A Fővárosi Ítélőtábla Kf.27496/2007/9. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 8. §, 78. §, 1997. évi LVIII. törvény (Grtv.) 2. §, 7. §] Bírók: Bacsa Andrea, Borsainé dr. Tóth Erzsébet, Fehérné dr. Tóth Kincső

Fővárosi Ítélőtábla

2.Kf.27.496/2007/9. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a jogtanácsos által képviselt felperesnek a dr. László Ildikó Katalin ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (1054 Budapest, Alkotmány u. 5., hivatkozási szám: ...) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2007. évi szeptember hó 19. napján kelt 11.K.30.274/2007/4. számú ítélete ellen az alperes által 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen 2008. évi május hó 21. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az alperes ... számú határozatát a bírságösszeg tekintetében hatályon kívül helyezi, és e körben az alperest új eljárásra kötelezi, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy a felperest terhelő kereseti illetéket 10.000 (azaz tízezer) forintra, míg az alperest illető elsőfokú perköltség összegét 100.000 (azaz százezer) forintra mérsékli.

Kötelezi a felperest, hogy az - illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - fizessen meg az államnak 12.000 (azaz tizenkettőezer) forint fellebbezési illetéket, míg a fennmaradó kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli.

A másodfokú eljárásban felmerült költségeiket a peres felek maguk viselik.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a magyar lakossági banki piac meghatározó szereplője, a hitelkártyák piacán részesedése 2005 végére 12,99% volt. Elsősorban folyószámla, áru-, személyi, és jelzálog típusú hiteleket kínál ügyfelei részére. A felperes 2003. év végén vezette be klasszikus hitelkártyáit, melyek száma 2005 végére 134 ezerre emelkedett. 2005-ben tovább bővült a hitelkártya-portfolió. A kibocsátott és perbeli reklámokkal érintett hitelkártya kamatmentessége feltételhez kötött volt, így a hitelkeretet csak áruvásárlásra lehetett fordítani (azaz az elszámolási időszakban készpénz felvétel csak kamat elszámolással történhetett), továbbá a hitelt határidőben meg kellett fizetni, és az elszámolási időszakban felmerült esetleges egyéb tartozásokat (kamat, költség, díj) rendezni kellett. Ha azonban a fogyasztó a fizetési határidőig nem, vagy csak részben fizette meg a felhasznált hitelkeret teljes összegét, akkor a felperes a tranzakció időpontjától kezdődően számított fel kamatot a vásárlási tranzakció összegére is. A fogyasztónak a tranzakció időpontjától kezdődően viselnie kellett a hitelkártya használatával, a számlavezetéssel kapcsolatos díjakat és költségeket, melyekre - a teljes kifizetésig - szintén hitelkamatot számított fel a felperes. 2003 őszétől a felperes a fogyasztói tájékoztatóit televízióban, nyomtatott sajtóban, óriásplakáton, szórólapon, interneten, terméktájékoztató leporellón jelentette meg, továbbá Hirdetményt tett közzé és Üzletszabályzata is megismerhető volt. A közzétett reklámokban a felperes a fogyasztók felé azt kommunikálta, hogy hitelkártyájával feltételek nélkül "akár 45 napig kamatmentesen" nyújt hitelt ügyfelei számára.

Az alperes a 2003-2006. évek közötti időszakra vonatkozóan vizsgálta a felperes hitelkártyájával kapcsolatos fogyasztói tájékoztatókat és reklámkampányt, mivel felmerült a fogyasztók megtévesztésének gyanúja.

A lefolytatott versenyfelügyeleti eljárás eredményeként az alperes megállapította, hogy a felperes a megjelentetett reklámok többségében (a terméktájékoztató leporellók és az internet kivételével) azt a látszatot keltette, hogy a fogyasztók automatikusan, feltételek nélkül, maximum 45 napig tudják használni hitelkeretüket, s csak a határidő leteltét követően kell kamatot fizetniük a felvett hitel után. Az alperes álláspontja az volt, hogy a hitelkeret biztosítása, a használat ellenértéke, az ügyfél anyagi terheinek alakulása a szolgáltatás lényeges tulajdonsága, melyre nézve a felperes 2003. októberétől egyes reklámjaiban megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adott azzal, hogy nem közölt feltételt, illetve az áruvásárláshoz kötődő másik együttható feltételt nem közölte.

Ezért az alperes a 2006. évi október hó 3. napján kelt ... számú határozatával a felperest 100.000.000 forint bírság megfizetésére kötelezte. Határozatában utalt a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8.§-ának (1) bekezdésére, és a (2) bekezdés a) pontjára, míg a szankció alkalmazása körében a Tpvt. 78.§-ának (1) és (3) bekezdésére. A bírság összegének megállapítása körében kiemelte, hogy a felperes jelentős piaci szereplő, hosszú ideig folytatott intenzív kampányt, mely a piacra lépését szolgálta. Figyelembe vette a reklámok összköltségét, és azt, hogy a megtévesztés egy bizalmi szolgáltatáshoz kapcsolódott. Célja egy jelentős anyagi hátrányt okozó, visszatartó erejű bírság alkalmazása volt.

A felperes keresetében a határozat megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy jogsértést nem követett el. Másodlagosan az eltúlzott mértékű bírság mérséklését kérte. Állította, hogy az alperes részben tévesen állapította meg a tényeket, azokból téves jogi következtetést vont le, és indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Hiányolta piaci szerepének, erejének részletes vizsgálatát és versenytársai tájékoztatási gyakorlatának áttekintését. Utalt a pénzügyi szolgáltatások és ezekhez kapcsolódó tájékoztatók szabályozottságára, és erre figyelemmel állította, hogy a reklámnak, hirdetésnek megtévesztő hatása nincs. A reklámot a figyelemfelhívással azonosította. A megjelentetett reklámok nyelvtani értelmezése alapján vitatta az alperesi álláspont helytállóságát és kiemelte, hogy az "akár" szó alkalmazásával a feltételesség kifejezésre került. Nyelvész szakértő bevonására tett indítványt. Magatartása versenyjogi értékelése során elengedhetetlennek tartotta az esetlegesen téves, nem teljes körű tájékoztatáson túl a reklám megtévesztésre való alkalmasságának vizsgálatát, illetőleg a fogyasztókhoz eljutó egyéb közlések értékelését, helytállóságának vizsgálatát. Hivatkozott a fogyasztói döntések szabadságáról közzétett alperesi alapelvekre, illetve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelvre, és a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, az Európai Parlament és a Tanács által kiadott 2006/114/EK irányelvre. Másodlagos kereseti kérelme körében hiányolta a releváns piac és piaci helyzete meghatározását, vitatta a közismertként tett megállapítás ("jelentős pénzpiaci szereplő") helytállóságát, a jogsértéssel elért előny létét, a reklámköltségeik kiemelkedő voltát. Véleménye az volt, hogy az alperes példátlan mértékű (nagy összegű) bírságot alkalmazott, melynek meghatározása során a törvényi szempontokat nem vette figyelembe. Hivatkozott arra, hogy az alperes döntéshozatalakor nem ismerte a reklámok költségeit.