62003TO0108_SUM[1]

Az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) 2005. február 28-i végzése. Elisabeth von Pezold kontra az Európai Közösségek Bizottsága. EMOGA - Erdőgazdálkodás - Vidékfejlesztés-programozási dokumentumot jóváhagyó határozat - Megsemmisítés iránti kereset - Természetes vagy jogi személyek - Azokat személyükben érintő jogi aktusok - Hatáskör hiánya - Elfogadhatatlanság. T-108/03. sz. ügy

T-108/03. sz. ügy

Elisabeth von Pezold

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"EMOGA - Erdőgazdálkodás - Vidékfejlesztés-programozási dokumentumot jóváhagyó határozat - Megsemmisítés iránti kereset - Természetes vagy jogi személyek - Azokat személyükben érintő jogi aktusok - Hatáskör hiánya - Elfogadhatatlanság"

A végzés összefoglalása

1. Megsemmisítés iránti kereset - Természetes vagy jogi személyek - Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok - Vidékfejlesztés-programozási dokumentumot jóváhagyó határozat - Az erdőgazdálkodási támogatások korlátozását bevezető rendelkezés - Erdőgazdálkodó keresete - Elfogadhatatlanság

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

2. Európai Közösségek - Az intézmények jogi aktusai jogszerűségének bírósági felülvizsgálata - Általános hatályú aktus - Jogellenességi kifogás előterjesztésének vagy az érvényesség vizsgálata érdekében előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztése indítványozásának szükségessége a természetes és jogi személyek esetén - A tagállamoknak a hatékony bírói jogvédelemhez való jog érvényesülése biztosításához szükséges teljes jogorvoslati rendszer kialakítására vonatkozó kötelezettsége

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés; EK 234. cikk; EK 241. cikk)

3. Megsemmisítés iránti kereset - Természetes vagy jogi személyek - A jogorvoslati lehetőségek esetleges hiánya - A jogorvoslati rendszerre és a megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatósági feltételeire gyakorolt hatás hiánya - A személyében való érintettség szükségessége feltételének contra legem értelmezése - Megengedhetetlenség

(EK 230. cikk, (4) bekezdés)

1. Az erdészeti gazdaság tulajdonosát nem érinti személyében a Bizottság által hozott azon határozat, amely egy vidékfejlesztési terv alapján valamely tagállam által benyújtott vidékfejlesztés programozási dokumentumot hagy jóvá, amely dokumentum egyedüli címzettje e tagállam. A Bizottság által az 1257/1999 rendelet 44. cikke (2) bekezdésének megfelelően jóváhagyott programozási dokumentumba felvett rendelkezés, amely az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatás vonatkozásában az erdőgazdálkodásra nyújtott támogatásokat korlátozza, olyan általános hatályú intézkedésnek minősül, amely objektív módon meghatározott helyzetekre alkalmazandó, és amely általánosan és elvontan körülírt személyek vonatkozásában fejt ki joghatásokat. Ugyanis annak megállapításához, hogy valamely jogi aktus személyükben érint egyes gazdasági szereplőket, nem elegendő az, hogy őket valamely aktus gazdaságilag jelentősebb mértékben érintse, mint versenytársaikat. Az, hogy többé-kevésbé pontosan meghatározható azon jogalanyoknak a száma, sőt kiléte is, akik tekintetében egy intézkedés alkalmazandó, semmiképpen sem jelenti azt, hogy őket ez az intézkedés személyükben érintené, amennyiben megállapítást nyer, hogy ez az alkalmazás a szóban forgó jogi aktus által meghatározott, objektív jogi vagy ténybeli helyzet alapján valósul meg.

(vö. 36., 43., 45-46., 49. pont)

2. A Szerződés - egyrészről az EK 230. és az EK 241. cikkel, másrészről az EK 234. cikkel - teljes jogorvoslati és eljárási rendszert állított fel az intézményi aktusok jogszerűsége felülvizsgálata biztosításának célja érdekében, és ezt a közösségi bíróságra bízta. Mivel ebben a rendszerben a természetes vagy jogi személyek az általános hatályú közösségi jogi aktusokat az EK 230. cikk negyedik bekezdésében előírt elfogadhatósági feltételek alapján közvetlenül nem támadhatják meg, az esettől függően vagy a közösségi bíróság előtt az EK 241. cikk alapján, vagy a nemzeti bíróságok előtt közvetve hivatkozhatnak az ilyen aktusok érvénytelenségére, és mivel a nemzeti bíróságok maguk nem rendelkeznek hatáskörrel az említett aktusok érvénytelenségének megállapítására, kérhetik azokat, hogy e vonatkozásban kezdeményezzenek előzetes döntéshozatali eljárást a Bíróság előtt. A tagállamok kötelezettsége az, hogy a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog érvényesülését biztosító teljes jogorvoslati és eljárási rendszert állítsanak fel.

