31988R0411[1]

A Bizottság 411/88/EGK Rendelete (1988. február 12.) a felvásárlást, raktározást és forgalomba hozatalt magukban foglaló intervenciós intézkedések finanszírozási költségei kiszámításának módszeréről és az ehhez alkalmazandó kamatról

A BIZOTTSÁG 411/88/EGK RENDELETE

(1988. február 12.)

a felvásárlást, raktározást és forgalomba hozatalt magukban foglaló intervenciós intézkedések finanszírozási költségei kiszámításának módszeréről és az ehhez alkalmazandó kamatról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a legutóbb a 2095/87/EGK rendelettel ( 1 ). módosított, az intervenciós intézkedéseknek az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garanciarészlege által történő finanszírozására vonatkozó általános szabályok megállapításáról szóló, 1978. augusztus 2-i 1883/78/EGK tanácsi rendeletre ( 2 ) és különösen annak 5. cikkére,

mivel a felvásárlást, raktározást és forgalomba hozatalt magukban foglaló intervenciós intézkedések finanszírozási költségeinek kiszámítására vonatkozó intézkedéseket, amelyeket eredetileg a legutóbb a 331/87/EGK rendelettel ( 3 ) módosított, 467/77/EGK bizottsági rendelet ( 4 ) állapított meg, elfogadásuk óta számos alkalommal módosították; mivel számuk és összetett jellegük miatt, továbbá amiatt, hogy az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának különböző számaiban külön-külön szerepelnek, a megfelelő szövegek nehezen használhatók, és így nem biztosítják azt az érthetőséget, amelynek minden jogszabályt jellemeznie kellene; mivel ezért ezeket a szövegeket egységes szerkezetbe kell foglalni;

mivel az 1883/78/EGK rendelet 4. cikkének (1) bekezdése alapján minden tagállamnak minden pénzügyi évre elszámolást kell készítenie az érintett intervenciós hivatalok nettó veszteségeiről;

mivel ezek az elszámolások finanszírozási költségeket is tartalmaznak, amelyeket a legutóbb a 3769/85/EGK rendelettel ( 5 ) módosított 729/70/EGK tanácsi rendelet ( 6 ) 13. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően meghatározott módszer alapján és kamattal kell kiszámolni;

mivel a finanszírozási költségeket olyan módszer szerint kell kiszámítani, amely figyelembe veszi a készlet mennyiségét, az áruk különböző intervenciós kiszereléseit, a raktározott áruknak a pénzügyi év kezdete óta bekövetkezett értékcsökkenését, valamint a termékek intervenciós árának a pénzügyi év során bekövetkező változását; mivel ennek a módszernek könnyen alkalmazhatónak kell lennie;

mivel a kamatlábnak a pénzkölcsön Közösségben általános ellenértékét kell követnie;

mivel a közösségi költségvetés folyamatos, megfelelő feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében, az 1883/78/EGK rendelet felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy az egységes kamatlábat az 1986., 1987. és 1988. költségvetési évre vonatkozóan az irányadó szint alatt rögzítse; mivel a költségvetési év az ilyen kiadástípus tekintetében magában foglalja az előző év október 1-jétől a tárgyév szeptember 30-ig terjedő időszakban felmerült, anyagi műveletekre szánt kiadásokat; mivel ilyen körülmények mellett a kamatlábat 7 %-ra csökkentették;

mivel az 1883/78/EGK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése felhatalmazta a Bizottságot arra, hogy alacsonyabb szinten rögzítse az egységes kamatlábat azon tagállamok esetében, amelyek kamatköltségei alacsonyabbak, mint a finanszírozási költségek kiszámításához használt egységes kamatláb alkalmazásából származó kamatköltségek; mivel az egységes kamatláb 1985. december 1-je óta 7 %; mivel az 1985-ös helyzethez képest a kamatlábak két tagállamban 1986 folyamán az egységes kamatláb alá estek; mivel rögzíteni kell, hogy ezekben a tagállamokban mekkora legyen az alkalmazandó kamatláb;

