BH 2013.9.243 I. Nem tekinthető a bíróság kártérítési felelősségét megalapozó, kirívóan súlyos mulasztásnak, ha a bíró a szakértői véleményben foglalt adatokat figyelmetlenségből elnézi és emiatt az abból kiinduló számítása hibás eredményre vezet.

II. Kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedésnek minősül azonban, ha az előbbiek ismeretében a félnek a hiba kijavítására irányuló kérelmét elutasítja [1959. évi IV. tv. 349. § (1) bek., Pp. 224. § (1) bek.].

A felperes keresetében 7 485 375 forint kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Követelését arra alapította, hogy a felperes és volt házastársa között folyamatban volt házastársi közös vagyon megosztása iránti perben az azt tárgyaló bíróság terhére olyan mulasztás állapítható meg, amellyel oki összefüggésben a felperest kár érte. Ezt abban jelölte meg, hogy a per másodfokú bírósága a vagyonmérlegben 91-101. tételszámok alatt szerepeltetett ingatlanokkal kapcsolatban figyelmen kívül hagyta, miszerint ezek csak 1/4 hányadrészben tartoztak a vagyonközösséghez, és ehelyett azokat tévesen az egész forgalmi érték alapulvételével állította be a vagyonmérlegbe. Ez pedig azzal a következménnyel járt, hogy megemelkedett mindkét házastárs jutója, amelynek eredményeként volt házastársa részére magasabb összegű megváltási árat kellett megfizetnie. A felperes keresetében e többlet megtérítése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Állította, hogy fizetési kötelezettségének e része a bíróság mulasztására vezethető vissza. A jogerős döntés e részét egyébként egyik fél sem támadta felülvizsgálati kérelemmel, amelynek következtében az említett hiányosság a felülvizsgálati eljárásban nem volt kiküszöbölhető. A felperes a jogerős ítélet kijavítása iránti kérelmet terjesztett elő, melyet az elsőfokú bíróság elutasított. Az elutasító végzést a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte, azonban a megismételt eljárásban a kijavítás iránti kérelem újból elutasításra került. A jogerős végzés indokolása szerint sem a szakértő, sem a bíróság nem vétett számítási hibát. Megállapította azonban, hogy hibázott a bíróság, amikor az ingatlanok 1/4 hányadrésze helyett azok egészének forgalmi értékével számolt. Ezt azonban olyan ténybeli tévedésnek minősítette, amely a Pp. 224. §-ának (1) bekezdése által szabályozott kijavítással nem orvosolható.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta. Kifejtette, hogy a bíróság jogerős ítélete a Bszi. 7. §-a értelmében mindenkire kötelező, így a kártérítési perben eljáró bíróságot is köti. Kiemelte, miszerint a jogerős bírósági ítélet tartalma még nyilvánvaló és kirívó jogalkalmazási és jogértelmezési hiba esetén sem alapozza meg az eljárt bíróság kártérítési felelősségét. Másodlagosan hivatkozott a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésére, és rámutatott, hogy álláspontja szerint a felperes nem tett eleget az őt terhelő kárenyhítési kötelezettségének. Érvelése szerint a jogi képviselővel eljáró felperestől elvárható lett volna, hogy a szakértői véleményt megvizsgálja, arra észrevételt terjesszen elő, továbbá felülvizsgálati kérelmében hivatkozzon a tulajdoni hányadok értékének téves megállapítására.