(vö. 51-52. pont)

3. A hatékony bírói jogvédelemhez való jog nem vezethet az EK 230. cikk olyan értelmezéséhez, miszerint a megsemmisítés iránti kereset elfogadható, ha a közösségi bíróság által a nemzeti eljárási szabályok tekintetében elvégzett konkrét vizsgálat eredményeként bebizonyosodik, hogy e szabályok magánszemélyek számára nem engedik meg a kifogásolt közösségi jogi aktusok érvényességét megkérdőjelező kereset indítását. Az ilyen rendszer megkövetelné ugyanis, hogy a közösségi bíróság minden esetben vizsgálja meg és értelmezze a tagállami eljárási jogot, ami a közösségi jogi aktusok jogszerűségi felülvizsgálatának keretei között hatáskörének túllépéséhez vezetne. Igaz ugyan, hogy az EK 230. cikk negyedik bekezdésében foglalt személyében való érintettség feltételét a hatékony bírói jogvédelemhez való jog alapelvének fényében kell értelmezni, figyelembe véve a felperest egyénítő egyes körülményeket, az ilyen értelmezés azonban nem vezethet a Szerződésben kifejezetten előírt feltételtől való eltéréshez anélkül, hogy a Szerződés által a közösségi bíróságok számára megállapított hatáskörök keretein ne lépnének túl.

(vö. 52-53. pont)

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (harmadik tanács)

2005. február 28.(*)

"EMOGA - Erdőgazdálkodás - Vidékfejlesztés-programozási dokumentumot jóváhagyó határozat - Megsemmisítés iránti kereset - Természetes vagy jogi személyek - Azokat személyükben érintő jogi aktusok - Hatáskör hiánya - Elfogadhatatlanság"

A T-108/03. sz. ügyben,

Elisabeth von Pezold (lakóhelye: Pöls [Ausztria]), képviseli: R. von Pezold ügyvéd)

felperesnek

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: G. Braun, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

az Osztrák Köztársaság 2000-2006-os vidékfejlesztés-programozási dokumentumát jóváhagyó, 2000. július 14-i bizottsági határozat részleges megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (harmadik tanács),

tagjai: M. Jaeger elnök, V. Tiili és Czúcz O. bírák,

hivatalvezető: H. Jung,

meghozta az alábbi

Végzést

Jogi háttér

1 1999. május 17-én a Tanács elfogadta az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, valamint egyes rendeletek módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló 1257/1999/EK rendeletet (HL L 160., 80. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 391. o.).

2 A rendelet II. címének VIII. fejezete pontosan meghatározza a különböző támogatási intézkedéseket az erdőgazdálkodás területén, valamint a támogatások megadásának feltételeit. Az ugyanazon térségre vonatkozó vidékfejlesztési támogatási intézkedéseket lehetőség szerint egyetlen tervben kell összevonni. Amennyiben mégis több terv készítése szükséges, az e tervekben előterjesztett intézkedések közötti kapcsolatot fel kell tüntetni, és az ilyen intézkedések közötti összeegyeztethetőséget és összhangot biztosítani kell.

3 Az 1257/1999 rendelet 29. cikkének (1) bekezdése szerint:

"Az erdőgazdálkodás támogatása hozzájárul a vidéki térségekben található erdők gazdasági, ökológiai és társadalmi szerepének a fenntartásához és továbbfejlesztéséhez."

4 A rendelet 30. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdése kimondja különösen, hogy "[az] erdőgazdálkodási támogatás [...] olyan erdőgazdálkodási beruházás, amelynek célja az erdők gazdasági, ökológiai vagy társadalmi értékének jelentős növelése,

5 Az említett rendelet 37. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"Vidékfejlesztési támogatásban csak a közösségi joggal összeegyeztethető intézkedések részesülhetnek."

6 Az 1257/1999 rendelet 37. cikkének (4) bekezdése szerint:

"A tagállamok a közösségi vidékfejlesztési támogatások megadását további vagy szigorúbb feltételekhez köthetik, azzal a feltétellel, hogy az ilyen feltételek összhangban vannak az e rendeletben megállapított célkitűzésekkel és követelményekkel."

7 A rendelet 39. cikkének (2) bekezdése szerint:

"A tagállamok által benyújtott vidékfejlesztési terveknek tartalmazniuk kell a tervezett támogatási intézkedések összeegyeztethetőségének és összhangjának felmérését, valamint hivatkozást az összhang és az összeegyeztethetőség érdekében hozott intézkedésekre."

8 Továbbá, az 1257/1999 rendelet 41. cikkének (1) bekezdése így szól:

"A vidékfejlesztési tervet a legmegfelelőbbnek tekintett területi szinten kell elkészíteni. A tervet a tagállam által kijelölt illetékes hatóságok készítik el, és az illetékes hatóságokkal és szervezetekkel a megfelelő területi szinten folytatott konzultációkat követően a tagállam nyújtja be a Bizottságnak."

9 Végül a 44. cikk (2) bekezdése szerint:

"A Bizottság az e rendelettel való összhang szempontjából értékeli a benyújtott terveket. A tervek alapján a Bizottság [a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. június 21-i] 1260/1999/EK [tanácsi] rendelet [HL L 161., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 31. o.] 50. cikkének (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően, a tervek benyújtásától számított hat hónapon belül jóváhagyja a vidékfejlesztés programozási dokumentumokat."

