik meg, illetve arra nem szabályszerűen kerül sor, a Brüsszeli Egyezmény 36. cikkében előírt határidő kezdetéhez elegendő-e pusztán az, hogy az a fél, aki ellen a végrehajtást kérték, tudomást szerzett e határozatról.

22 Ezzel kapcsolatban elsőként meg kell állapítani, hogy a Brüsszeli Egyezmény 36. cikkének szövegezése önmagában nem teszi lehetővé a kérdések megválaszolását.

23 Annak ellenére, hogy e rendelkezés azt írja elő, hogy a végrehajthatóságot megállapító határozat ellen benyújtható jogorvoslat határideje a határozat kézbesítésének napján kezdődik, nem határozza meg sem a kézbesítés fogalmát, sem annak részletes szabályait, hogy a kézbesítés mikor jár joghatással, kivéve azt az esetet, amikor az a fél, aki ellen a végrehajtást kérték, más szerződő államban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, mint amelyben a határozatot hozták, mert ekkor a jogorvoslati határidő akár a személyes, akár a lakóhelyen történő kézbesítés időpontjától számít.

24 A Brüsszeli Egyezmény 36. cikke - az egyezmény 27. cikkének 2. pontjával ellentétben - egyetlen kifejezett feltételt sem tartalmaz a kézbesítés szabályszerűségére vonatkozóan.

25 Így tehát a Brüsszeli Egyezmény 36. cikkét az egyezmény rendszere és céljai alapján kell értelmezni.

26 Ami a Brüsszeli Egyezmény célját illeti: az egyezmény preambulumából következik, hogy célja a bírósági iratok kölcsönös elismerésére és végrehajtására vonatkozó előírások egyszerűsítése. Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján azonban ez a cél nem járhat a védelemhez való jogok bármilyen módon történő gyengítésével (a 49/84. sz., Debaecker és Plouvier ügyben 1985. június 11-én hozott ítélet [EBHT 1985., 1779. o.] 10. pontja és a C-522/03. sz., Scania Finance France ügyben 2005. október 13-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-8639. o.] 15. pontja).

27 Konkértan a végrehajtással kapcsolatban az említett egyezmény fő célja az, hogy egyszerű és gyors végrehajtási eljárás előírásával a lehető legnagyobb mértékben megkönnyítse az ítéletek szabad mozgását azzal, hogy jogorvoslati lehetőséget biztosít annak a félnek, aki ellen a végrehajtást kérték (lásd különösen a 148/84. sz., Deutsche Genossenschaftsbank ügyben 1985. július 2-án hozott ítélet [EBHT 1985., 1981. o.] 16. pontját és a C-7/98. sz. Krombach-ügyben 2000. március 28-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-1935. o.] 19. pontját).

28 A Brüsszeli Egyezmény - elismerésre és végrehajtásra létrehozott - rendszerével kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az egyezmény 36. cikkén kívül több rendelkezés is előírja a jogi aktusok és határozatok alperesnek történő kézbesítését vagy azok közlését.

29 Ugyanezen egyezmény 27. cikkének 2. pontja és 34. pontjának második bekezdése értelmében a valamely szerződő államban hozott határozatokat nem ismerik el és nem hajtják végre más szerződő államban, ha az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot nem kézbesítették a távollevő alperes részére, illetve nem értesítették őt megfelelően és kellő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhassék. Ebben az összefüggésben a Bíróság kimondta, hogy a valamely szerződő állam által az alperes távollétében hozott határozatot nem lehet elismerni egy másik szerződő államban, ha az eljárást megindító iratot nem kézbesítették az alperes részére, vagy azt nem közölték vele megfelelően, még akkor sem, ha az alperes később tudomást szerzett a meghozott határozatról, de nem élt a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőséggel (a C-305/88. sz. Lancray-ügyben 1990. július 3-án hozott ítélet [EBHT 1990., I-2725. o.] 23. pontja és a C-123/91. sz. Minalmet-ügyben 1992. november 12-én hozott ítélet [EBHT 1992., I-5661. o.] 21. pontja).

30 Meg kell tehát állapítani, hogy a Brüsszeli Egyezmény által a végrehajtásra vonatkozóan létrehozott rendszerben eltérő védelemben részesülnek a kérelmező és azon fél érdekei, aki ellen a végrehajtást kérték.

31 Azzal a féllel kapcsolatban, aki ellen a végrehajtást kérték, a Brüsszeli Egyezmény 36. cikke a végrehajtást elrendelő határozat "kézbesítésének" formális rendszerét írja elő. Ugyanakkor az egyezmény 35. cikke kizárólag azt írja elő, hogy a kérelemre vonatkozó határozatról "értesítsék" a kérelmezőt.

