3475/2023. (XI. 7.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.017/2022/16. számú részítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó személyesen eljárva a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.017/2022/16. számú részítélete ellen - a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.124/2022/7/II. számú részítéletére és a Fővárosi Törvényszék 40.P.23.726/2018/99. számú részítéletére (amelynek fejrészét a 40.P.23.726/2018/114. számú végzés kijavította) is kiterjedően - terjesztette elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt 2023. április 17-én, a Fővárosi Törvényszék útján az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt a főtitkár felhívására 2023. június 19-én kiegészítette és egységes szerkezetbe foglalta. A panaszbeadvány a támadott bírói döntést az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, R) cikk (2) bekezdésével, XIII. cikk (1) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) bekezdésével és 28. cikkével tartotta ellentétesnek.

[2] 2. Az alkotmányjogi panaszból és a mellékletként csatolt dokumentumokból megállapítható, hogy az alapügy (végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított per) tárgya egy 2012. szeptember 25-én, Budapesten kelt végrendelet Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 649. § (1) bekezdés a) pontja szerinti érvénytelenségének a megállapíthatósága volt.

[3] Az alapügyben az örökhagyót - édesanyja halálát követően - édesanyja lánytestvére és annak férje fogadták örökbe. Az örökbefogadó anya halálát követően az örökbefogadó apa újabb házasságot kötött, amely házasságból két gyermeke született. Közülük az egyik az ügy I. rendű felperese, másikuk a per folyamán elhunyt, az ő házastársa a II. rendű felperes. Az örökhagyó 1951-ben Hódmezővásárhelyről a Budapesten élő bátyja lakásába költözött. Tanulmányokat folytatott, dolgozott, majd egy német állampolgárságú férfival házasságot kötött, Budapestről Németországba költözött, és ott élt férje haláláig. Ezt követően visszatért Magyarországra. Az örökhagyó élete utolsó 8-9 évében az V. rendű alperessel tartott fenn érzelmi alapú párkapcsolatot. Saját gyermeke nem született. A per I. és II. rendű alperesei testvérek, az örökhagyó unokahúga és unokaöccse. Az indítványozó az alapügy III. rendű alperese, az ő édesapja pedig a IV. rendű alperes (aki az örökhagyó vér szerinti édesanyja testvérének az unokája).

[4] Az örökhagyó a halála előtt számos alkalommal végrendelkezett, egyes vagyontárgyai halálát követő sorsáról külön okiratokban határozott. Ezen okiratokban az egyes alpereseket részesítette különböző juttatásokban, de az okiratok a teljes hagyatékra nem terjedtek ki. A perrel érintett, 2012. szeptember 25-én, Budapesten kelt végrendelet a korábbi végrendeletekkel nem érintett vagyontárgyakra vonatkozott. Annak értelmében - egyebek mellett - egy nürnbergi lakóingatlant és egy siófoki nyaraló ingatlant az I. rendű alperes és annak gyermeke örökölné, egy Budapest, X. kerületi lakást pedig az indítványozó.

[5] A hagyatéki eljárás során a közjegyző a hagyatékot ezen végrendelet alapján adta át ideiglenes hatállyal. Az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés 2014. május 26-án emelkedett jogerőre. A felperesek ezt támadták meg keresettel; kérve annak megállapítását, hogy a perben érintett végrendelet érvénytelen, illetve hogy a korábbi, egymással nem ütköző tartalmú végrendeletek (a 2004. április 18-án, 2005. május 20-án, 2008. március 11-én, 2009. szeptember 1-jén, 2012. szeptember 20-án, Budapesten kelt végrendeletek) érvényesek, és ezekre figyelemmel a felperesek egymás között egyenlő arányban, törvényes öröklés jogcímén öröklik a végrendelkezéssel nem érintett hagyatéki vagyontárgyakat. Előadták, hogy a vitatott, 2012. szeptember 25-én kelt végrendelet nem az örökhagyó akaratát tükrözi, azt nem az örökhagyó tette, a rajta szereplő aláírás korábban készült, amikor a felette lévő rész még üres lehetett.