A jogvita alapját képező tényállás

10 Az 1257/1999 rendeletnek megfelelően az illetékes osztrák hatóságok 1999. szeptember 1-jén benyújtották a Bizottságnak az Österreichische Programm für die Entwicklung des ländlichen Raumes című tervet (osztrák vidékfejlesztési program, a továbbiakban: a vidékfejlesztési terv), amely többek között a terv végrehajtásához előirányzott intézkedéseket és egy átfogó, a tagállami és a közösségi támogatásokat felsoroló finanszírozási tervet tartalmaz, amely megjelöli a terv egyes tételeihez, illetve a tervezett tételeken belüli egyes intézkedésekhez rendelt nemzeti és közösségi támogatásokat. A Bizottsággal folytatott tárgyalások nyomán a terv végleges változatát 2000. június 23-án terjesztették a Bizottság elé.

11 A terv, különösen a 9.10.2.1.3. pontjának negyedik francia bekezdése, anyagi támogatást irányoz elő a "növényzet telepítésére, megőrzésére és növényi kultúrák fenntartására irányuló összevont intézkedésekhez", amelyet a 9.10.2.1.5. pont szerint évente és intézkedésenként legfeljebb 20 hektáros területre vonatkozóan lehet nyújtani.

12 A Bizottság a vidékfejlesztési terv alapján 2000. július 14-én elfogadta a C (2002) 1973. sz. közzé nem tett végleges határozatot (a továbbiakban: a megtámadott határozat) a 2000-2006-os időszakra vonatkozó vidékfejlesztés-programozási dokumentum jóváhagyásáról, amelyet az Osztrák Köztársaság az 1257/1999 rendelet 44. cikke (2) bekezdésének megfelelően nyújtott be hozzá.

13 A vidékfejlesztési terv végrehajtásának keretében az osztrák hatóságok több egyedi irányelvet fogadtak el, többek között a Sonderrichtlinie für die Umsetzung der "Sonstigen Maßnahmen" des Österreichischen Programms für die Entwicklung des ländlichen Raums címűt (az osztrák vidékfejlesztési programban szereplő "egyéb intézkedések" végrehajtására kibocsátott irányelv, a továbbiakban: az egyedi irányelv), amely 2000. július 27-én lépett hatályba. Az egyedi irányelv 6.2.1.4.1. pontjában - csakúgy, mint már a vidékfejlesztési terv 9.10.2.1.5. pontjában is - említésre került, hogy a "növényzet telepítésére, megőrzésére és növényi kultúrák fenntartására irányuló összevont intézkedésekhez" nyújtott támogatás évente és intézkedésenként legfeljebb 20 hektáros területre vonatkozóan adható (a továbbiakban: a kifogásolt rendelkezés).

14 2000. április 27-én és augusztus 31-én a felperes, aki egy kb. 3500 hektár fás területű erdészeti vállalkozás tulajdonosa, az egyedi irányelv alapján két kérelmet nyújtott be a stájerországi tartományi mezőgazdasági kamarához, amelyekben támogatás nyújtását kéri egy 20 hektáros, valamint egy 15 hektáros területen elvégzendő területtisztítási munkálatok során szükséges intézkedések finanszírozására.

15 2000. október 18-án kelt két levelében a szövetségi mező- és erdőgazdasági minisztérium helyett és nevében eljáró társaság, az Agrarmarkt Austria Marketing GmbH (a továbbiakban: az Agrarmarkt társaság) arról tájékoztatta a felperest, hogy a támogatás odaítélése feltételeinek megvizsgálását követően a stájerországi tartományi mezőgazdasági kamara erdőgazdasági igazgatósága jóváhagyta a kérdéses, 79 999,91 osztrák schilling (ATS) (5 813,82 euró), valamint 19 999,91 ATS (1453,40 euró) összegek iránti támogatási kérelmeket.

16 2001. január 18-i levelével az Agrarmarkt társaság közölte a felperessel, hogy a stájerországi tartományi mezőgazdasági kamara erdőgazdasági igazgatósága a második pénzügyi támogatás összegének megfelelő 1453,45 euró visszatérítését jelentette be neki, mivel úgy véli, hogy a támogatást a kifogásolt rendelkezés által meghúzott határ átlépésével, jogtalanul nyújtották a felperes részére. Az Agrarmarkt társaság előadta ezenkívül, hogy 2000. december 20-án egy erdei utak kialakítására irányuló projekt céljaira már átutalásra került a felperes részére egy 425,12 eurós összeg, és a felperest felszólították az abból fennmaradó 1028,33 euró visszafizetésére.

17 2001. november 19-én a felperes a Bezirksgericht Wien Innere Stadt (Bécs belvárosi kerületi bíróság) előtt keresetet indított az osztrák hatóságok által kibocsátott, a második támogatási összeg visszatérítését elrendelő határozat ellen. E kereset indokaként a felperes különösen arra hivatkozott, hogy a kifogásolt rendelkezés ellentétes az 1257/1999 rendelettel és a közösségi versenyjoggal. Az osztrák hatóságok az eljárás során arra hivatkoztak, hogy a kifogásolt rendelkezés a vidékfejlesztési terv szerves részét képezte, hogy azt megvitatták, és alapos vizsgálatnak vetették alá, valamint úgy kell tekinteni, hogy azt a megtámadott határozat jóváhagyta.

18 E körülmények között a felperes az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. március 24-én érkezett keresetlevelében a jelen keresetet terjesztette elő.

