62015CO0607[1]

A Bíróság végzése (hatodik tanács), 2016. május 4. Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság kontra Európai Parlament. Fellebbezés - A Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke - Megsemmisítés iránti kereset - Az Európai Parlamenthez benyújtott petíció - A rusovcei (Oroszvár, Szlovák Köztársaság) kastély tulajdonjoga - Az Európai Unió tevékenységi területére nem tartozó kérdések - A petíció irattárba helyezéséről szóló határozat - Indokolás. C-607/15 P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hatodik tanács)

2016. május 4.(*)

"Fellebbezés - A Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke - Megsemmisítés iránti kereset - Az Európai Parlamenthez benyújtott petíció - A rusovcei (Oroszvár, Szlovák Köztársaság) kastély tulajdonjoga - Az Európai Unió tevékenységi területére nem tartozó kérdések - A petíció irattárba helyezéséről szóló határozat - Indokolás"

A C-607/15. P. sz. ügyben,

a Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság (képviseli: Sobor D. ügyvéd)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2015. november 18-án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Parlament

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: A. Arabadjiev tanácselnök, J. C. Bonichot (előadó) és E. Regan bírák,

főtanácsnok: M. Wathelet,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a Bíróság eljárási szabályzata 181. cikkének megfelelően, indokolt végzéssel kerül sor,

meghozta a következő

Végzést

1 Fellebbezésében a Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság az Európai Unó Törvényszéke 2015. szeptember 10-i Pannonhalmi Főapátság kontra Parlament végzésének (T-453/14, EU:T:2015:660, a továbbiakban: megtámadott végzés) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék elutasította az Európai Parlament petíciós bizottsága (a továbbiakban: petíciós bizottság) által 2014. április 16-án hozott azon határozat megsemmisítése iránti keresetét, amelyben e bizottság azzal az indokkal nyilvánította elfogadhatatlannak a fellebbező által 2013. június 26-án benyújtott petíciót, hogy az nem tartozik az Európai Unió tevékenységi területére (a továbbiakban: vitatott határozat).

A jogvita előzményei és a vitatott határozat

2 A jogvita alapját képező tényállást a következőképpen ismerteti a megtámadott végzés 1-4. pontja:

"1 2013. június 26-án a felperes, a Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság (Magyarország) petíciót nyújtott be a[...] Parlamenthez, amelyet 1002/2013. számon nyilvántartásba vettek.

2 E petícióban a felperes azt kérte a Parlamenttől, hogy közvetítőként avatkozzon be a Szlovák Köztársasággal a rusovcei (Oroszvár, Szlovákia) Lónyay-kastély tulajdonjogára vonatkozóan fennálló vita megoldásának elősegítése érdekében.

3 A petíció szerint a Lónyay házaspár végrendeletében 1944-ben az apátságra hagyta ezen ingatlant. 1948-ban a csehszlovák kormány elrendelte annak elkobzását. A felperes néhány éve lépéseket tesz a Szlovák Köztársaság hatóságainál ezen ingatlan visszaszerzése érdekében. Petíciójában a felperes abbéli aggodalmát is kifejezte, hogy a szlovák kormány találkozókat kíván tartani e kastélyban az Európai Unió Tanácsának elnöksége keretében, amelyet a Szlovák Köztársaság lát el 2016-ban.

4 [A vitatott határozatban] a [...] petíciós bizottság[...] elnöke a következőképpen tájékoztatta a felperest arról, hogy az 1002/2013. sz. petíciója elfogadhatatlan:

»[...] Megvizsgáltuk [a petícióját] annak eldöntése érdekében, hogy az Ön által felhozott téma egyértelműen az Európai Unió tevékenységi területére tartozik-e, amelyre kiterjed a hatáskörünk.

Sajnálattal tájékoztatom, hogy a jelen ügyben nincs szó erről, ezért a [Parlament eljárási szabályzata] 201. cikkének (8) bekezdése alapján intézkedés nélkül irattárba helyezem a petícióját.«"

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott végzés

3 A fellebbező 2014. június 13-án a vitatott határozat megsemmisítésére irányuló keresetet nyújtott be a Törvényszék Hivatalához.

4 A Törvényszék Hivatalához 2014. szeptember 25-én benyújtott külön iratban a Parlament a Törvényszék 1991. május 2-i eljárási szabályzatának 114. cikke alapján elfogadhatatlansági kifogást tett. A fellebbező 2014. november 10-én benyújtotta e kifogással kapcsolatos észrevételeit.

5 A Törvényszék Hivatalához 2014. szeptember 30-án érkezett beadványában a Szlovák Köztársaság kérte, hogy a Parlament kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba.

6 A Törvényszék Hivatalához 2014. október 29-én érkezett beadványában Magyarország kérte, hogy a fellebbező kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba.

7 A Törvényszék hatodik tanácsának elnöke 2014. október 24-i és november 27-i határozatával az elfogadhatatlansági kifogásról történő határozathozatalig felfüggesztette a beavatkozási kérelmek vizsgálatát.

8 A megtámadott végzésben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az ügy körülményeire figyelemmel a megfelelő igazságszolgáltatás igazolja a kereset érdemi elutasítását ebben az ügyben, anélkül hogy határozni kellene a Parlament által hivatkozott elfogadhatatlansági kifogásokról. Úgy ítélte meg, hogy az egyetlen felhozott jogalap nyilvánvalóan megalapozatlan. Következésképpen elutasította a keresetet.