[6] 2.1. A Fővárosi Törvényszék 2021. október 25-én kelt, 40.P.23.726/2018/99. számú részítélete (amelynek fejrészében egy az V. rendű alperes nevét érintő névelírást kijavított a 40.P.23.726/2018/114. számú végzés) kimondta, hogy az örökhagyó 2012. szeptember 25-én, Budapesten kelt végrendelete érvénytelen. A részítélet indokolásában a bíróság számot adott róla, hogy a bizonyítás során meghallgatta a feleket, tanúkat hallgatott ki, okiratokat vett figyelembe és írásszakértői véleményt szerzett be. Rámutatott, hogy a kirendelt igazságügyi írásszakértőnek a szakértői vélemény elkészítéséhez a nyomszakértői kompetenciáját is fel kellett használnia. A szakértő megállapította, hogy a végrendelet kézírása nem az örökhagyótól származik, a névaláírás viszont igen; azonban a perben érintett végrendeleten az örökhagyó aláírása a korábbi évekből származó spontán névaláírásokkal azonos, és ekként jobb minőségű, mint a 2012 februárjából származó spontán névaláírás, figyelemmel az örökhagyó kézírásán kimutatható íráshanyatlás stádiumaira. A korábbi, egymást időrendi sorrendben követő végrendeletek spontán jelleggel mutatják az örökhagyó íráshanyatlását, a perrel érintett névaláírás egy évekkel korábbi írásképet mutat.

[7] A szakértő a végrendeleten elhelyezett szöveget is megvizsgálta, és azon belül a szabályosság-zsúfoltság tekintetében nagy kontrasztot, következetlenül végzett szerkesztést állapított meg (a végrendelet elején zsúfoltabb, szűkebb az írás, a vége felé szellősebb). Emellett a végrendelet szövegében az örökhagyó neve konzekvensen hibásan szerepel. A bíróság ezért a szakértői véleményre támaszkodva - azt két tanú vallomása ellenében mérlegelve - arra a következtetésre jutott, hogy az örökhagyói aláírás legalább hónapokkal, de inkább évekkel korábban keletkezhetett, mint a végrendeleten elhelyezett többi írás, és nem lehet arra sem következtetni, hogy a végrendeletet az örökhagyó diktálta volna. A bíróság módot adott az I. rendű alperesnek, hogy magánszakértői vélemény készíttetésével vitassa a kirendelt szakértő véleményét, majd ezeket írásban és személyes meghallgatás útján is ütköztette. Ennek eredményeként a bíróság arra jutott, hogy a kirendelt szakértő részletesebb, alaposabb vizsgálatokat végzett, a magánszakértő véleménye így nem volt alkalmas a kirendelt szakértő szakértői véleménye helytállóságának megingatására.

[8] 2.2. Az elsőfokú részítélet ellen az I. rendű alperes és az indítványozó fellebbezett, amely alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla a 2022. május 17-én kelt, 1.Pf.20.124/2022/7/II. számú részítélettel az elsőfokú bíróság döntését azzal hagyta helyben, hogy a perben érintett végrendelet érvénytelensége a peres felek viszonyában áll fenn. A fellebbezésben foglaltakra reagálva az ítélőtábla rámutatott, hogy - az alperesek álláspontjával ellentétben - nem volt szükség az ügyben új szakértő kirendelésére, mert a kirendelt szakértő véleményével kapcsolatban a többi bizonyítékra figyelemmel sem merült fel aggály. Megemlítette továbbá, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.), amely alapján a per folyt, nem ismeri a magánszakértő intézményét; az alperesek által megbízott szakértő pedig csupán kinyilvánította, hogy a kirendelt szakértő módszerével és egyes megállapításaival nem ért egyet, de ennek kimerítő indokát nem adta.

[9] Az ítélőtábla megállapította, hogy a bíróság által kirendelt szakértő kellő szakértelemmel rendelkezett, eljárását az igazságügyi szakértői működésről szóló 31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet (a továbbiakban: Szakértői rendelet) megalapozta. A szakértő kijelölése a régi Pp. 2. § (1) bekezdése szerinti tisztességes eljárás elvét nem sértette. A kirendelt szakértő véleményében foglaltakat az alperesek által hivatkozott Nemzeti Szakértői és Kutató Központ állásfoglalása sem tudta megkérdőjelezni. A szakértő által elvégzett vizsgálat és módszer a bíróság számára érthető, nyomon követhető volt, következtetésének helyessége ellenőrizhető. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnál részletesebben megindokolta, miért merültnek fel aggályos körülmények a végrendeleti tanúk előadásával kapcsolatosan. "A felek magatartása, a hiányos személyes előadás, a tanúk nyilatkozatában mutatkozó ellentmondások, ezzel együtt értékelve a szakértő azon véleményét, hogy az örökhagyó aláírása az íráshanyatlásra figyelemmel korábbi, az okirat szerkesztése pedig természetellenes, kétségessé tették a végrendelet alaki kellékeinek érvényességét. [...] [E]zek a körülmények együttesen vezettek ahhoz, hogy a végrendeleti tanúk vallomása nem volt bizonyítékként értékelhető" (másodfokú részítélet [88]). Tévesnek minősítette továbbá az ítélőtábla az alperesek azon hivatkozását is, hogy az elsőfokú részítélet eltért a bírósági gyakorlattól; és hozzátette, hogy az alperesek az általuk felhívott döntések szakértői megállapításokra vonatkozó értékelésétől való eltérést sérelmezték.[1]