A felek kérelmei

19 A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- semmisítse meg a megtámadott határozatot a kifogásolt rendelkezést jóváhagyó részében;

- másodlagosan, állapítsa meg, hogy a megtámadott határozat nem tartalmazza a kifogásolt rendelkezés jóváhagyását;

- kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

20 A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- a keresetet, mint elfogadhatatlant, utasítsa el;

- másodlagosan, a keresetet, mint megalapozatlant, utasítsa el;

- kötelezze a felperest a költségek viselésére.

Indokolás

21 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 113. cikke szerint, amennyiben e szabályzat 114. cikkének 3. és 4. §-ában foglaltak szerint jár el, az Elsőfokú Bíróság hivatalból bármikor vizsgálhatja, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan-e.

22 A jelen ügyben az Elsőfokú Bíróság az iratok alapján rendelkezésre álló adatokat elegendőnek tartja, ezért úgy dönt, hogy a szóbeli szakasz megnyitása nélkül határoz az ügyben.

A felek érvei

23 A Bizottság, anélkül hogy formálisan elfogadhatatlansági kifogást terjesztene elő, válaszában és viszonválaszában vitatja a megsemmisítési kereset elfogadhatóságát azzal az indokkal, hogy a megtámadott határozat a felperest nem érinti közvetlenül és személyében az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében.

24 Elsőként, az első feltétellel kapcsolatban a Bizottság emlékeztet arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következően egy tagállamhoz címzett határozat esetében a közvetlen érintettséghez az szükséges, hogy a kifogásolt közösségi intézkedés közvetlenül kihasson a magánszemély jogi helyzetére, illetve hogy az intézkedés címzettjeiknek, akiknek azt végre kell hajtaniuk, nem hagy teret a szabad mérlegelésre, hanem a végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és kizárólag a közösségi szabályozásból következik, anélkül hogy egyéb közbenső szabályok alkalmazása szükséges lenne. Hozzáteszi, hogy ugyanez vonatkozik arra az esetre, amikor a címzettnek csak elméleti lehetősége van arra, hogy a közösségi jogi aktus végrehajtásától eltekintsen, hiszen az aktusnak megfelelő jogi következmények kiváltására irányuló szándéka nem kétséges (a C-386/96. P. sz., Dreyfus kontra Bizottság ügyben 1998. május 5-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-2309. o.] 43. és 44. pontja és a C-404/96. P. sz., Glencore Grain kontra Bizottság ügyben hozott ítélet [EBHT 1998., I-2435. o.] 43. és 44. pontja).

25 A megtámadott határozatból kiderül, hogy azt az Osztrák Köztársasághoz címezték, így a felperes nem tekinthető a határozat címzettjének. A Bizottság álláspontja szerint a jelen ügyben tehát nem teljesülnek a fent említett feltételek. A Bizottság hangsúlyozza, hogy a megtámadott határozat mindössze a hozzá benyújtott vidékfejlesztési terv tartalmának jogszerűségét állapítja meg az 1257/1999 rendelet értelmében. Ennek a megállapításnak szerinte nincs közvetlen hatálya a későbbi kérelmezővel szemben, egyrészt, mivel a program végrehajtása során a tagállam széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, másrészt, mivel a Bizottság semmilyen jogi kapcsolatban nem áll a kérelmezővel. Ugyanis, a Bizottság elismeri ugyan, hogy a kifogásolt rendelkezés szerepelt a Bizottság által jóváhagyott vidékfejlesztési terv 9.10.2.1.5. pontjában, kiemeli azonban, hogy két nemzeti intézkedés, nevezetesen az egyedi irányelv és a támogatás odaítéléséről szóló határozat elfogadására is sor került azt megelőzően, hogy a felperes vonatkozásában hatályossá vált volna a szóban forgó jóváhagyás.

26 A Bizottság azt is hangsúlyozza, hogy a Bíróság megítélése szerint a nemzeti támogatási program Bizottság általi jóváhagyása nem változtatja ez utóbbit közösségi jellegű jogi aktussá. Abban az esetben, ha egy támogatási szerződés összeegyeztethetetlen a Bizottság által jóváhagyott programmal, a nemzeti bíróságnak kell levonnia ebből a következtetéseket a nemzeti jogra tekintettel, figyelembe véve annak alkalmazása során a közösségi jog releváns szabályait (a C-336/00. sz. Huber-ügyben 2002. szeptember 19-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-7699. o.] 40. pontja). Ez az érvelés akkor is alkalmazandó, ha feltételezzük, hogy a támogatási szerződés megfelel a jóváhagyott programnak. A jelen ügyben ezért a felperesnek a hatáskörrel rendelkező nemzeti bírósághoz kell fordulnia, és előtte vitatnia a kifogásolt rendelkezések érvényességét a nemzeti jog és a közösségi jog alapján.

27 Másodszor, ami a felperes személyében való érintettségét illeti, a Bizottság emlékeztet arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint azok a jogalanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos tulajdonságaik vagy olyan ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, mely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (a C-25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15-én hozott ítélet [EBHT 1963., 197. o.] és a T-117/94. sz., Associazione agricoltori della provincia di Rovigo és társai kontra Bizottság ügyben 1995. február 21-én hozott végzés [EBHT 1995., II-455. o.] 21. pontja). A Bizottság szerint tehát a megtámadott határozat jóváhagy olyan intézkedéseket, amilyen a kifogásolt rendelkezés is, amely általános hatályú, tárgya objektív módon meghatározott, és általánosan és elvontan körülírt személyek csoportjával szemben fejt ki joghatásokat.