A fellebbező kérelmei

9 Fellebbezésében a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést;

- az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 61. cikke alapján döntsön érdemben az ügyben, és

- a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

A fellebbezésről

10 A Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke alapján, ha a fellebbezés teljes egészében vagy részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, illetve nyilvánvalóan megalapozatlan, azt a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően indokolt végzéssel teljes egészében vagy részben az eljárás során bármikor elutasíthatja.

11 A jelen fellebbezés keretében e rendelkezést kell alkalmazni.

12 Fellebbezése alátámasztására a fellebbező két jogalapra hivatkozik. Az elsőben azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen határozott végzés útján, mivel így megfosztotta azon jogtól, hogy álláspontját nyilvánosan tartott tárgyaláson kifejthesse. A második jogalapot a Törvényszék téves jogalkalmazására alapítja, mivel az tévesen állapította meg, hogy a vitatott határozat megfelelően indokolt.

A második jogalapról

13 Az elsőként megvizsgálandó második jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék - annak megállapításakor, hogy a vitatott határozat megfelelően indokolt - a Parlament eljárási szabályzata 201. cikke (8) bekezdésének téves értelmezésére támaszkodott, amely rendelkezés arra kötelezi a petíciós bizottságot, hogy amennyiben az EUMSZ 227. cikkben foglalt feltételekre tekintettel elfogadhatatlannak nyilvánítja a petíciót, a petíció benyújtóját tájékoztassa e határozatáról és annak indokairól.

14 A Törvényszék által a megtámadott végzés 17. pontjában felidézettekhez hasonlóan emlékeztetni kell arra, hogy a Parlament azt megállapító határozatát, hogy az EUMSZ 227. cikkben meghatározott feltételek nem teljesülnek, oly módon kell indokolni, hogy a petíció benyújtója számára kiderüljön, az említett feltételek közül melyik nem teljesült az esetében; e tekintetben elegendő rövidített indokolás is (lásd ebben az értelemben: 2014. december 9-i Schönberger kontra Parlament ítélet, C-261/13 P, EU:C:2014:2423, 23. pont).

15 Ezért a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott végzés 19. pontjában megállapította, hogy a vitatott határozatban szereplő rövidített indokolás megfelel az ítélkezési gyakorlatban megállapított indokolási követelménynek.

16 Továbbá, amennyiben a fellebbező a jogalapjával azt kívánta állítani, hogy a Törvényszék tévesen minősítette a vitatott határozat indokolását "megfelelőnek", noha az nem tette lehetővé a petíció benyújtója számára, hogy kiderüljenek belőle a petíció elutasításának indokai, ezen érvet mindenképpen el kell utasítani, mivel e határozatnak a jelen végzés 2. pontjában felidézett szövegéből kiderül, hogy a petíciós bizottság kifejezetten azon körülményre alapozott, hogy az érintett petíció tárgya egyértelműen nem tartozik az Európai Unió tevékenységi területére.

17 Következésképpen a fellebbező második jogalapját, mint nyilvánvalóan megalapozatlant, el kell utasítani.

Az első jogalapról

18 A fellebbező első jogalapjában azt állítja, hogy téves a Törvényszék azon következtetése, mely szerint a kérelme jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan, és hogy a Törvényszék ezért tévesen utasította el az említett kérelmet az eljárási szabályzatának 126. cikke szerinti indokolt végzéssel. Azt állítja továbbá, hogy e cikk jelen ügyben való alkalmazása megfosztotta azon jogtól, hogy álláspontját nyilvánosan tartott tárgyaláson fejthesse ki. Rámutat "az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke szempontjából [felmerülő] aggály[aira]".

19 Emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata megtámadott végzés meghozatalának időpontjában hatályos szövegének 126. cikke értelmében, ha a kereset jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan, a Törvényszék az előadó bíró javaslatára - az eljárás folytatása nélkül - az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

20 Meg kell állapítani, hogy a fellebbező, amikor ezen első jogalap alátámasztása érdekében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen minősítette kérelmét "jogilag nyilvánvalóan megalapozatlannak", a második jogalap alátámasztására felhozott érdemi érveléssel azonos érvelésre hivatkozik. Márpedig, amint azt a jelen végzés 17. pontja kimondja, az ilyen jogalap nyilvánvalóan megalapozatlan.

21 Emellett emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 126. cikkének alkalmazása nem biztosítja szóbeli szakasz lefolytatását (lásd analógia útján: 2006. május 2-i Regione Siciliana kontra Bizottság ítélet, C-417/04 P, EU:C:2006:282, 37. pont). A megtámadott végzésből továbbá az tűnik ki, hogy a Törvényszék a felek meghallgatása nélkül, elégséges információra alapozhatta határozatát.

22 Következésképpen a fellebbező első jogalapját, mint nyilvánvalóan megalapozatlant, szintén el kell utasítani.

23 Ebből következik, hogy a Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke alapján a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

24 A Bíróság eljárási szabályzatának 137. cikke alapján, amely e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó, a költségekről az eljárást befejező végzésben kell határozni. Mivel a jelen végzést a Bíróság azelőtt hozta meg, hogy az elsőfokú eljárás alperesének a fellebbezést kézbesítették volna, és következésképpen azelőtt, hogy ezen alperesnek költségei merültek volna fel, a fellebbező maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság maga viseli saját költségeit.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: magyar.