[10] 2.3. A másodfokú jogerős részítélet ellen az indítványozó és az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Kúria a 2023. március 7-én kelt, Pfv.I.21.017/2022/16. számú részítéletével a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria nem vizsgálta érdemben a bizonyítási teherre vonatkozó kifogásokat, mert a felülvizsgálati kérelem nem azt sérelmezte, hogy kinek a terhére esik a bizonyítás, hanem annak sikerességét vonta kétségbe. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) jogegységi panasz elbírálására vonatkozó szabályainak a megsértését sem vizsgálta érdemben a Kúria, mert azok a szabályok a jogegységi panasz eljárásban érvényesülnek, a jelen perben ezért kizárt a megsértésük. Érdemben vizsgálható módon a felülvizsgálati kérelem az indokolási kötelezettség megsértését, a szakértői vélemények téves értékelését és a bizonyítás eredményének iratellenes, okszerűtlen mérlegelését sérelmezte. Ezek kapcsán a Kúria - a régi Pp. szabályait és az Alkotmánybíróság gyakorlatát is idézve - rámutatott, hogy a másodfokú bíróság a döntése jogi logikájához szükséges körben megindokolta a határozatát, számot adott a bizonyítékok mérlegeléséről, és utalt azokra az okokra, amelyek alapján bizonyítottnak látta a tényállást.

[11] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben a másodfokú bíróság értékelte a szakértői véleményeket, és kifejtette, hogy a magánszakvéleménnyel szemben miért fogadta el a kirendelt szakértő véleményét, valamint, hogy miért nem volt szükség további szakértői bizonyításra. A másodfokú bíróság tehát értékelte a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott bizonyítékokat, csak annak nem az alperesek érvelése szerinti jelentőséget tulajdonított. A Kúria szerint a másodfokú bíróság mérlegelési tevékenysége nem vezetett nyilvánvalóan helytelen, iratellenes vagy okszerűtlen következtetésre, felülmérlegelésére nem volt ok. A kirendelt szakértő - jóllehet nyomszakértői kompetenciával is rendelkezik - írásszakértői véleményt adott, amely megfelelt a Szakértői rendelet szabályainak. A szakértő nem az örökhagyó aláírásának abszolút keletkezési idejét állapította meg, hanem az okiraton szereplő egyéb szövegekhez képesti relatív keletkezési idejét, ezt pedig a magánszakértő véleménye, illetve az alperesek által hivatkozott neurológus és pszichiáter szakorvos véleménye nem tette aggályossá. A Kúria megismételte, hogy a vizsgált végrendelet kapcsán a szöveg elhelyezésére vonatkozó írásszakértői megállapítások is arra utaltak, hogy az örökhagyó aláírása korábban keletkezett, mint a felette elhelyezett végintézkedés. Más szakértő kirendelését az tehette volna indokolttá, ha megállapítható, hogy nyomatékos kétség fér a kirendelt szakértő véleményéhez, de a peradatok ilyen kétséget nem ébresztettek. A Kúria ezért a másodfokú jogerős részítéletet hatályában fenntartotta.