28 Konkrétan a kifogásolt rendelkezéssel kapcsolatban a Bizottság előadja, hogy az különbségtétel nélkül, az összes ausztriai erdőtulajdonost érinti, anélkül hogy ezek valamelyik csoportját a többihez képest hátrányosabb helyzetbe hozná. Így a felperest álláspontja szerint a megtámadott határozat csak annyiban érinti, amennyiben az összes többi erdőtulajdonossal azonos helyzetére vonatkozik. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes jelentős területű erdőnek a tulajdonosa, és ebből következően nagyobb a különbség a tulajdonában lévő erdő területe és a támogatható maximális erdőterület között, mint a kisebb méretű gazdaságok esetében, nem elegendő ahhoz, hogy ez a felperest a többi erdőtulajdonoshoz képest egyénítse.

29 A felperes a jelen keresetet elfogadhatónak tartja. A keresetindítás határidejével kapcsolatban első helyen arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozatról csak 2003. január 15-én szerzett tudomást, az osztrák hatóságoknak a Bezirksgericht Wien Innere Stadt előtt folyamatban lévő eljárás során tett nyilatkozata alkalmával. Ezért az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. március 24-én érkezett kereset benyújtására a felperes szerint a határidőn belül került sor.

30 Másodsorban, a felperes úgy véli, hogy őt a megtámadott határozat az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében közvetlenül érinti, mivel az osztrák hatóságok szerint az említett határozat a kifogásolt rendelkezést a közösségi joggal összhangban lévőnek nyilvánította, amely ezáltal a felperessel szemben közvetlen hatályúvá vált.

31 Annak a ténynek, hogy a Bizottság általi jóváhagyást követően az Osztrák Köztársaság elméletileg lemondhatott volna a kifogásolt rendelkezés végrehajtásáról, itt nincs jelentősége. A felperes szerint valamely nemzeti szabályozást jóváhagyó határozat hatályának közvetlen volta nem függhet a nemzeti hatóságok a határozat meghozatalát követően tanúsított önkényes magatartásától, mivel a kérdéses szabályozást éppen e hatóságok bocsátották ki, és ők kívánták jóváhagyatni a Bizottsággal. A felperes szerint ezért nem kétséges, hogy az Osztrák Köztársaság a jóváhagyott szabályozást végre kívánta hajtani, és hogy ennek következtében csak elméleti lehetőség van arra, hogy a Bizottság által hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében a kifogásolt rendelkezés végrehajtásától eltekintsen (a 24. pontban hivatkozott Dreyfus kontra Bizottság ítélet 44. pontja és a 24. pontban hivatkozott Glencore Grain kontra Bizottság ítélet 44. pontja).

32 A felperes hangsúlyozza ezenkívül, hogy a megtámadott határozat semmilyen mérlegelési lehetőséget nem hagy az osztrák hatóságok számára az egyedi irányelv végrehajtása során, amihez semmilyen további, az irányelvet átültetését célzó intézkedés nem szükséges. Az ilyen intézkedések egyébként is elképzelhetetlenek, mivel az osztrák jog szerint magánjogi ügylet keretében történnek.

33 Az e területen a támogatások odaítéléséről hozott határozatok emiatt kívül esnek a Verfassungsgerichtshof (az osztrák alkotmánybíróság), illetve a Verwaltungsgerichtshof (osztrák közigazgatási bíróság) általi felülvizsgálat köréből. A felperes szerint emiatt a jelen kereset elfogadhatatlansága következtében sérülne a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető joga, amelyet a Bíróság is elismert. Végül a felperes ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy már a Bezirksgericht Wien Innere Stadt előtti eljárás során 2001. november 20-án benyújtott keresetében is kérte előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztését abban a kérdésben, hogy összeegyeztethető-e a közösségi joggal egy olyan nemzeti rendelkezés, amely valamely támogatás tárgyát évente meghatározott mértékű területre korlátozza. A Bezirksgericht Wien Innere Stadt kinyilvánította, hogy nem kívánja előterjeszteni a javasolt előzetes döntéshozatal iránti kérelmet. A felperes ezért a jelen kereset benyújtására kényszerült, annak érdekében, hogy ne mulassza el a megtámadott határozat elleni fellépésre nyitva álló határidőt. Éppen ezért szerinte nem releváns a Bizottság azon érve, miszerint a nemzeti bíróságok feladata annak vizsgálata, hogy a nemzeti szabályozás megfelel-e a közösségi jognak, mivel e bíróságoknak nincs hatásköre annak megállapítására, hogy a Bizottság megsértette-e a közösségi jogot.