mivel az 1883/78/EGK tanácsi rendelet 7. cikke előírja, hogy amennyiben a szóban forgó termékekben a raktározás következtében értékcsökkenés következik be, ennek pénzügyi hatásait az intervenció alkalmával fel kell jegyezni, és figyelembe kell venni; mivel az intervenciós hivatalok nettó veszteségének megállapításánál költségelemként figyelembe vett finanszírozási költségek kiszámításának alapja ezáltal megváltozik; mivel ezért a termék tonnánkénti átlagos értékének kiszámításánál figyelembe kell venni a megfelelő értékcsökkenést;

mivel a közös piacszervezésekre irányadó szabályozás keretében rendelkezni lehet arról, hogy az intervenciós hivatal által felvásárolt termékekért csak egy bizonyos idő elteltével kelljen fizetni; mivel a kamatköltségek kiszámításánál használt módszert ezért úgy kell kiigazítani, hogy figyelembe vegye az adott esetben a szabályozás keretében megállapított fizetési határidőt;

mivel amennyiben az intervenciós hivatal által felvásárolt termék vételárának megfizetésére csak egy bizonyos idő elteltével kerül sor, a kamatköltségek kiszámításánál használt mennyiségeket csökkenteni kell; mivel bebizonyosodott, hogy a fizetési határidők meghosszabbítása következtében és bizonyos ágazatokban a pénzügyi év vége felé lebonyolított nagyszabású felvásárlás következtében ez a csökkentés negatív eredményhez vezethet; mivel a számítási módszert e hatás figyelembe vétele céljából ki kell igazítani;

mivel a közös piacszervezésekre irányadó szabályok, illetve az állami intervenció tárgyát képező mezőgazdasági termékek értékesítésére kiírt közösségi pályázati felhívások az ilyen termékek vevőjének engedélyezhetnek egy bizonyos időt arra, hogy a termékeket a vételár megfizetése után elszállítsa; mivel a kamatköltségek kiszámításának módszerét az elszállításra rendelkezésre álló idő figyelembe vétele céljából meg kell változtatni;

mivel egyes, intervenciós raktárban lévő mezőgazdasági termékek különösen magas készletszintje miatt a Bizottság egyes esetekben úgy rendelkezett, hogy a vételár megfizetésére bizonyos idő áll rendelkezésre azt követően, hogy a vevő elszállította a raktárból a terméket; mivel így kivételes intézkedésként helyénvaló az adott értékesítésekre vonatkozó kamatköltségek számítási módszerének a vételár megfizetésére rendelkezésre álló határidő figyelembe vétele céljából történő kiigazítása;

mivel az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az EMOGA-bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1) A 3247/81/EGK tanácsi rendelet ( 7 ) 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett kamatköltségeket úgy kell kiszámítani, hogy az említett rendelet 3. cikkében és 4. cikke (2) bekezdésében rögzített kamatlábat kell alkalmazni az intervenció tárgyát képező termék tonnánkénti átlagos értékére, és az így kapott számot meg kell szorozni a kérdéses pénzügyi év átlagos készletével.

(2) A termék tonnánkénti átlagos értékét úgy kell kiszámítani, hogy a pénzügyi év első napján raktáron lévő termékek értékének és az év folyamán felvásárolt termékek értékének összegét el kell osztani a pénzügyi év első napján raktáron lévő termékek mennyiségének és a pénzügyi év folyamán felvásárolt termékek mennyiségének összegével.

(3) A pénzügyi évre vonatkozó átlagos készletet úgy kell kiszámítani, hogy az egyes hónapok elején meglévő összes készletet hozzá kell adni az egyes hónapok végén meglévő összes készlethez, és az így kapott összeget el kell osztani a pénzügyi év hónapjai számának kétszeresével.