32 A Brüsszeli Egyezmény 36. cikke értelmében annak a félnek, aki ellen a végrehajtást kérték - attól függően, hogy lakóhelye a végrehajtást elrendelő határozat meghozatala szerinti szerződő államban található-e, vagy sem - a kézbesítéstől számítva egy vagy két hónap áll rendelkezésére, hogy a határozat ellen jogorvoslattal éljen. A határidő szigorú, és nem hosszabbítható meg (a 145/86. sz. Hoffmann-ügyben 1988. február 4-én hozott ítélet [EBHT 1988., 645. o.] 30. és 31. pontja). Ezzel ellentétben az egyezmény 40. cikkének (1) bekezdéséből és az egyezményről szóló Jenard-jelentésből (HL 1979. C 59., 1. és 53. o.) is az következik, hogy a kérelmezőnek a végrehajtást elutasító határozat elleni jogorvoslathoz való joga semmilyen jogvesztő határidőhöz nincs kötve.

33 Ezen észrevételek alapján azt kell eldönteni, hogy a végrehajtást elrendelő határozat meg nem történt vagy nem szabályszerű kézbesítése esetén már az is elegendő-e a Brüsszeli Egyezmény 36. cikkében előírt határidő megkezdéséhez, hogy az a személy, aki ellen a végrehajtást kérték, tudomással bír e határozatról.

34 Ezzel kapcsolatban - mint azt indítványának 56. pontjában a főtanácsnok kifejtette - először is nem vitatott, hogy a végrehajtást elrendelő határozat kézbesítésére vonatkozó előírás célja egyrészt azon fél jogainak védelme, aki ellen a végrehajtást kérték, másrészt az, hogy feltételes jelleggel lehetővé tegye a Brüsszeli Egyezmény 36. cikkében előírt, szigorú és kötelező jogorvoslati határidő pontos kiszámítását.

35 E kettős cél, amelyhez még hozzájön a más szerződő államban hozott bírósági határozatok végrehajtására vonatkozó alakiságok egyszerűsítésének célja, magyarázatot ad arra, hogy a Brüsszeli Egyezmény - mint az jelen ítélet 32. pontjából is következik - a végrehajtást elrendelő határozatnak azon fél részére történő közlését, aki ellen a végrehajtást kérik, miért köti szigorúbb feltételekhez, mint a határozatnak a kérelmezővel való közlését.

36 Másodsorban emlékeztetni kell arra, hogy ha csak az számítana, hogy az a fél tudomást szerezzen a határozatról, aki ellen a végrehajtást elrendelő határozat végrehajtását kérik, tudomást szerezzen a határozatról, akkor ez azzal a veszéllyel járna, hogy a kézbesítésre vonatkozó előírás lényege kiüresedne. A kérelmezőket ez arra indítaná, hogy ne a szabályszerű kézbesítésnek megfelelően járjanak el (a Brüsszeli Egyezmény 27. cikkének 2. pontjával összefüggésben lásd értelemszerűen a Lancray-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 20. pontját).

37 Mindezen felül ez meg is nehezítené a 36. cikkben előírt határidő pontos kiszámítását, és így lehetetlenné válna a Brüsszeli Egyezmény rendelkezéseinek egységes alkalmazása (lásd értelemszerűen a Lancray-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 20. pontját).

38 A feltett kérdésekre tehát azt a választ kell adni, hogy a Brüsszeli Egyezmény 36. cikke úgy értelmezendő, hogy az - tekintettel annak a szerződő államnak az eljárásjogi szabályaira, amelyben a végrehajtást kérték - a végrehajtást elrendelő határozat szabályszerű kézbesítését írja elő, illetve azt, hogy a végrehajtást elrendelő határozat meg nem történt vagy nem szabályszerű kézbesítése esetén az említett cikkben előírt határidő megkezdéséhez önmagában nem elegendő az, ha az a személy, aki ellen a végrehajtást kérték, tudomást szerez e határozatról.

A költségekről

39 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A Dánia, Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága csatlakozásáról szóló, 1978. október 9-i egyezménnyel, a Görög Köztársaság csatlakozásáról szóló, 1982. október 25-i egyezménnyel, valamint a Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozásáról szóló, 1989. május 26-i egyezménnyel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezmény 36. cikke úgy értelmezendő, hogy az - tekintettel annak a szerződő államnak az eljárásjogi szabályaira, amelyben a végrehajtást kérték - a végrehajtást elrendelő határozat szabályszerű kézbesítését írja elő, illetve azt, hogy a végrehajtást elrendelő határozat meg nem történt vagy nem szabályszerű kézbesítése esetén az említett cikkben előírt határidő megkezdéséhez önmagában nem elegendő az, ha az a személy, aki ellen a végrehajtást kérték, tudomást szerez e határozatról.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: olasz.