34 Végül harmadsorban a felperes úgy véli, hogy a megtámadott határozat őt személyében érinti. Előadja, hogy erdészeti vállalkozása egy nemrégiben 500 hektáron elvégzett, kb. négymillió euró saját erővel finanszírozott újraerdősítést követően 1250 hektár gondozásra szoruló fiatal fát tartalmaz (amely a vállalkozás erdőterületének több mint egyharmadát jelenti). Ráadásul erre az újraerdősítésre a felperes szerint az intenzív erdőhasználat, egy állami tulajdonban lévő helyi barnaszén-erőmű és egy állami tulajdonban lévő helyi cellulózgyártó üzem által okozott szennyezési károk, valamint a lavinák elleni védekezés és a vízháztartás javítása érdekében volt szükség. A felperes ezt a gondozást mindössze évi 120 hektár esetében tudja elvégezni. A felperes e rendhagyó körülményekkel magyarázza, hogy a megtámadott határozat őt személyében érinti.

35 A felperes elismeri, hogy a megtámadott határozatot nem kifejezetten rá vonatkozóan bocsátották ki. Hangsúlyozza viszont, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie azt az osztrák hatóságok előtt ismeretes tényt, hogy a kifogásolt rendelkezés éppen a kisszámú, közérdekű funkciót betöltő, magaslati kultúrákat tartalmazó és füsttel erősen szennyezett erdészeti gazdaságot érinti. Az ausztriai erdőterületeknek ténylegesen évente csak kb. 5%-a szorul gondozásra, így tehát a felperes szerint a kifogásolt rendelkezés a vállalkozásoknak mindössze egy kis, több mint 400 hektár összterületű csoportját érinti.

Indokolás

Az első, a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kereseti kérelemről

36 Az Elsőfokú Bíróság előzetesen megjegyzi, hogy a jelen kereset tárgya formálisan a megtámadott határozat megsemmisítése az egyedi irányelv 6.2.1.4.1. pontját jóváhagyó részében. Utalni kell azonban arra, hogy az 1257/1999 rendelet 44. cikke (2) bekezdésének megfelelően a megtámadott határozat a vidékfejlesztési terv alapján a Bizottsághoz benyújtott vidékfejlesztés programozási dokumentumot hagyja jóvá, és ezért formálisan nem tekinthető az említett tervet nemzeti szinten végrehajtó egyedi irányelv 6.2.1.4.1. pontja jóváhagyásának. Mivel a felek azt nem vitatják, hogy e rendelkezés lényegében a vidékfejlesztési terv 9.10.2.1.5. pontjával azonos, a jelen keresetet úgy kell érteni, hogy az valójában a megtámadott határozat megsemmisítését célozza annak a vidékfejlesztési terv 9.10.2.1.5. pontját jóváhagyó részében.

37 Ezzel kapcsolatban az is kiemelendő, hogy az 1257/1999 rendelet 44. cikkének (2) bekezdése szerint:

"A Bizottság az e rendelettel való összhang szempontjából értékeli a benyújtott terveket. A tervek alapján a Bizottság [...] a tervek benyújtásától számított hat hónapon belül jóváhagyja a vidékfejlesztés programozási dokumentumokat."

38 Egyébként a megtámadott határozat 1. cikkéből az következik, hogy a Bizottság jóváhagyta az Osztrák Köztársaság által a Bizottsághoz végleges változatban 2000. június 23-án, a vidékfejlesztési terv alapján benyújtott programozási dokumentumot.

39 Ezért tehát a jóváhagyó határozathoz a programozási dokumentumok Bizottság általi vizsgálatának szükségszerűen ki kell terjednie a vidékfejlesztési terv tartalmára, amelynek alapján a fenti dokumentumok készültek (ezzel kapcsolatban lásd a fenti 26. pontban hivatkozott Huber-ítélet 39. pontját).

40 Ezenkívül azt is meg kell állapítani, hogy a Bizottság, anélkül hogy ebben a felperes ellentmondott volna neki, elismerte, hogy a vidékfejlesztési terv 9.10.2.1.5. pontja tartalmaz egy olyan rendelkezést, amely a "növényzet telepítésére, megőrzésére és növényi kultúrák fenntartására irányuló összevont intézkedésekhez" nyújtott erdőgazdálkodási támogatásokat évente és intézkedésenként 20 hektáros területre korlátozza. Ezért úgy kell tekinteni, hogy a megtámadott határozat magában foglalja a Bizottság jóváhagyását e rendelkezés vonatkozásában is.

41 Ami a megsemmisítési kereset elfogadhatóságát illeti, még ha feltételezzük is, hogy annak benyújtására a határidőn belül került sor, és a felperes jogosult volt a megtámadott határozat elleni jogorvoslatra, az Elsőfokú Bíróság a kereset elfogadhatóságával kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy azonos feltételek mellett indíthat eljárást a neki címzett határozat vagy az olyan határozat ellen, amelyet ugyan rendeletként vagy egy másik személyhez címzett határozatként hoztak, de őt közvetlenül és személyében érinti.

42 A jelen ügyben kétségtelen, hogy a megtámadott határozat egyetlen címzettje az Osztrák Köztársaság volt. Ilyen körülmények között kiemelendő, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azok a jogalanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos tulajdonságaik vagy olyan ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, mely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (a 27. pontban idézett Plaumann kontra Bizottság ítélet 238. pontja és a C-258/02. P. sz., Bactria kontra Bizottság ügyben 2003. december 12-én hozott végzés [EBHT 2003., I-15105. o.] 34. pontja).