[12] 3. Az indítványozó a Kúria részítélete ellen - a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.124/2022/7/II. számú részítéletére és a Fővárosi Törvényszék 40.P.23.726/2018/99. számú részítéletére is kiterjedően - alkotmányjogi panaszt nyújtott be, kérve annak megsemmisítését. Az Alaptörvény megsértett rendelkezéseiként a B) cikk (1) bekezdését, az R) cikk (2) bekezdését, a XIII. cikk (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) bekezdését és 28. cikket jelölte meg. Az Abtv. 61. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással azt is kérte, hogy az Alkotmánybíróság a kifogásolt döntés végrehajtásának felfüggesztésére hívja fel a bíróságot. Az indítványozó az egységes szerkezetbe foglalt alkotmányjogi panaszban ismertette a tényállást és a pertörténetet, kitérve az örökhagyó és annak örökbefogadó apja (valamint az ő gyermekei) közötti megromlott viszonyra, annak a végrendeletnek az eltűnésére, amelyben az örökhagyó korábban már ráhagyta a Budapest, X. kerületi lakást az indítványozóra, valamint arra a körülményre, hogy az örökhagyó korábban egyik végrendeletében sem említette a felperesek nevét. Utalt rá, hogy a támadott bírói döntés miatt nem válhatott örökössé, a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, az alkotmányjogi panaszt határidőben terjesztette elő, és az Abtv. értelmében érintettnek minősül, mert az alapügyben III. rendű alperes volt.

[13] 3.1. Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz és örökléshez való jog sérelme kapcsán az indítványozó arra hivatkozott, hogy a bíróságok nem vették figyelembe az örökhagyó végrendeletben kifejtett akaratát, amit a végrendeletet aláíró tanúk is ellentmondásmentesen igazoltak, illetve amely az örökhagyó végrendeleten kívüli eljárásaiból is kitűnik. Az indítványozó szerint jelentőséget kellett volna tulajdonítani annak, hogy az örökhagyó már több mint 10 éve szívességi használatba adta neki a Budapest, X. kerületi lakást, míg az I. rendű felperes az örökhagyóval annak halálát megelőző 30 évben nem ápolt személyes kapcsolatot; ezért életszerűtlen, hogy őt, illetve a törvényes örökösöket az örökhagyó juttatásban kívánta volna részesíteni. Az V. rendű alperes is úgy nyilatkozott a bíróság előtt, hogy az örökhagyó, aki időről-időre gondolkodott a vagyona halála utáni sorsáról, csak a vele kapcsolatban álló, arra érdemes személyekre kívánta hagyni a vagyontárgyait. A támadott bírói döntés ezért sérti az örökhagyó azon jogát, hogy tulajdonáról halála esetére végrendelkezhessen, valamint az indítványozó jogát az örökség - esetében a Budapest, X. kerületi lakás - megszerzéséhez.

[14] 3.2. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jog - és ennek körében az Alaptörvény 28. cikke, R) cikk (2) bekezdése és B) cikk (1) bekezdése - sérelme összefüggésében az indítványozó felsorolta azokat az anyagi és eljárási jogszabályokat, amelyeket álláspontja szerint a bíróságok megsértettek, és ennek eredményeként számára ellehetetlenítették a bizonyítást, ezzel megváltoztatva az eljárás végkimenetelét is.

[15] 3.2.1. Idézte az Alkotmánybíróság döntéseit a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog tartalmáról, és utalt rá, hogy a 20/2017. (VII. 18.) AB határozat a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot összekapcsolta az önkényes jogalkalmazás tilalmával is. Ezen AB határozat indokolásának [23] bekezdése szerint: "A bírói függetlenségnek nem korlátja, sokkal inkább biztosítéka a törvényeknek való alávetettség: a bírónak a határozatait a jogszabályok alapján kell meghoznia. Ha a törvénynek való alávetettségtől a bíróság eloldja magát, saját függetlenségének egyik tárgyi alapját vonja el. A vonatkozó jogszabályokat be nem tartó bíróság lényegében visszaél saját függetlenségével, amely adott esetben ezen keresztül a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét okozhatja. Az a bírói ítélet, amely alapos ok nélkül hagyja figyelmen kívül a hatályos jogot, önkényes, fogalmilag nem lehet tisztességes, és nem fér össze a jogállamiság alapelvével." A 20/2017. (VII. 18.) AB határozat abban a konkrét ügyben azt is rögzítette - amint ezt az alkotmányjogi panasz idézi is -, hogy a contra legem jogalkalmazás három, egymást erősítő feltétel együttes fennállása következtében ért fel az alkotmányossági sérelem szintjére, és vált egyben contra constitutionem jogalkalmazássá is. "Egyrészt a törvényszék a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog mint eljárásjogi jellegű alapjog egy aspektusát, az indokolási kötelezettséget sértő módon nem indokolta meg, hogy az adott jogkérdésre irányadó, hatályos jogi normákat miért nem alkalmazta. Másrészt, ezzel párhuzamosan, a törvényszék önkényesen járt el akkor, amikor a jogkérdésre nyilvánvalóan vonatkozó jogi normákat nem vette figyelembe. Harmadrészt a törvényszék önkényesen járt el akkor is, amikor döntését egy olyan bírósági joggyakorlatra alapította, amelynek alapjául szolgáló jogi normákat a jogalkotó az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggésben kifejezetten hatályon kívül helyezte." (Indokolás [29])

