BH 2006.7.213 A különvagyoni kft.-üzletrésznek az életközösség fennállása alatt keletkezett osztaléka a különvagyon hasznának minősül és ezért a közös vagyonba tartozik - A haszon keletkezésének időpontja - házassági vagyonjogi szempontból - az osztalékfizetésről döntő taggyűlési határozat kelte [Csjt. 27. §, 28. §; 1988. évi VI. tv. 177. §, 183. §].

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes és az I. r. alperes 1991. év végén ismerkedtek meg, majd 1992 decemberében élettársi kapcsolatot létesítettek, 1995. július 25. napján pedig házasságot kötöttek. Az életközösségük 2003. májusáig állott fenn.

A felperes Cs. utcai lakását értékesítették, majd a befolyt eladási ár felhasználásával megvásárolták a Gy. község,

P. utca 73. szám alatti ingatlant, amely az utolsó közös lakásukul is szolgált. Az utóbbi ingatlan tulajdonjoga annak megvételekor a felperes nevére került ugyan bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba, a felek között korábban folyamatban volt perben hozott jogerős bírósági ítélet azonban megállapította, hogy az ingatlan egészhez viszonyított 2/5 részilletősége az I. r. alperes tulajdonát képezi.

Az I. r. alperes az életközösség előtt már meglévő vállalkozásából 1991. évben 1 445 000 forint, 1992. évben pedig 4 000 000 forint osztalékot vett fel, amelyből 1993. június 25-én 2 500 000 forintot kölcsönadott a testvéré­nek, aki azt két részletben, 1996-ban és 1999-ben fizette vissza, 2002. július 20-án pedig az I. r. alperes 800 000 forintot kapott az édesanyjától ajándék jogcímén különvagyoni célokra történő felhasználásra. Ezeknek az összegeknek a felhasználásával az I. r. alperes 1997-ben vétel jogcímén megszerezte a b.-i x. hrsz. alatt felvett ingatlan tulajdonjogát, majd az ingatlanon építkezést folytatott. Az épület elkészült, a használatbavételi engedély azonban még nem került kiadásra.

Az életközösség megszűnését követően, 2003. december 16. napján az I. r. alperes olyan tartalmú ajándékozási szerződést kötött a korábbi házasságából származó gyermekeivel: a II. és III. r. alperesekkel, amely szerint a II. és III. r. alperesek egymás közt egyenlő - 1/2-1/2 - arányban megszerezték az ingatlan tulajdonjogát, az I. r. alperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a b.-i x. hrsz. alatt felvett ingatlan egészhez viszonyított 1/2 tulajdoni hányadát tehermentesen megszerezte a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti házastársi közös szerzés jogcímén. Arra hivatkozott, hogy a perbeli ingatlant az I. r. alperes a házassági életközösség ideje alatt szerezte meg, ezért az a vagyonközösséghez tartozik, ebből következően pedig az alperesek között létrejött ajándékozási szerződés vele szemben részben hatálytalan, hiszen az ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségére nézve a tulajdonjog tehermentesen őt illeti meg.

Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy az ingatlant különvagyonából vásárolta meg, ezért a felperes sem a házastársi közös vagyon jogcímén történő tulajdonszerzésre, sem pedig a II. és III. r. alperesekkel kötött ajándékozási szerződés vele szembeni hatálytalanságára nem hivatkozhat.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes tulajdonjog megállapítása iránt előterjesztett keresetét elutasította.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolásának a jogi okfejtése szerint a házastársi közös szerzés törvényes vélelmével szemben bizonyítást nyert a perben az, hogy az I. r. alperes a perbeli ingatlant a különvagyonából vásárolta meg, és az építkezés is különvagyonából történt. Ezt alátámasztotta az I. r. alperes édesanyjának 800 000 Ft különvagyoni ajándékozásra vonatkozó nyilatkozata, melyet a felperes sem vitatott, hanem csupán annak igazolását kérte, hogy a fenti összeget az I. r. alperes az építkezésre fordította. Miután az ezzel kapcsolatos elszámolást az I. r. alperes csatolta, a felperes pedig akként nyilatkozott, hogy az építkezésbe fizikailag nem tudott besegíteni, illetve arra sem tudott nyilatkozni, hogy az ingatlan vásárlása milyen összegből történt, az elsőfokú bíróság a fenti összeget az I. r. alperes különvagyonaként vette figyelembe.

A beszerzett cégbírósági iratok alapján bizonyítottnak találták a perben eljárt bíróságok azt is, hogy az I. r. alperes 1991. évben 1 445 000 Ft-ot, 1992. évben pedig 4 000 000 Ft osztalékot vett fel - melyet kölcsönadott a testvérének - és ezen összegek visszafizetése után, azok felhasználásával történt az ingatlan telkének megvásárlása és az azon álló épület felépítése.

Nem fogadták el ezzel szemben a felperes azon érvelését, mely szerint az I. r. alperes nem bizonyította volna sem a testvérének kölcsönadott pénzösszeg különvagyoni jellegét, sem pedig azt, hogy a különvagyoni vállalkozásából származó osztalékot az ingatlan vételére, illetve az építkezésre fordította.

Nem tulajdonítottak jelentőséget ugyanakkor a T. Kft. által 1994. április 14-én kiállított és a felperes fellebbezésének a mellékleteként becsatolt - okiratban foglaltaknak, mely szerint az I. r. alperes 1993. évben osztalékot nem vett fel, mert az I. r. alperes nem az 1993. évi, hanem - a cégbírósági iratokkal igazoltan felvett - 1991. és 1992. évben kifizetett osztalékot adta kölcsön testvérének.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása és a keresetének helyt adó ítélet hozatala iránt.

A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 164. §-ának (1) és a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdését.

Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felperes felülvizsgálati kérelme részben alapos, a jogvita megalapozott érdemi elbírálásához szükséges adatok azonban nem állnak rendelkezésre.

I. A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése törvényes vélelmet létesít amellett, hogy a házassági életközösség ideje alatt keletkezett vagyon a házastársak osztatlan közös tulajdonát képezi, hacsak annak a Csjt. 28 §-a szerinti különvagyoni jellegét az arra hivatkozó házasfél nem bizonyítja.

A bizonyítási teher Pp. 164. §-a szerinti főszabálya és a törvényes vélelmekkel szembeni bizonyítás Pp. 3. §-ának (5) bekezdése szerinti speciális szabálya szerint tehát a saját különvagyonra hivatkozó I. r. alperest terhelte a vélelem megdöntése: vagyis annak a kétséget kizáró bizonyítása, hogy a perbeli ingatlan egésze a Csjt. 28. §-ának d) pontja szerinti különvagyonához tartozik azért, mert az ingatlan telkének megszerzéséhez és az azon álló felépítmény létesítéséhez teljes egészében a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti különvagyonát használta fel.

Helyesen hivatkozik tehát a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a vélelem megdöntése feltételezte annak a bizonyítását, hogy egyrészt az általa a testvéré­nek kölcsönadott készpénz valóban a különvagyona volt, másrészt az általa visszakapott kölcsönösszeget valamint az édesanyjától ajándékba kapott készpénzt valóban az ingatlan telkének megvételére és az azon álló hétvégi ház felépítésére fordította.