43 Nos, a jelen ügyben az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy a megtámadott határozat tárgya az EMOGA által nyújtott pénzügyi támogatás odaítélése és feltételeinek meghatározása az Osztrák Köztársaság 2000-2006-os időszakra szóló vidékfejlesztési tervében, amely a fenti rendelkezést tartalmazza. Ez, a megtámadott határozat által jóváhagyott rendelkezés tehát olyan általános hatályú rendelkezésnek minősül, amely objektív módon meghatározott helyzetekre alkalmazandó, és amely általánosan és elvontan körülírt személyek vonatkozásában fejt ki joghatásokat.

44 Ebből következik, hogy a megtámadott határozat a felperest objektíve, kizárólag ausztriai erdőtulajdonosi minőségében érinti, ugyanúgy, mint a többi, vele azonos helyzetben lévő gazdasági szereplőt (lásd megfelelően a 27. pontban hivatkozott Associazione agricoltori della provincia di Rovigo és társai kontra Bizottság ügyben hozott végzés 24. és 25. pontját).

45 A felperes abból levezetett érvével kapcsolatban, hogy a kérdéses intézkedés őt hátrányosan érinti, tekintettel arra, hogy jelentős területű erdészeti gazdaság tulajdonosa, meg kell jegyezni, hogy annak megállapításához, hogy valamely jogi aktus személyükben érint egyes gazdasági szereplőket, nem elegendő az a körülmény, még ha ez bizonyított is, hogy őket gazdaságilag jelentősebb mértékben érinti e jogi aktus, mint versenytársaikat (a T-11/99. sz., Van Parys és társai kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 15-én hozott végzés [EBHT 1999., II-2653. o.] 50. és 51. pontja). Ugyanis még ha el kellene is ismerni, hogy a kifogásolt korlátozás azt eredményezhetné, hogy a felperes arányosan kevésbé jelentős támogatásban részesül, mint amilyenben a kisebb területű erdészeti gazdaságok tulajdonosai, ez semmit nem változtatna azon, hogy a korlátozás ugyanilyen következményekkel járna a többi, a felperesével összehasonlítható területű erdészeti gazdaságok tulajdonosaira nézve is (lásd megfelelően a T-231/02. sz., Gonnelli és AIFO kontra Bizottság ügyben 2004. április 2-án hozott végzés [EBHT 2004., II-1051. o.] 45. pontját).

46 Ugyancsak, még annak elismerése mellett is, hogy, amint a felperes állítja, a 400 hektárnál nagyobb területű erdészeti gazdaságoknak mindössze egy kis csoportja szorul bizonyos gondozásra, többek között a füstszennyezés okozta károk miatt, megjegyzendő: az, hogy többé-kevésbé pontosan meghatározható azon jogalanyoknak a száma, sőt kiléte is, akik tekintetében egy intézkedés alkalmazandó, semmiképpen sem jelenti azt, hogy őket ez az intézkedés személyükben érintené, ha mint a jelen esetben is, megállapítást nyer, hogy ez az alkalmazás a szóban forgó jogi aktus által meghatározott, objektív jogi vagy ténybeli helyzet alapján valósul meg (a C-451/98. sz., Antillean Rice Mills kontra Tanács ügyben 2001. november 22-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-8949. o.] 52. pontja).

47 Végül nem vehető figyelembe a felperes azon érve, miszerint őt a megtámadott határozat személyében érinti, mivel a Bizottságnak tekintettel kellett volna lennie arra, hogy a kérdéses rendelkezés éppen azokat az erdészeti vállalkozásokat érinti, amelyek közérdekből viselik a magaslati kultúrák megóvásából adódó szükséges költségeket, és amelyeket a füstszennyezés erősen terhel.

48 Mivel, amint arra az Elsőfokú Bíróság rámutat, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az a tény, hogy a Bizottság bizonyos rendelkezések alapján köteles figyelembe venni az általa kibocsátani kívánt jogi aktus következményeit bizonyos magánszemélyek vonatkozásában, alkalmas ugyan arra, hogy ez utóbbiakat egyénítse (lásd ezzel kapcsolatban a C-152/88. sz., Sofrimport kontra Bizottság ügyben 1990. június 26-án hozott ítélet [EBHT 1990., I-2477. o.] 11. pontját), a jelen ügyben azonban látni kell, hogy a közösségi jog, különösen az 1257/1999 rendelet, nem tartalmaz egyetlen olyan rendelkezést sem, amely a Bizottságot arra kötelezné, hogy a jóváhagyást tartalmazó határozatok kibocsátásakor tekintettel legyen azok következményeire olyan magánszemélyek vonatkozásában, mint a felperes (lásd megfelelően a T-481/93. és T-484/93. sz., Exporteurs in Levende Varkens és társai kontra Bizottság ügyben 1995. december 13-án hozott ítélet [EBHT 1995., II-2941. o.] 62. pontját).

49 Az előbbiekből következik, hogy a felperes nincs olyan ténybeli helyzetben, amely őt az összes többi gazdasági szereplőhöz képest egyénítené, így tehát a megtámadott határozat személyében nem érinti őt.

50 Végül a felperes azt állítja, hogy a jelen kereset elfogadhatatlansága a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jogát sértené.