[16] 3.2.2. Az indítványozó e feltételeket a saját ügyére vonatkoztatva elsőként arra hivatkozott, hogy a bíróság megsértette az indokolt bírói döntéshez való jogát, mert az örökhagyó akaratát - a végrendeleten kívüli megnyilvánulások tekintetében - figyelmen kívül hagyta, és ennek nem adta indokát. Nem indokolta szerinte a bíróság azt sem, hogy a Szakértői rendelet egyes szabályainak a megsértését miért nem látta megállapíthatónak, és miért nem állapította meg a kirendelt szakértő kompetenciájának a hiányát az egyik feltett kérdés vonatkozásában. Az indítványozó szerint azt sem indokolta meg a bíróság, hogy miért nem rendelt ki újabb szakértőt, annak ellenére, hogy - szerinte - a kirendelt szakértő és a magánszakértő véleménye között ellentmondás maradt fenn. Nem adta kellő indokát a bíróság - az indítványozó véleménye szerint - annak sem, hogy miért látta megállapíthatónak a végrendeleten szereplő írások egymáshoz viszonyított, relatív keletkezési idejét, mikor ez a magánszakértő véleménye, más ügyekben keletkezett szakértői vélemények, a Nemzeti Szakértői Kutató Központ szakvéleménye és szakorvosi vélemény alapján nem megállapítható, természettudományos módszerekkel nem igazolható.

[17] Másodikként az alkotmányjogi panasz felsorolta a Szakértői rendelet és az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény azon szabályait, amelyeket a bíróság figyelmen kívül hagyott, és amelyek alapján ugyancsak a kirendelt szakértő kompetenciájának a hiányát kellett volna megállapítani, valamint a szakértői vélemény egyes részeit figyelmen kívül kellett volna hagyni. (A kirendelt szakértő írás- és nyomszakértő volt, míg az indítványozó olvasatában az irányadó jogszabályok szerint okmányszakértőt kellett volna kirendelni.) Ezt követően a régi Pp. 182. § (3) bekezdését is megjelölte, mint megsértett eljárásjogi normát. E törvényi rendelkezés szerint: "Ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni. A fél erre irányuló indítványa alapján a bíróság más szakértőt rendelhet ki. [...]" Ennek kapcsán ismételten azt sérelmezte az indítványozó, hogy a kirendelt szakértő és a magánszakértő véleménykülönbsége miatt a bíróságnak eleget kellett volna tennie az újabb szakértő kirendelése iránti bizonyítási indítványnak.

[18] Harmadikként az alkotmányjogi panasz a visszaható hatályú jogalkalmazásra hivatkozott, mivel "[a] bíróságok döntésüket olyan bírósági joggyakorlatra alapították, amelyet a jogalkotó új jogi szabályozás elfogadásával és hatálybaléptetésével összefüggésben kifejezetten megváltoztatott." Ilyen új jogi szabályozásként az alkotmányjogi panasz a Bszi. jogegységi panasz elbírálására vonatkozó előírásait jelölte meg, amelyek értelmében a bíróságoknak jogkérdésben követniük kell a Kúria 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatait, vagy indokolniuk kell az ezekről való eltérést. Az indítványozó ezt követően megjelölt két kúriai ítéletet (Pfv.20.712/2015/4., Pfv.I.20.857/2018/5.), amelyeknek a szakértőkkel kapcsolatos állásfoglalásaitól - véleménye szerint - a jelen ügyben eltért a Kúria.

[19] Mindezek miatt az indítványozó szerint az ügyében a bíróság eloldotta magát az irányadó jogszabályoktól [Alaptörvény R) cikk (2) bekezdés], figyelmen kívül hagyta a jogbiztonságot [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés], önkényes és szubjektív döntést hozott. Kérte ezért a bírói döntések megsemmisítését, és végrehajtásuk felfüggesztésének a kezdeményezését.

