A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21184/2017/3. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 17. §, 140. §] Bírók: Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária, Véghné dr. Szabó Zsuzsanna

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Ítélőtábla Pf.21184/2017/3.*, Fővárosi Törvényszék P.24896/2015/50., Kúria Pfv.20857/2018/5., 3474/2023. (XI. 7.) AB végzés, 3475/2023. (XI. 7.) AB végzés

***********

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.21.184/2017/3/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kocsisné dr. László Ildikó ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Pátzay Péter Pál ügyvéd (Nagy-Kozák és Pátzay Ügyvédi Iroda, cím) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2017. július 12. napján meghozott 31.P.24.896/2015/50-I. számú ítélete ellen a felperes részéről 51. sorszám alatt előterjesztett és 53. sorszám alatt indokolt, valamint az alperes részéről 54. sorszám alatt előterjesztett és 56. sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti. Fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja és a keresetet teljes egészében elutasítja, a felperes tulajdonjogának bejegyzésére vonatkozó megkeresést mellőzi.

A felperes fizetési kötelezettségét 70.466 (Hetvenezer-négyszázhatvanhat) forintra leszállítja.

A felperes által fizetendő perköltséget 1.055.116 (Egymillió-ötvenötezer-száztizenhat) forintra, az eljárási illetéket 1.413.600 (Egymillió-négyszáztizenháromezer-hatszáz) forintra felemeli. Az alperes eljárási illetékre kötelezését mellőzi. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 688.880 (Hatszáznyolcvannyolcezer-nyolcszáznyolcvan) forint másodfokú perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak - a Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására - 1.051.800 (Egymillió-ötvenegyezer-nyolcszáz) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes és szülei, valamint anyai nagyszülei (Sz.J. és Sz.J.-né) egy házban, a b.-i T. utca 8., "A" lépcsőház különböző szintjein lévő lakásokban laktak. 1999-ben a felperes édesanyja elhunyt, a még kiskorú felperes apja gondozásában maradt. Anyai nagyszülei a III. emelet 6. ajtószám alatti lakásukban laktak, ami ? - ? arányban volt a tulajdonuk.

Sz.J. 2006. június 15. napján elhunyt.

Sz.J.-né (továbbiakban: örökhagyó) 2006. július 6. napján a házban gondnokként dolgozó alperessel életjáradéki szerződést kötött. A szerződésben az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy 2006. július 1. napjától kezdődően havi 20.000 forint járadékot fizet az örökhagyónak, ennek ellenében az örökhagyó a b.-i T. utca 8. A lépcsőház III. emelet 6. ajtószám alatti lakás tulajdonában álló ? részének tulajdonjogát holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten az alperesre ruházta át. A szerződéssel átruházott ingatlanilletőségre az alperes tulajdonjoga bejegyzésre került.

Az örökhagyó 2006. szeptember 20. napján végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt. A közjegyző Sz.J. és Sz.J.-né egyesített hagyatéki ügyében Sz.J. hagyatékaként a b.-i ... helyrajzi számú, b.-i T. utca 8. A lépcsőház III/6. számú ingatlan ? részét, Sz.J.-né hagyatékaként a 2006. október 31. napján kelt helyszíni leltárban 1-7. tételek alatt felvett ingóságokat törvényes öröklés jogcímén az örökhagyók elhunyt gyermeke leszármazójaként a felperesnek adta át a 2006. december 12. napján meghozott végzéssel, ami 2007. január 18. napján emelkedett jogerőre.

A felperes módosított keresetében az örökhagyó és az alperes között létrejött életjáradéki szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte azzal, hogy a bíróság az eredeti állapot helyreállításaként rendelkezzen a szerződés tárgyát képező ingatlanilletőségre tulajdonjoga bejegyzéséről. Érvénytelenségi okként arra hivatkozott, hogy a szerződés aláírásakor az örökhagyó belátási képességgel nem rendelkezett (Ptk. 15/A. § (1) bekezdése), a szerződés nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik (Ptk. 200. § (2) bekezdése), a szerződés súlyos alaki hibában szenved, mert az azon lévő aláírás nem az örökhagyótól származik, az ügyvédi ellenjegyzésnél nincs száraz pecsét és ügyleti tanúk sem működtek közre (Ptk. 217. § (1) bekezdése). Mindezek mellett a felperes hivatkozott arra is, hogy az örökhagyó a szerződéskötéskor tévedésben volt, illetve az alperes megtévesztette őt (Ptk. 210. § (1) bekezdés a) és c) pontja), a szerződés szerinti szolgáltatások között feltűnő az értékaránytalanság (Ptk. 210. § (4) bekezdés).

Kérte továbbá a felperes, hogy a bíróság kötelezze az alperest összesen 16.209.987 forint és annak 2006. szeptember 21-től járó, a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti kamata megfizetésére. A követelésből 3.062.187 forint a lakással kapcsolatban az örökhagyó halála után felmerült költségek (közös költség és közüzemi díjak) felperes által kifizetett része. 10.147.800 forint a lakás 2006. október 1-től 2017. május 1-ig terjedő időszakra a lakás használati díja, mert azt az örökhagyó halála óta az alperes birtokolta, használta, illetve hasznosította. A Ptk. 82. §-ában foglaltak alapján a Ptk. 339. §-ban foglaltakra figyelemmel a felperes nem vagyoni kártérítési igénye 3.000.000 forint, amit arra alapított, hogy az alperes jogellenesen használta az egész ingatlant, mert a felperestől engedélyt nem kért, és közöttük a használatra vonatkozóan megállapodás nem volt. Ezen alperesi jogellenes magatartás miatt a felperes önálló életet kialakítani nem tudott.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes a szerződés megtámadására nem jogosult, mert keresetét a megtámadási határidőn túl terjesztette elő, ugyanis legkésőbb 2006 decemberében tudomást szerzett az életjáradéki szerződésről. Mindezek mellett a felperes által hivatkozott valamennyi érvénytelenségi ok alaptalan. Az örökhagyó a szerződéskötés időpontjában cselekvőképes volt, a szerződést szabad akaratából kötötte meg, azt saját kezűleg írta alá. A felperes a szerződés jóerkölcsbe ütközését az örökhagyó súlyos betegségének ismeretére alapította, ez azonban önmagában nem teszi a szerződést jóerkölcsbe ütközővé. Emellett az örökhagyó egészségi állapota 2006. augusztus közepén kezdett romlani, ennek kapcsán szerzett tudomást az alperes a gyógyíthatatlan betegségéről. A használati díj iránti igény tekintetében utalt arra, hogy a felperes a lakás két szobáját az örökhagyó halálát követően lezárta, mellyel annak több, mint ? részét birtokában tartja. Mindezek mellett álláspontja szerint használati díj iránti igényét a felperes legfeljebb 2011 áprilisától kezdődően érvényesítheti, mert ez az igénye az ezt megelőzően keletkezett követelések Ptk. 324. § (1) bekezdése alapján elévültek. A nem vagyoni kártérítési igény alaptalan, mert az alperes a felperessel szemben kártérítést megalapozó jogellenes és felróható magatartást nem tanúsított. A felperes által megjelölt késedelmi kamat kezdő időpontja sem helytálló. A keresettel érvényesített követelések döntő többsége lényegesen későbbi keletkezésű kiadások.