2. cikk

(1) Amennyiben az 1883/78/EGK rendelet 7. cikke alapján értékcsökkenési együtthatót állapítanak meg egy termékre vonatkozóan, a pénzügyi év folyamán felvásárolt termékek értékét úgy kell kiszámítani, hogy a felvásárlási árat meg kell szorozni ezzel az együtthatóval.

Azon termékek esetében, amelyekre vonatkozóan az 1883/78/EGK rendelet 8. cikkének második albekezdése alapján értékcsökkenést állapítottak meg, az átlagos készletet az átlagos érték kiszámításánál figyelembe vett egyes értékcsökkentések tényleges időpontja előtt kell kiszámítani.

(2) Amennyiben a közös piacszervezésekre irányadó szabályok előírják, hogy az intervenciós hivatal által felvásárolt termék vételárának megfizetésére a teljesítéskor történő átvételt követően legalább egy hónap elteltével kerülhet sor, a (3) bekezdésnek megfelelően kiszámolt átlagos készletet a következő számítás eredményével kell csökkenteni:

Q

=

a pénzügyi év folyamán felvásárolt mennyiség

N

=

a vételár megfizetésére rendelkezésre álló minimális időtartam hónapok számában kifejezve

E számítás céljából a szabályok által meghatározott minimális időtartamot kell a vételár megfizetésére vonatkozó határidőnek tekinteni. Egy hónap 30 napból állónak tekintendő. Egy hónapon belül minden 15 napnál hosszabb időtartamot teljes hónapnak kell tekinteni; egy hónapon belül minden 15 napos vagy annál rövidebb időtartam a számítás során nem vehető figyelembe.

Amennyiben az átlagos készlet kiszámítása az év végén, az első albekezdésben említett csökkentés végrehajtását követően negatív eredményt hoz, ezt az összeget le kell vonni a következő pénzügyi évre kiszámított átlagos készletből.

(3) Amennyiben a termékeknek az intervenciós hivatalok által történő értékesítésére vonatkozóan a közös piacszervezésekre irányadó szabályok vagy a pályázati felhívások lehetővé teszik az ilyen termékek vevőjének, hogy a vételár megfizetése után csak bizonyos idővel szállítsa el a termékeket, és amennyiben az erre rendelkezésre álló időtartam hosszabb, mint 30 nap, az előző bekezdéseknek megfelelően kiszámított finanszírozási költségeket a következő számítás eredményével kell csökkenteni:

V

=

a vevő által fizetett összeg

J

=

a vételár megfizetése és a termék elszállítása között eltelt napok száma mínusz 30 nap

i

=

a 3. cikkben meghatározott kamatláb

(4) Ha a mezőgazdasági termékeknek intervenciós hivatalok által történő értékesítése esetében, egyedi közösségi rendeletek alapján az ilyen termékek elszállítását követő vételár-fizetésre rendelkezésre álló tényleges időtartam 30 napot meghaladó, az előző bekezdéseknek megfelelően kiszámított finanszírozási költségekhez hozzá kell adni a következő számítás során kapott eredményt:

M

=

a vevő által fizetendő összeg

D

=

a termék elszállítása és a vételár megfizetése között eltelt napok száma mínusz 30 nap

i

=

a 3. cikkben meghatározott kamatláb

3. cikk

Az 1883/78/EGK rendelet 5. cikkében említett kamatláb a háromhavi és a tizenkét havi határidős EURIBOR kamatlábnak felel meg, rendre egyharmados, illetőleg kétharmados súlyozással.

A kamat rögzítése, a rögzítést megelőző hat hónapban regisztrált kamatlábak alapján, mindig az EMOGA Garanciarészlege elszámolási évének kezdete előtt történik.

4. cikk

(1) Ha valamely tagállamra legalább hat hónapon keresztül kisebb mértékű kamatköltség hárul, mint a Közösség számára megállapított egységes kamatláb, az adott tagállam számára egyedi kamatlábat kell megállapítani.