[20] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell annak befogadásáról. Az alkotmányjogi panasz befogadásáról az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján - figyelemmel az Abtv. 47. § (1) bekezdésére, 50. § (1) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1) és (2) bekezdéseire - tanácsban eljárva dönt. A panaszt akkor lehet befogadni, ha az megfelel a törvényben előírt formai és tartalmi követelményeknek, különösen az Abtv. 26-27. és 29-31. §-aiban foglalt feltételeknek. Ezeken kívül az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-f) pontjaiban foglalt kritériumoknak.

[21] Jelen esetben a panasz nem felel meg ezeknek a követelményeknek, az alábbiak miatt.

[22] 5. Az indítványozó - a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.017/2022/16. számú részítélete átvételének időpontjához képest - az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt. A Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.124/2022/7/II. számú jogerős részítélete ellen az indítványozó határidőn belül nem terjesztett elő alkotmányjogi panaszt, ezért a jelen eljárásban az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszban felsorolt sérelmeket csak a Kúria támadott részítéletének keretei között vizsgálhatta. Az indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége fennáll. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban az Alaptörvényben biztosított jogainak sérelmére hivatkozott - megjelölve az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését és a XXVIII. cikk (1) bekezdését -, továbbá a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőséget kimerítette.

[23] 6. Megállapítható volt, hogy az indítvány a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek csak részben tesz eleget. Tartalmazza: a) a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait, az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [a XIII. cikk (1) bekezdése kapcsán - az indítvány lényegi tartalma szerint - azt, hogy a bíróságok nem vették figyelembe az örökhagyó akaratát, amely a végrendeleten kívüli eljárásaiból és a tanúk, valamint az V. rendű alperes nyilatkozatából is kitűnt; a XXVIII. cikk (1) bekezdése kapcsán pedig azt, hogy a részítélet a szakértői vélemény elfogadását illetően nincs kellően megindokolva, törvényi szabályokat figyelmen kívül hagyott és eltért a joggyakorlattól]; c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést (a Kúria Pfv.I.21.017/2022/16. számú részítélete); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [B) cikk (1) bekezdés, R) cikk (2) bekezdés, XIII. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés, 28. cikk]; e) indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény egyes rendelkezésével; valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a bírói döntést.

[24] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseiként megjelölte a B) cikk (1) bekezdését, az R) cikk (2) bekezdését és a 28. cikket is. Ezen alaptörvényi rendelkezések kapcsán az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében akkor lehet bírói döntéssel szemben alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulni, ha az az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti; a felhívott rendelkezések pedig e kritériumnak nem felelnek meg, mivel azok nem az indítványozó Alaptörvényben biztosított alapjogait tartalmazzák (az R) cikk (2) bekezdése és a 28. cikk vonatkozásában lásd pl. 3373/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [6]; a B) cikk (1) bekezdése vonatkozásában lásd pl. 3278/2023. (VI. 9.) AB végzés, Indokolás [15]). Azokat az érveket azonban, amelyeket az indítványozó az Alaptörvény e rendelkezései sérelme körében hozott fel, az Alkotmánybíróság a befogadhatóság tartalmi vizsgálata körében figyelembe vette; tekintettel arra, hogy az indítványozó ezeket a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog [XXVIII. cikk (1) bekezdés] sérelmével is összekapcsolta.

[25] 7. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyá­soló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