51 Az Elsőfokú Bíróság ezzel kapcsolatban arra utal, hogy az EK-Szerződés, amint azt a Bíróság a C-50/00. sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25-én hozott ítélete [EBHT 2002., I-6677. o.] 40. pontjában kifejtette, egyrészről 230. és 241. cikkével, másrészről 234. cikkével, teljes jogorvoslati és eljárási rendszert állított fel az intézményi aktusok jogszerűségi felülvizsgálata biztosításának célja érdekében, és ezt a közösségi bíróságra bízza (lásd még a 294/83. sz., Les Verts kontra Parlament ügyben 1986. április 23-án hozott ítélet [EBHT 1986., 1339. o.] 23. pontját). Emivel ebben a rendszerben a természetes vagy jogi személyek az általános hatályú közösségi jogi aktusokat az EK 230. cikk negyedik bekezdésében előírt elfogadhatósági feltételek alapján közvetlenül nem támadhatják meg, az esettől függően vagy a közösségi bíróság előtt az EK 241. cikk alapján, vagy a nemzeti bíróságok előtt közvetve hivatkozhatnak az ilyen aktusok érvénytelenségére, és mivel a nemzeti bíróságok maguk nem rendelkeznek hatáskörrel az említett aktusok érvénytelenségének megállapítására (lásd a 314/85. sz. Foto-Frost ügyben 1987. október 22-én hozott ítélet [EBHT 1987., 4199. o.] 20. pontját), kérhetik azokat, hogy e vonatkozásban kezdeményezzenek előzetes döntéshozatali eljárást a Bíróság előtt.

52 Amellett, hogy a tagállamok kötelezettsége az, hogy a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog érvényesülését biztosító teljes jogorvoslati és eljárási rendszert állítsanak fel, a Bíróság azt is megállapította, hogy az EK 230. cikket nem lehet úgy értelmezni, hogy a megsemmisítési kereset elfogadható, ha a közösségi bíróság által a nemzeti eljárási szabályok tekintetében elvégzett konkrét vizsgálat eredményeként bebizonyosodik, hogy e szabályok magánszemélyek számára nem engedik meg a kifogásolt közösségi jogi aktusok érvényességét megkérdőjelező kereset indítását. Közvetlen megsemmisítés iránti kereset a közösségi bíróság előtt akkor sem indítható, ha ez utóbbi által a nemzeti eljárási szabályok tekintetében elvégzett vizsgálat során bizonyítható lenne, hogy e szabályok magánszemélyek számára nem engedik meg a kifogásolt közösségi jogi aktusok érvényességét megkérdőjelező kereset indítását (a 42. pontban hivatkozott Bactria kontra Bizottság ügyben hozott végzés 58. pontja). Az ilyen rendszer megkövetelné ugyanis, hogy a közösségi bíróság minden esetben vizsgálja meg és értelmezze a tagállami eljárási jogot, ami a közösségi jogi aktusok jogszerűségi felülvizsgálatának keretei között hatáskörének túllépéséhez vezetne (a fenti 51. pontban hivatkozott Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ítélet 43. pontja).

53 Végül, az EK 230. cikk negyedik bekezdésében foglalt személyében való érintettség feltételével kapcsolatban a Bíróság egyértelműen megállapította (a fenti 51. pontban hivatkozott Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ítélet 44. pontja), hogy jóllehet ez utóbbi feltételt a hatékony bírói jogvédelemhez való jog alapelvének fényében kell értelmezni, figyelembe véve a felperest egyénítő egyes körülményeket, az ilyen értelmezés nem vezethet a Szerződésben kifejezetten előírt feltételtől való eltéréshez anélkül, hogy a Szerződés által a közösségi bíróságok számára megállapított hatáskörök keretein ne lépnének túl.

54 Az Elsőfokú Bíróság tehát nem tudja elfogadni azt a felperesi érvet, miszerint a jelen kereset elfogadhatatlanságának megállapítása megfosztaná a felperest jogainak bíróság előtt történő érvényesítésére szolgáló minden eszköztől, amely állítását egyébként a felperes nem bizonyította.

55 Ebből következik, hogy a hatékony bírói jogvédelem követelménye nem kérdőjelezheti meg azt a következtetést, hogy a felperest a megtámadott határozat személyében nem érinti. Ezért a jelen megsemmisítési kereset elutasítandó, anélkül hogy vizsgálni kellene, a felperest közvetlenül érinti-e a megtámadott határozat, és hogy a keresetet a felperes határidőn belül nyújtotta-e be.

A második kereseti kérelemről, amely annak megállapítására irányul, hogy a megtámadott határozat a kifogásolt rendelkezés jóváhagyását nem tartalmazza.

56 A felperes második kereseti kérelme arra irányul, hogy az Elsőfokú Bíróság másodlagosan állapítsa meg, hogy a megtámadott határozat nem tartalmazza a vitatott rendelkezés jóváhagyását.

57 Nos, emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi jogvédelmi rendszer az EK 234. cikk által teremtett lehetőségen kívül nem ismer más olyan jogi eszközt, amely lehetővé tenné a bíró számára, hogy valamely közösségi intézmény által kibocsátott jogi aktust értelmezzen.

58 Így ez a kereseti kérelem elutasítandó, mivel az Elsőfokú Bíróságnak nincsen hatásköre erről dönteni.

A költségekről

59 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A keresetet elutasítja.

2) A felperest kötelezi a költségek viselésére.

Luxembourg, 2005. február 28.

H. Jung M. Jaeger

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: német.