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 7 485 375 forintot és ennek 2009. március 24-től járó késedelmi kamatát. Megállapította, hogy a megyei bíróság téves forgalmi értéket tartalmazó jogerős ítélete miatt a felperest ilyen összegű kár érte. Kifejtette, miszerint a szakvélemény tartalmát a bíróságnak kell mérlegelnie, melyet a felekre nem háríthat át, ezért nem volt alapos az alperesnek a felperes kárenyhítési kötelezettségére alapított védekezése. Az alperes terhére értékelte, hogy az előzményi perben a jelen per felperese a szakértői véleményre írásban észrevételeket tett, amelyben kitért arra, hogy a 9 980 500 forint forgalmi érték számítási hibát tartalmaz. Ezt az észrevételt azonban a bíróság sem a felperes, sem a szakértő részére nem kézbesítette, valamint a tárgyaláson sem ismertette. Emellett nem észlelte azt sem, hogy a perben nagyszámú szántó művelési ágú ingatlan forgalmi értékének a megállapítására került sor, amelyek forgalmi értékében - a téves számítás miatt - nagyságrendi különbségek mutatkoztak, amelynek okát a bíróságnak tisztáznia kellett volna. Mindezek elmulasztását az eljárt bíróság kirívóan súlyos felróható magatartásaként értékelte. Emellett igazoltnak látta, hogy a felperes keresetben érvényesített kára ezzel oki összefüggésben keletkezett. Úgy foglalt állást, hogy a felülvizsgálati kérelem a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése szempontjából nem minősül rendes jogorvoslatnak, míg a kijavítás iránti kérelem előterjesztésével a felperes a kár elhárításával kapcsolatos minden kötelezettségének eleget tett.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és az alperes marasztalásának összegét 3 742 687,50 forintra leszállította, valamint mellőzte az alperest perköltség fizetésére kötelező rendelkezést. Elfogadta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, miszerint a felperesnek a keresetben megjelölt bírósági határozattal oki összefüggésben álló kára keletkezett, amely a vagyonközösségi perben eljárt bíróság súlyos és felróható magatartására vezethető vissza. Kiemelte azonban, hogy az adott esetben nem jogalkalmazási, vagy jogértelmezési hibáról, hanem a mérlegelési jog gyakorlása során keletkezett ténybeli tévedésről van szó, mely a kártérítési felelősséghez nem szolgálhat alapul és fogalmilag kizárt a jogerős bírósági döntés meghozatalának jogellenessége. Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a megállapításra, miszerint az előzményi perben eljárt bíróság súlyos és felróható mulasztása vezetett ahhoz, hogy a felperes kára bekövetkezett. Az adott esetben ugyanis nem a jogerős ítélet tartalma a károkozás kiindulópontja, hanem a bíróság mulasztása abban nyilvánult meg, hogy figyelmetlenségből, gondatlanságból figyelmen kívül hagyta az eltérő tulajdoni arányokat, és emiatt az érintett ingatlanokkal kapcsolatos számításainál hibát vétett. Az alperes elismerte, hogy bírói tévedés történt és az érintett ingatlanok forgalmi értékét meghatározó számítás téves. Mivel a felperes a fellebbezési ellenkérelmében elfogadta, hogy a tévesen megállapított összeg helyett annak fele illeti meg, amelyre keresetét leszállította, ennek megfelelően a másodfokú bíróság a marasztalás összegét szintén leszállította. Megállapította, hogy nincs szükség az egész jogerős ítélet összegszerűségi, számszaki felülvizsgálatára, mert az újabb teljes körű elszámolás már az ítélet tartalmi felülvizsgálatát jelentené.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint az a felelősség alól sikerrel kimentette magát azzal, hogy a tévedés lehetősége a legnagyobb gondosság mellett sem zárható ki. Kifejtette, hogy a kártérítési felelősség fennállásának vizsgálata során figyelemmel kell lenni arra is, miszerint az alapügy rendkívül munkaigényes, bonyolult ügy volt, és menthető, hogy a bíróság nem ismerte fel a szakértői vélemény hibáját. Hangsúlyozta, hogy ez a bírói munkával elkerülhetetlenül együtt jár, ezért a felróhatóság körén kívül esik. A másodlagos kérelmét arra alapította, hogy a fellebbezési eljárásban előterjesztette a felperes kármegosztásra irányuló kérelmét, amelyet a másodfokú bíróság nem bírált el, amely eljárási szabálysértésnek minősül.