(2) A tagállamra háruló kamatköltség átlagos mértékét legkésőbb a pénzügyi év vége előtt húsz nappal a Bizottság tudomására kell hozni. Ehhez a közlés időpontját megelőző hat hónapot kell figyelembe venni. Mindazonáltal a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia esetében a 2005. évre vonatkozóan a 2004. május 1-jétől 2004. augusztus 31-ig tartó időszakot kell figyelembe venni.

Közlés hiányában az alkalmazandó kamatköltséget a mellékletben szereplő referencia-kamatlábak alapján állapítják meg. Ha az említett referencia-kamatlábak nem állnak mind rendelkezésre az első bekezdésben megadott referencia-időszakra, a referencia-időszakra vonatkozó, rendelkezésre álló kamatlábakat kell felhasználni.

(3) A 2005. és 2006. pénzügyi évben, ha a tagállam kamatköltségeinek átlagos mértéke meghaladja a Közösség számára megállapított egységes kamatláb kétszeresét, a közösségi költségvetés a következő képlet szerint kiszámított kamatláb erejéig állja a költségeket:

TR = TIU + [TIC - (2 × TIU)]

ahol

TR = a tagállamoknak visszatérített kamatláb,

TIU = az egységes kamatláb,

TIC = a tagállam által a (2) bekezdés első albekezdésének megfelelően közölt kamatláb, vagy a (2) bekezdés második albekezdésének megfelelően közlés hiányában alkalmazandó kamatláb.

5. cikk

A 467/77/EGK rendelet hatályát veszti.

6. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjá ban való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

MELLÉKLET

A 4. cikk (2) bekezdésében említett referencia-kamatlábak

1. Csehország

Prágai bankközi kínálati hitelkamatláb (PRIBOR) három hónapos futamidőre

2. Dánia

Koppenhágai bankközi kínálati hitelkamatláb (CIBOR) három hónapos futamidőre

3. Észtország

Tallini bankközi kínálati hitelkamatláb (TALIBOR) három hónapos futamidőre

4. Ciprus

Nicosiai bankközi kínálati hitelkamatláb (NIBOR) három hónapos futamidőre

5. Lettország

Rigai bankközi kínálati hitelkamatláb (RIGIBOR) három hónapos futamidőre

6. Litvánia

Vilniusi bankközi kínálati hitelkamatláb (VILIBOR) három hónapos futamidőre

7. Magyarország

Budapesti bankközi kínálati hitelkamatláb (BUBOR) három hónapos futamidőre

8. Málta

Máltai bankközi kínálati hitelkamatláb (MIBOR) három hónapos futamidőre

9. Lengyelország

Varsói bankközi kínálati hitelkamatláb (WIBOR) három hónapos futamidőre

10. Szlovénia

Bankközi kínálati hitelkamatláb (SITIBOR) három hónapos futamidőre

11. Szlovákia

Pozsonyi bankközi kínálati hitelkamatláb (BRIBOR) három hónapos futamidőre

12. Svédország

Stockholmi bankközi kínálati hitelkamatláb (STIBOR) három hónapos futamidőre

13. Egyesült Királyság

Londoni bankközi kínálati hitelkamatláb (LIBOR) három hónapos futamidőre

14. Többi tagállam

Euro bankközi kínálati hitelkamatláb (EURIBOR) három hónapos futamidőre

Megjegyzés: Ezekhez a kamatlábakhoz további 1 százalékpont jön, amely a banki haszonkulcsnak felel meg.

( 1 ) HL L 196., 1987.7.17.

( 2 ) HL L 216., 1978.8.5., 1. o.

( 3 ) HL L 32., 1987.2.3., 10. o.

( 4 ) HL L 62., 1977.3.8., 9. o.

( 5 ) HL L 362., 1985.12.31., 17. o.

( 6 ) HL L 94., 1970.4.28., 13. o.

( 7 ) HL L 327., 1981.11.14., 1. o.