[26] 7.1. Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz és örökléshez való jog sérelmét érintően az alkotmányjogi panasz által felhozott érvek kapcsán az Alkotmánybíróság rámutat, hogy azokat az indítványozó már a felülvizsgálati kérelemben is előadta, a Kúria pedig a támadott részítélet indokolásában ezeket megválaszolta. Az indítványozó azt sérelmezte, hogy az ügyében eljárt bíróságok egyes körülményeket és bizonyítékokat - így az örökhagyó végrendeleten kívüli rendelkezéseiből kitűnő akaratát, a végrendeletet aláíró tanúk és az V. rendű alperes nyilatkozatait - nem az általa elvárt eredménnyel mérlegeltek, nem az ő álláspontjával azonosan tulajdonítottak ezeknek jelentőséget. Azt ugyanakkor az első- és másodfokú bíróság, valamint a Kúria is egybehangzóan bizonyítottnak és megállapíthatónak látta, hogy a jogvita tárgyát képező végrendelet érvénytelen, azt nem az örökhagyó tette. A mérlegelési tevékenységet a Kúria megvizsgálta, és a részítélet [61]-[62] bekezdéseiben arra a következtetésre jutott, hogy az nem vezetett nyilvánvalóan helytelen, iratellenes vagy okszerűtlen következtetésre, ezért a felülmérlegelésre nem volt ok. A benyújtott alkotmányjogi panasz valójában az ügyben hozott, és az indítványozó által rá nézve kedvezőtlennek tartott bírósági döntések - tényállás-megállapítással, bizonyítási eljárással és a bizonyítás eredményével kapcsolatos - tartalmi, és nem alkotmányossági kritikája. A bizonyítékok mérlegelése eredményének kifogásolásán kívül az indítványozó a tulajdonhoz vagy az örökléshez való joggal összefüggésbe hozható, értékelhető alkotmányjogi érvelést nem adott elő. A bizonyítási eljárás lefolytatása, a bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján a tényállás megállapítása pedig a bíróságok feladata (3219/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [17] ; 3184/2015. (IX. 23.) AB végzés, Indokolás [34]).

[27] Az alkotmányjogi panasz ezen része ezért sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel.

[28] 7.2. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelme körében az indítványozó önkényes, contra constitutionem jogalkalmazásra hivatkozott, egyrészt a támadott részítélet általa hiányosnak tartott indokolása miatt, másrészt anyagi jogi és eljárásjogi szabályok figyelmen kívül hagyása miatt, harmadrészt pedig "visszaható hatályú jogalkalmazás" miatt.

[29] Az Alkotmánybíróság emlékeztet rá, hogy "[...] "önmagában egy contra legem ítélet még nem szükségképpen alaptörvény-ellenes (contra constitutionem) ítélet. Kivételesen, kellően súlyos esetekben azonban egy contra legem jogalkalmazás is felemelkedhet alkotmányjogilag értékelhető szintre, és a bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapításához vezethet." (29/2021. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [28]; 20/2017. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [21].) A 20/2017. (VII. 18.) AB határozatban az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az ügyben a bíróság contra legem jogalkalmazása három, egymást erősítő feltétel együttes fennállása következtében ért fel az alkotmányossági sérelem szintjére: a bíróság a jogkérdésre nyilvánvalóan vonatkozó jogi normákat nem vette figyelembe, döntésének ezt a mozzanatát nem indokolta meg, s döntését ehelyett egy olyan bírósági joggyakorlatra alapította, amelynek alapjául szolgáló jogi normákat a jogalkotó kifejezetten hatályon kívül helyezte." (3044/2022. (I. 31.) AB végzés, Indokolás [28])

[30] E három feltétel érdemi vizsgálatát lehetővé tevő alkotmányjogi érvelést az alkotmányjogi panasz nem adott elő, mindössze a támadott kúriai részítélet megállapításait vitatta.

[31] Az indítványozó állításával szemben a bíróság mind a szakértőkre (a szakértői kompetenciákra) vonatkozó jogszabályokat, mind a régi Pp. szakértői vélemény aggályosságával kapcsolatos szabályait figyelembe vette. Amint azt a Kúria részítéletének [60] bekezdése is tartalmazza: "A felülvizsgálati kérelmekben foglaltakkal ellentétben a másodfokú bíróság a jogerős részítélet [63]-[79] bekezdéseiben értékelte a szakvéleményeket. Kifejtette, hogy a magánszakvéleménnyel szemben miért fogadta el a perszakértő megállapításait és miért tekintette aggálytalannak a szakvéleményét, miért nem volt szükség további szakértői bizonyításra." A [64] bekezdés szerint pedig: "Az I. és III. rendű alperesek hivatkozásával ellentétben a perszakértő olyan szakkérdésekben foglalt állást, amelyek megállapítása írásszakértői kompetenciába tartozik. A másodfokú bíróság helyesen utalt ebben a tekintetben [a Szakértői rendelet szabályaira]. A perszakértő jóllehet nyomszakértői kompetenciával is rendelkezik, írásszakértői véleményt adott. E szakvéleménnyel szemben az I. rendű alperes is írásszakértői véleményt terjesztett elő." Alkalmazandó jogi normák figyelmen kívül hagyását így az indítványozó csak állította, de nem tudta igazolni.

