A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20017/2015/12. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:51. § (1) bek.] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.22930/2014/6., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20017/2015/12.*, 3001/2022. (I. 13.) AB határozat

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.017/2015/12/II.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Szemes Marianna pártfogó ügyvéd (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a személyesen eljárt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, személyiségi jogsértés miatt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2014. november 4. napján meghozott, 5.P.22.930/2014/6. számú ítélete ellen a felperes részéről 7. és 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az állam terhén maradó illeték összege 36.000 (Harminchatezer) forint.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (Tízezer) forint + áfa fellebbezési költséget.

A le nem rótt 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket, valamint a felperest képviselő pártfogó ügyvéd, dr. Szemes Marianna (fél címe 1), munkadíját teljes egészében a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s:

A felperes keresetében azt kifogásolta, hogy az alperes 65.P.21.118/2012. számú per tárgyalásán alávaló gyáva gazembernek nevezte, mert a ... ...nak tulajdonított egyik kijelentést idézte, különböző internetes publikációkra utalva.

A felperes erre tekintettel emberi méltósága, jóhírneve és becsülete megsértésének megállapítását, az alperes jogsértéstől eltiltását, elégtétel adására és 100.000 forint sérelemdíj és ennek 2014. június 19. napjától a kifizetésig járó kamatainak megfizetésére kötelezését kérte.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozással, hogy a felperes személyiségi jogait nem sértette a sérelmezett nyilatkozatával, mivel azzal a szólásszabadság alkotmányos határait nem lépte át.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és azt állapította meg, hogy a le nem rótt 15.000 forint kereseti illetéket a Magyar Állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ismertette a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (1), (2) bekezdéseit, 2:43. § b) pontját, 2:45. § (1), (2) bekezdéseit.

Megítélése szerint a felperes által sérelmezett "alávaló gyáva gazember" kifejezés véleménynyilvánítás, melyet az alperes fogalmazott meg a felperes által idézett és állítólagosan ... ...nak tulajdonított kijelentés nyomán.

Megítélése szerint a felperes társadalmi megítélése szempontjából a kifogásolt kijelentés nem okozott hátrányokat. Valakinek gazemberként minősítése bántó véleménynyilvánítás, melyet általában megelőz valamilyen cselekvés, mulasztás, vagy szóbeli megnyilvánulás, mivel ennek alapján lehet valakit gazembernek minősíteni az értékelő értékrendje alapján.

Jelen esetben a peres felek korábban kölcsönösen lekicsinylő, durván sértő tartalmat hordozó jelzős szerkezetekkel illeték egymást, és ezek között egyik volt az alperes kijelentése. Kifejtette, hogy az alperes véleménynyilvánítása ugyan bántó, de nem volt indokolatlan. Az nem róható a felperes terhére, hogy egy interneten olvasható kijelentést idézett. Az alperes ezzel szemben tudta, vagy tudni vélte ennek teljes valótlanságát, és a kijelentés tartalmának súlya miatti felháborodásában tette bántó véleményét a felperes tekintetében. Az alperesi véleménynyilvánításnak azonban volt közvetlen előzménye.

Tekintettel arra, hogy a jogsértés tényét nem állapította meg, ezért a szankciókat sem alkalmazta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperesnek a kereset szerinti marasztalását, továbbá a tévesen megállapított kereseti illeték 36.000 forintban való megállapítását.

Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását indítványozta.

Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú ítélet tényállása helytelenül állapította meg azt, hogy az alperes egy másik perben több sértő kijelentést tett a személyével kapcsolatosan, ugyanis a hivatkozott nyilatkozatokat nem az alperes tette.

Előadta, hogy az alperestől eredő súlyos sértés egy olyan interneten fellelhető nyilatkozat ismertetésével kapcsolatban hangzott el irányába, amelynek idézése az elsőfokú bíróság ítélete szerint sem róható fel számára. Ezzel összefüggésben azonban nem értelmezhető megfelelően az elsőfokú bíróságnak azon állásfoglalása, hogy az alperesi közlés nem volt indokolatlanul bántó. Megítélése szerint, az alperes részéről az irányába, illetőleg a részéről az alperes irányába a perben sérelmezett kifejezéssel összemérhető kijelentés nem hangzott el.

Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság nem szerezte be a 65.P.21.118/2012. számú iratokat, melyből egyértelműen következtethető, hogy az alperes és közte nem voltak kölcsönösen sértő kijelentések, és nem hangzottak el korábban még hasonlóan durva kijelentések sem. Álláspontja szerint a sértegetést az alperes kezdte, azzal, hogy "zavaros fejű antiszemitának" minősítette. Olyan jogszabály nem létezik, mely alapján az egyik fél által elkövetett jogsértés feljogosítaná a másikat egy további jogsértésre. Amennyiben két jogsértő kijelentés hangzik el egymással szemben, ennek jogkövetkezménye csak az lehet, hogy mind a kettő jogkövetkezményt vált ki.

Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta tájékoztatni a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről és a bizonyítatlanság következményeiről. Az alperes bizonyítékként több oldal dokumentumot is csatolt, ezért nyilvánvaló, hogy valamire nézve folyt bizonyítás. Előadta továbbá, hogy az alperes a 65.P.21.118/2012. számú per nem jogerős ítéletének néhány oldalát úgy csatolta, hogy abból további példányt nem bocsátott rendelkezésre, ezért azt a maga sem kapta meg. Az ítélet ugyan rendelkezésére állt, de ezt csak egy nappal korábban kézbesítették a részére, de terjedelmi okokból még nem volt alkalma végigolvasni a tárgyalásra. Ebből azonban még nem következik az, hogy tudomással bírt arról is, hogy az alperes pontosan mely oldalakat csatolta az eljárásban.

Utalt arra is, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 17.B.10.381/2015/4. számú ítéletével az alperest a jelen perben is kifogásolt közléséért, becsületsértés vétsége miatt megrovásban részesítette.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helyben hagyását indítványozta.

Előadta, hogy a felperes által sérelmezett megjegyzés olyan vélemény, amely nem sértette a felperes személyhez fűződő jogait. Nem szükséges továbbá az elsőfokú ítéletben foglalt illeték módosítása sem, mivel a felperes költségmentességet élvez, helyette az állam viseli az illetéket. Irreleváns tehát, hogy a felperes milyen összeget nem fog viselni az eljárásával kapcsolatban.