A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21033/2012/4. számú határozata sajtó-helyreigazítás tárgyában. [2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 12. §] Bírók: Győriné dr. Maurer Amália, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.21056/2012/3., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21033/2012/4.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.033/2012/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Karas Monika (címe) ügyvéd által képviselt (I.r. felperes neve, címe) I. rendű és (II.r. felperes neve, címe) II. rendű felpereseknek a dr. Tordai Csaba (címe) ügyvéd által képviselt (I.r. alperes neve, címe) I. rendű és (II.r. alperes neve, címe) II. rendű alperesek ellen sajtó-helyreigazítás iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2012. március 30-án kelt 33.P.21.056/2012/3. számú ítélete ellen az I-II. rendű felperesek részéről 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alpereseknek 15.000 (tizenötezer) forint + áfa másodfokú perköltséget.

Kötelezi a II. rendű felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

A további le nem rótt 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az ... internetes portálon ... "..." címmel megjelent cikk miatt előterjesztett felperesi sajtó-helyreigazítás iránti kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság elutasította és kötelezte a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az I-II. rendű alpereseknek 15 napon belül bruttó 50.000 forint perköltséget.

Felhívta a II. rendű felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 18.000 forint illetéket, míg a fennmaradó 18.000 forint illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az I. rendű felperes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli.

Az ítélet indokolásában ismertette a Pp. 342. § (1)-(2) bekezdését, a 343. § (1) bekezdését, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény 4. § (1), (2), (3) bekezdését, a 10. §-át, a 12. § (1)-(2) bekezdését, a PK 12, 13, 14. és 15. számú állásfoglalását, a 30/1992.(V. 26.) AB számú alkotmánybírósági határozatot, a Ptk. 4. § (1) bekezdését.

Az elsőfokú bíróság azt emelte ki elsődlegesen, hogy az önkormányzat sem korábban, sem a perben nem vitatta a megkötött megbízások számát és azoknak összesített ellenértékét, így megállapította, hogy e kereseti kérelem körében valótlan tényközlés nem történt.

A cikkben található és sérelmezett "csókos", "őfelsége alvállalkozója", valamint "új favorit" kifejezésekről az elsőfokú bíróság azt a határozott álláspontot alakította ki, hogy azok véleménynyilvánításnak minősülnek. E kifejezések azt sugallják, hogy az érintett társaságok valamilyen okból a felperesi pályázatokon másokhoz képest jobban szerepelnek, de nem keltik azt a látszatot, hogy ez jogszabálysértő eljárások eredménye lenne. A cikkíró valós adatokból vont le következtetést és mutatott rá arra, hogy a megbízások esetén számos alkalommal ugyanazok a cégek nyertek, azonban ennek nem lehet olyan kizárólagosan negatív felhangot vagy jelentést tulajdonítani, ami arra utalna, hogy ez a helyzet a felperesek jogszabálysértő magatartása következtében állt volna elő.

A ... étterem részére értékesített ingatlan együttes vonatkozásában a felperes sem vitatta, hogy a terület a cikkben megjelent vételáron került a társaság tulajdonába, ez egyértelmű tényközlésnek tekinthető, amely a valóságnak megfelel és maga a cikk sem kelti azt a hamis látszatot, hogy nem csak a megjelölt 440 m2-es összterületű kiszolgáló helyisége, hanem az étterem teljes területe került a cég tulajdonába. A cikkben szereplő m2 ár minimálisan tér el a matematikai művelet eredményétől, azonban ez jelentéktelen pontatlanságnak minősül az elsőfokú bíróság megítélése szerint.

A felperes sem vitatta, hogy a cikkben szereplő adatok a felperesek által jogszabályi kötelezettség teljesítése körében nyilvánosságra hozott adatokon alapulnak, a felperes hivatalos formában jogszabályi kötelezettségének eleget téve közölt adatokat, amelynek frissítését ha elmulasztotta, akkor azok átvétele folytán valótlan tényállításra hivatkozva az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, utalva a Ptk. 4. § (1) bekezdésére is, helyreigazítási igénnyel nem léphet fel és az alperestől sem várható el, hogy a felperesi közlés ellenére az adatok tartalmát kétségbe vonja az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok keresménye tekintetében.

Kitért arra is az elsőfokú bíróság, hogy bár az alperes helyreigazítási kötelezettsége nem állt fenn, azonban a felperes kérésének eleget téve gyakorlatilag helyreigazító közleményt közölt.

Az elsőfokú bíróság mindezen körülményeket összevetve az alperesi cikkben található közléseket egyrészt véleménynyilvánításnak, másrészt olyan tényközlésnek minősítette, amelyek a valóságnak megfelelnek és a való tényeket sem tüntették fel hamis színben. Az alperes tisztességesen járt el akkor, amikor minden formális eljárás eredményének bevárása nélkül a valótlan adatok helyett a való adatokat közzétette.

A perköltség viseléséről a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján határozott.

Az ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést és kérték a kereseti kérelmüknek megfelelően az alperesek helyreigazításra kötelezését.

Ismertetve az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását kifejtették, hogy a "csókos" alvállalkozókra vonatkozó kijelentés annak a ténynek a burkolt, a cikk egyéb kifejezéseivel alátámasztott, megerősített állítása, hogy a vizsgált alvállalkozók nem szabályosan versenyeztetés, hanem protekcionáltan jutottak megbízáshoz, megrendeléshez.

A ... étterem ingatlanvásárlása körében is hamis látszatot keltő valós adatokat közöltek. Nem vitatták a négyzetméterre levetített vételárat, azonban ez az ár hamis látszatot keltő volt, egyrészt mert nem közölték, hogy hivatalos értékbecslés alapján megállapított vételár, másrészt, hogy azért ilyen alacsony a forgalmi ár, mert az adott helyiségcsoport utcai bejárattal nem rendelkezik. Az alperes rendelkezett az adásvételi szerződés példányával, ezért ezekről a tényekről is tájékoztatást kellett volna adnia. A vételár kialakításában szerepet játszó objektív körülmények elhallgatásával azt a látszatot keltette, mintha a felperesek az ingatlant elkótyavetyélték volna.

Hivatkoztak arra, hogy az elsőfokú bíróság elfogadta, hogy az alperes olyan adatokat közölt, amelyek az interneten fellelhetők és melyeket a felperesek hivatalos formában jogszabályi kötelezettségüknek eleget téve közöltek. Ez az indokolás téves. Az adatok közzétételére nem a II. rendű, hanem az I. rendű felperes köteles, az I. rendű felperes kétség kívül a vonatkozó oldal naprakész frissítését elmulasztotta, azonban ez nem eshet a II. rendű felperes terhére. Nem fogadható el az alperes kimentési kísérlete sem, figyelemmel arra is, hogy oknyomozó internetes lapként tudomással kell arról bírnia, hogy egy gazdasági társaság hiteles adatait a közhiteles nyilvántartás tartalmazza.