[32] A Kúria részítéletének idézett bekezdéseiből az is kitűnik, hogy nem alapos az indítványozónak az indokolás elmaradását állító kifogása sem. A bírói döntés valamennyi, az indítványozó által kifogásolt kérdésre - így a Szakértői rendelet szabályainak betartására, a kirendelt szakértő kompetenciájának meglétére, illetve újabb szakértő kirendelésének a szükségtelenségére - logikusan és kellő mélységben kitér az indokolásban. Az Alkotmánybíróság ennek kapcsán emlékeztet, hogy "következetes gyakorlata szerint a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik "a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása" [...]. Az indokolási kötelezettség mindössze azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolásának az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie és nem minden egyes részletre [...]." (26/2020. (XII. 2.) AB határozat, Indokolás [21])

[33] Végül pedig a harmadik feltétel fennállását sem tudta alátámasztani az alkotmányjogi panasz, vagyis azt, hogy a bíróság a döntését olyan bírósági joggyakorlatra alapította volna, amelynek alapjául szolgáló jogi normákat a jogalkotó kifejezetten hatályon kívül helyezte. Ennek kapcsán a Bszi. új, jogegységi panasz elbírálására vonatkozó szabályait jelölte meg, amelyek egyrészt nem hatályon kívül helyezett szabályok, másrészt pedig a jogegységi panasz eljárásban, nem pedig a felülvizsgálati eljárásban alkalmazandók. Hivatkozott az indítványozó egyes korábbi kúriai ítéletek szakértőkkel kapcsolatos megállapításaira is, amelyektől - álláspontja szerint - jelen ügyben a Kúria eltért. Az általa állított eltérés azonban nem jogkérdésben áll fenn, hanem a konkrét ügyekben adott szakértői vélemények mikénti értékelésében, amelyek konkrét tényállásokhoz kötődve egyébként is eltérhetnek, bizonyító erejük, illetve esetleges aggályos mivoltuk értékelése pedig minden ügyben az eljáró bíróság szabad mérlegelésébe tartozik, nem általánosítható.

[34] Az indítványozónak így nem sikerült azt kimutatnia, hogy az ügyben contra legem jogalkalmazás történt volna, különösen nem azt, hogy az olyan kivételes és kellően súlyos lett volna, hogy felérne az alkotmányossági sérelem szintjére. Az alkotmányjogi panasz ezért a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogra alapított részében sem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést.

[35] 7.3. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy az indítványozó által hivatkozott tisztességes bírósági eljárás alapjoga nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]). Az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntést tévesnek tartja, nem tekinthető az eljárás tisztességessége követelményrendszerén belül értékelhető alkotmányossági kérdésnek (3065/2021. (II. 19.) AB végzés, Indokolás [17]; 3400/2023. (VII. 27.) AB végzés, Indokolás [18]).

[36] Az alkotmányjogi panaszban megfogalmazott aggályok tekintetében az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy azok alapvetően nem különböznek a peres eljárás során, különösen a felülvizsgálati kérelem keretében is előadott - és a Kúria megindokolt részítélete által már elbírált - szakjogi érvektől. Az Alkotmánybíróság álláspontja alapján azok tehát tartalmilag a bírósági eljárás ismételt felülbírálatára irányulnak, amelyre az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel (hasonlóan: 3231/2015. (XI. 23.) AB végzés, Indokolás [16]; 3228/2023. (V. 5.) AB végzés, Indokolás [19]; 3400/2023. (VII. 27.) AB végzés, Indokolás [19]).

[37] 8. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági akadályban szenved. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)-(3) bekezdései, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1)-(2) bekezdései alapján eljárva - az alkotmányjogi panaszt, figyelemmel az Abtv. említett 29. §-ában foglaltakra, az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

[38] 9. Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította, ezért az indítványozó azon kéréséről, hogy az Abtv. 61. § (1) bekezdés b) pontja alapján hívja fel a bíróságot a kifogásolt döntés végrehajtásának felfüggesztésére, nem kellett dönteni (3328/2021. (VII. 23.) AB végzés, Indokolás [23]; 3356/2021. (VII. 28.) AB végzés, Indokolás [24]; 3117/2023. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [24]).[2]

Budapest, 2023. október 16.

Dr. Czine Ágnes s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.,

alkotmánybíró

Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schanda Balázs s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/931/2023.