A Kúria Pfv.20542/2012/6. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 224. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §] Bírók: Almásy Mária, Molnár Ambrus, Udvary Katalin

A határozat elvi tartalma:

I. Nem tekinthető a bíróság kártérítési felelősség megalapozó, kirívóan súlyos mulasztásnak, ha a bíró a szakértői véleményben foglalt adatokat figyelmetlenségből elnézi és emiatt az abból kiinduló számítása hibás eredményre vezet.

II. Kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedésnek minősül azonban, ha az előbbiek ismeretében a félnek a hiba kijavítására irányuló kérelmét elutasítja.

1959. IV. Tv. 349. § (1), 1952. III. Tv. 224. § (1)

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Törvényszék P.20886/2011/6., Debreceni Ítélőtábla Pf.20573/2011/5., *Kúria Pfv.20542/2012/6.* (BH 2013.9.243)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.20.542/2012/6.szám

A Kúria a Dr. Zeke Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Zeke László ügyvéd) által képviselt felperesnek, az alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság előtt 4.P.20.886/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Ítélőtábla Pf.III.20.573/2011/5. számú ítéletével befejezett perében, a jogerős ítélet ellen az alperes részéről 12. és 13. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 80.000 (nyolcvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Megállapítja, hogy az állam viseli a le nem rótt 374.300 (háromszázhetvennégyezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében 7.485.375 forint kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Követelését arra alapította, hogy a felperes és volt házastársa között folyamatban volt házastársi közös vagyon megszüntetés iránti perben az azt tárgyaló bíróság terhére olyan mulasztás állapítható meg, amellyel oki összefüggésben a felperest kár érte. Ezt abban jelölte meg, hogy a per másodfokú bírósága a vagyonmérlegben 91-101. tételszámok alatt szerepeltetett ingatlanokkal kapcsolatban figyelmen kívül hagyta, miszerint ezek csak 1/4 hányadrészben tartoztak a vagyonközösséghez, és ehelyett azokat tévesen az 1/1 hányadrész forgalmi érték alapulvételével állította be a vagyonmérlegbe. Ez pedig azzal a következménnyel járt, hogy megemelkedett mindkét házastárs jutója, amelynek eredményeként volt házastársa részére magasabb összegű megváltási árat kellett megfizetnie. A felperes keresetében e többlet megtérítése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Állította, hogy fizetési kötelezettségének e része a bíróság mulasztására vezethető vissza. A jogerős döntés e részét egyébként egyik fél sem támadta felülvizsgálati kérelemmel, amelynek következtében az említett hiányosság a felülvizsgálati eljárásban nem volt kiküszöbölhető. A felperes a jogerős ítélet kijavítása iránti kérelmet terjesztett elő, melyet az elsőfokú bíróság elutasított. Az elutasító végzést a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte, azonban a megismételt eljárásban a kijavítás iránti kérelem újból elutasításra került. A jogerős végzés indokolása szerint sem a szakértő, sem a bíróság nem vétett számítási hibát. Megállapította azonban, hogy hibázott a bíróság, amikor az ingatlanok 1/4 hányadrésze helyett azok 1/1 hányadának forgalmi értékével számolt. Ezt azonban olyan ténybeli tévedésnek minősítette, amely a Pp. 224. §-ának (1) bekezdése által szabályozott kijavítással nem orvosolható.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta. Kifejtette, hogy a bíróság jogerős ítélete a Bszi. 7. § értelmében mindenkire kötelező, így a kártérítési perben eljáró bíróságot is köti. Kiemelte, miszerint a jogerős bírósági ítélet tartalma még nyilvánvaló és kirívó jogalkalmazási és jogértelmezési hiba esetén sem alapozza meg az eljárt bíróság kártérítési felelősségét. Másodlagosan hivatkozott a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésére és rámutatott, hogy álláspontja szerint a felperes nem tett eleget az őt terhelő kárenyhítési kötelezettségének. Érvelése szerint a jogi képviselővel eljáró felperestől elvárható lett volna, hogy a szakértői véleményt megvizsgálja, arra észrevételt terjesszen elő, továbbá felülvizsgálati kérelmében hivatkozzon a tulajdoni hányadok értékének téves megállapítására.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 7.485.375 forintot és ennek 2009. március 24-től járó késedelmi kamatát. Megállapította, hogy a megyei bíróság téves forgalmi értéket tartalmazó jogerős ítélete miatt a felperest ilyen összegű kár érte. Kifejtette, miszerint a szakvélemény tartalmát a bíróságnak kell mérlegelnie, melyet a felekre nem háríthat át, ezért nem volt alapos az alperesnek a felperes kárenyhítési kötelezettségére alapított védekezése. Az alperes terhére értékelte, hogy az előzményi perben a jelen per felperese a szakértői véleményre írásban észrevételeket tett, amelyben kitért arra, hogy a 9.980.500 forint forgalmi érték számítási hibát tartalmaz. Ezt az észrevételt azonban a bíróság sem a felperes, sem a szakértő részére nem kézbesítette, valamint a tárgyaláson sem ismertette. Emellett nem észlelte azt sem, hogy a perben nagyszámú szántó művelési ágú ingatlan forgalmi értékének a megállapítására került sor, amelyek forgalmi értékében - a téves számítás miatt - nagyságrendi különbségek mutatkoztak, amelynek okát a bíróságnak tisztáznia kellett volna. Mindezek elmulasztását az eljárt bíróság kirívóan súlyos felróható magatartásaként értékelte. Emellett igazoltnak látta, hogy a felperes keresetben érvényesített kára ezzel oki összefüggésben keletkezett. Úgy foglalt állást, hogy a felülvizsgálati kérelem a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése szempontjából nem minősül rendes jogorvoslatnak, míg a kijavítás iránti kérelem előterjesztésével a felperes a kár elhárításával kapcsolatos minden kötelezettségének eleget tett.